172740. lajstromszámú szabadalom • Hidrodinamikus fék
3 172740 4 leírt szabályozó szerkezet segítségével), a fékezési nyomaték a rotor-fordulatszám növekedésével csökken. Ha viszont a szabályozási érték a rotor fordulatszámának növekedésével csökken, - a fékezési nyomaíékot ez esetben is konstans értéken tartjuk -, a szabályozószerkezet segítségével a rotor-fordulatszám felett növekvő fékezési nyomaték-görbét kapunk. Végül abban a különleges esetben, ha a szabályozási érték változó rotor-fordulatszám és konstans fékezési nyomaték mellett azonos marad, a szabályozó szerkezet segítségével vízszintes fékezési nyomaték-görbét nyerünk. Amennyiben adott hidrodinamikus fék esetén a fékezési nyomaték lefolyását befolyásoljuk, ehhez ügynevezett „szabályozási érték-képzőre” van szükség, amelynek segítségével a szabályozási értékként szolgáló szabályozási nyomás lefolyása a rotor-fordulatszám felett konstans fékezési nyomaték esetén beállítható. A találmány célja, hogy ezt a szabályozási érték-képzőt a célnak megfelelően alakítsa ki. Az ismert fék szabályozási érték-képző szerkezetként differenciál-nyomószeleppel rendelkezik. Ezt egyszerű nyomáscsökkentő szelep alkotja, amelynek vezérlő dugattyúját différencié dugattyú működteti. A differenciál-nyomószelepben egy tetszőleges folyadéknyomásból (célszerűen a fent említett kibocsátó vezetékben uralkodó nyomást használjuk) nyomáscsökkentés révén oly módon képezzük a szabályozási nyomást, hogy ez mindig két meghatározott, a fékből elvett nyomásérték különbségével azonos, amely utóbbiak a rotor-fordulatszámtól különbözőképpen függnek, és egy-egy mérővezeték útján vannak a differenciál dugattyúhoz vezetve, mégpedig úgy, hogy az egyik nyomást a kibocsátó vezetékről, a másikat pedig a fék-ház egy meghatározott helyéről veszik le. A különbség képzés azáltal történik, hogy a két nyomás egymással ellentétes irányban két egymással szembenfekvő homlokfelületére hat az említett differenciáldugattyúnak, mimellett ezek a homlokfelületek különböző nagyságúak. A kisebbik homlokfelülethez hozzárendelt mérővezeték fojtószelepet tartalmazó mellék-kifolyással rendelkezik, valamint egy másik fojtószeleppel, amely a mellék-kifolyóvezeték leágazása előtt van elrendezve. Ezáltal ebben a mérővezetékben a különbségképzés előtt a bevezetett nyomás csökkentése következik be. A szabályozó nyomás lefolyása a rotor fordulatszám felett (konstans fékezési nyomaték esetén) ezáltal a két említett homlokfelület nagyság-viszonyának megválasztása („felületarány”) és bizonyos határok között az említett fojtószelepek beállítása útján befolyásolható. Meg kell még említeni, hogy a bevezetőben leírt ismert típusú különféle hidrodinamikus fékeknek, még ha nagyságuk azonos és szériában azonos módon történik is az előállításuk, fékezési nyomaték-lefolyásuk gyakran eltérő. Ennek oka feltételezhetően az öntéskor és a szerkezetrészek mechanikai megmunkálásakor jelentkező gyártási pontatlanságokra vezethető vissza, amelyekre különösen a fékező folyadékot befogadó házrészek, valamint azok a csatornák érzékenyek, amelyeken a fékező folyadék átáramlik, de ilyen szerkezetrészekként tekinthetők az említett mérővezetékekhez előirányzott csatlakozások is. Amint már említettük, minden egyes féknél a fojtószelepek beállítása révén a szabályozási nyomás meghatározott lefolyása beállítható a rotor-fordulatszám felett konstans fékezési nyomaték esetén, ami egyben azt jelenti, hogy a fékezési nyomaték lefolyása is beállítható, egyes esetekben mégis előfordul, hogy a tényleges fékezési nyomaték a megkívánttól olyan nagy mértékben eltér, hogy még a szabályozási érték-képző szerkezet differenciál dugattyújának felületarányát is meg kell változtatni. Ez csak azáltal lehetséges, hogy az érintett szerkezetrészeket kicserélik. A felület-viszony megfelelő értékét minden egyes fékhez hosszadalmas kísérletek segítségével kell meghatározni. Eltérő nagyságú, különféle fékeknél a leírt hátrányok természetesen még nagyobb mértékben jelentkeznek. Gyakran az is szükségessé válik, hogy valamely meglevő féknél a fékezési nyomaték lefolyását egy új, eddig elő nem forduló alkalmazási esetnek megfelelően kell megváltoztatni. Ezt a műveletet is rendszerint csak a szabályozási értékképző szerkezet szerkezetrészeinek kicserélésével lehet az ismert fékek esetében végrehajtani. A találmány feladata, hogy a bevezetőben említett fékekhez a vezérlő szerkezetet oly módon fejlessze tovább, hogy a megkívánt fékezési nyomatác-lefolyás nagy ráfordítás nélkül, előnyösen mindig ugyanazokkal a vezérlőszervekkel legyen elérhető, mégpedig mind azonos szerkezeti nagyságú szériában készült fékek esetén, mind különböző nagyságú fékek esetében. Ezt a feladatot a találmány értelmében azáltal oldottuk meg, hogy a szabályozási érték-képző egy átfolyóvezetékből van kialakítva, amely egy első, közvetlenül a munkatérprofilon levő csatlakozási helyről két egymás után elrendezett fojtószelepen át egy munkatérprofilon levő csatlakozási helyhez van vezetve, és amely a munkavégző folyadék egy kis részmennyiségének az első csatlakozási helyről a második csatlakozási helyre átvezetésére alkalmas, és hogy a szabályozási értékként szolgáló és az átfoiyóvezetékben a két fojtószelep között uralkodó nyomásnak a szabályozószerkezethez továbbítására alkalmas szerkezete (pl. mérővezeték) van. Ezután a munkatérben keringő munkavégző folyadékból az átfolyó vezeték első csatlakozási helyén egy kis részmennyiséget leválasztunk, illetve leágaztatunk, és a második csatlakozási helyen ismét visszavezetjük a munkatérbe. A két csatlakozási hely ehhez meglehetősen különbözőképpen lehet kialakítva és elrendezve. A lényeges csak az, hogy az átfolyó vezetékben a két csatlakozási hely között elegendő nagyságú nyomáskülönbség jelentkezzék, úgyhogy az átfolyó vezetéken és két fojtószelepen keresztül áramlás legyen biztosítva, mégha a bizonyos körülmények között csekély is. Ehhez például a munkatér profil különböző helyein uralkodó statikus nyomások közötti különbség kihasználható. Ez esetben kísérletekkel állapítható meg, hogy a mindenkori fâtnél a munkatér 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
