172749. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés víz, főként kazántápvíz és hasonló termikus gáztalanítására
9 172749 10 dik, amelyben e helyeken áttörések vannak kiképezve, amelyekhez a 22 csövek csatlakoznak, ez utóbbiak a később részletezett 28 gőzbetápláló csőbe torkollnak. Megjegyezzük, hogy a 15-18 reakciós emelőcsövek a valóságban nem egyvonalban helyezkednek el, ezt az elrendezést csak az ábrázolás-technikai előnyök miatt ábrázoltuk, a reakciós emelőcsövek tényleges elhelyezkedése a 3. ábrának megfelelő lehet. A 15b-18b belső csövek alsó torkolata a 15a-18a külső csövek alsó végének tartományában helyezkedik el, felső végük pedig — az utolsó belső cső kivételével - a szomszédos reakciós emelőcsövek felső tartományába torkollik, azaz: a 15b belső cső a 16a külső csőbe, a 16b belső cső a 17a külső csőbe, a 17b belső cső pedig a 18a külső csőbe van vezetve. A 18b belső cső az 1 tápvíztartály belső terébe torkollik a v vízszint felett, és 5 karimák és 6 csavarok segítségével a már említett 9 csőcsonkhoz van csatlakoztatva (1. ábra). A 15a—18a külső csövek alsó végei egy-egy 23 fenéklappal vannak lezárva, azokon át egy-egy, a reakciós emelőcsövek tartozékát képező, gőzbetáplálásra szolgáló 24 fúvókában végződő 24a cső van bevezetve úgy, hogy a 24 fúvókák a 15b-18b belső csövekben helyezkednek el. A 24 fúvókák ún. „Laval”-fúvókák, amelyek reakciós emelőcsövek 27 keverőtereiben vákuumot keltve felhajtóerőt szolgáltatnak, másszóval ejektorhatást biztosítanak. A 24a csövek előnyösen 5 peremek és 6 rögzítőcsavarok segítségével vannak a 25 gőzelosztó csőhöz csatlakoztatva, amelybe a 26 gőzbetápláló cső torkollik. A 26 cső is két 26a és 26b részből áll, amelyek ugyancsak 5 karimák és 6 csavarok segítségével ddhatóan kapcsolódnak egymáshoz. A 26a alsó csőszakasz a 14 tálcához, a 26b felső csőszakasz pedig a 2 dóm közbenső hengeres részére van rögzítve. A 14 buborékoltató tálcában, előnyösen közvetlenül a 19 fenéklemez feletti, tartományban gyűrű alakú, perforált buborékoltató 28 gőzbetápláló cső helyezkedik el, - a perforációkat 28a hivatkozási számmal jelöltük -, amely a 29 csövön keresztül az 1 táptartály belső terével áll kapcsolatban. A 28 cső előnyösen jóminőségű, rozsdamentes acélból készült, annak érdekében, hogy a 28a perforációk mérete hosszú időn át állandó maradjon. Amint a 2. ábrán jól látható, a 14 tálca, a 15-18 reakciós emelőcsövek, a 26a gőzbevezető és 25 gőzelosztó cső, valamint a gyűrű alakú 28 gőzbetápláló cső egy szerkezeti egységet, tehát a 10 és 12 dóm-részek eltávolítása után egy tagban be - vagy kiemelhető kompakt gáztalanító „patront” alkotnak. A patron legnagyobb része az 1 tápvíztartály belsejébe nyúlik, így a 10 gáztalanító harangnak csak minimális szerkezeti magasságúnak kell lennie. A 10 gáztalanító harang 10a felső nyakrészébe torkollik a 30 vízbetápláló vezeték, amelyen friss pótvizet, űletve kondenzvizet táplálunk a berendezésbe. A 31 csövön történik a primer gőz (frissgőz) betáplálása. Ez a cső 5 karimákkal és 6 csavarokkal csatlakoztatható a 26 gőzbetápláló cső 26b felső szakaszához. A 32 csőcsonkon keresztül a gázelvezetés, illetve a kipufogásszerű kigőzölgés történik. A 30 vezetéknek a 10 gáztalanító harangon belül elhelyezkedő végéhez 33 porlasztófej csatlakozik. A 2. ábra szerinti berendezés a következőképpen működik: a gáztalanítandó vizet a szaggatott vonallal jelölt a nyílnak megfelelően 30 csövön át nyomás alatt tápláljuk a 10 gáztalanító harang felső részébe, ahol a 33 porlasztófej segítségével porlasztjuk. A víz útját egyébként az egész rendszerben szaggatott a nyfllal, míg a gőz útját kihúzott b nyíllal jelöljük. A porlasztóit víz a 14 tálcában levő, a V vízzárat alkotó víz felszínére hullik, majd a 20 túlfolyótölcséren keresztül a 15 reakciós emelőcső külső 15a csövében áramlik lefelé. A primer gőzt a b nyílnak megfelelően a 31 vezetéken át juttatjuk a 26 gőzbetápláló vezetékbe, ahonnan a gőz a 25 gőzelosztó vezetéken keresztül a 24 fúvókákhoz kerül. A 15 reakciós emelőcső 27 keverőterében a már említett ejektorhatás eredményeként vákuum jön létre, a víz a primer gőzzel keveredik, és a keverékre ható felhajtóerő azt a 15b belső csőben felfelé haladásra kényszeríti. A 15b belső csőnek a következő 16 reakciós emelőcső 16a külső csövébe belépése után a víz ez utóbbiban lefelé halad, a gőz kiválik és a 19 fenéklap áttörésén és a 22 csövön át - mint szekunder gőz — a gyűrű alakú 28 gőzbetápláló csőbe, onnan pedig a 14 tálcában levő vízhez keveredik. Ugyanez a folyamat játszódik le a többi három 16, 17 és 18 reakciós emelőcsőben is, tehát a víz négy olyan sorba kapcsolt lépcsőn halad keresztül, ahol mindig friss gőzzel kerül érintkezésbe, míg végül a 18 reakciós emelőcsőből az 1 tápvíztartály belsejébe kerül. Amíg tehát a vízoldalon soros, gőzoldalon párhuzamos kötést hoztunk létre. Itt térünk ki annak részletezésére, hogy a leirt vákuumos folyadéktovábbításnak milyen rendkívül előnyös hatásai jelentkeznek a gáztalanítás vonatkozásában. Amint ismeretes, az oxigén vízben oldhatósága a hőmérséklet és nyomás függvényében változik. Amint a 4. ábrán látható, vákuum hatására azonos hőmérsékleten kisebb a vízben oldódó 02 mennyiség, mint atmoszférikus, vagy azt meghaladó nyomáson. Vákuumos gáztalanítást általában akkor alkalmaznak, ha a tápszivattyúk forró vízzel nem működnek. Az ismert vákuumos gáztalanítók üzemnyomása 0,8-0,9 at abszolút nyomás. A 15-18 reakciós emelőcsövekben a 24 „Laval”-fúvókákon át bevezetett gőz kiáramlásakor a 15b-18b belső csövekben (szívócsövekben) adiabatikus expanzió formájában állapotváltozás is létrejön, és a fúvókák kilépési keresztmetszetében a reakciós emelőcsövek vízforgalmát létrehozó vákuum keletkezik. A 15b—18b szívócsövekben jelenlevő hő plusz vákuum egyidejű hatására kombinált, ez ideig nem ismert gáztalanítási effektus jön létre. A vákuumot ugyanis a gőz állapotváltozása - adiabatikus expanziója - idézi elő, tehát az így keltett vákuum mellett egyidejűleg a bevezetett gőz nyomásának megfelelő, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
