172733. lajstromszámú szabadalom • Röntgenberendezés

172733 Az 1. ábrán GE sugárfonás röntgensugarakat bocsát ki. Az F sugárnyaláb útjában eltérítő elem, pl. D diffuzor van elhelyezve, mely a beeső suga­rak jelentős részét átengedi. Az átengedett sugár­nyaláb intenzitása a beeső F sugárnyaláb intenzitá- 5 sának állandó és meghatározott része. Megállapítható, hogy amennyiben E a kibocsá tott energia, úgy annak átengedett része K2E, ahol Kj a D diffuzor együtthatója, amely állandó érték. Az F sugárnyaláb át nem engedett részét a D 10 diffuzor eltéríti. A találmány szerinti röntgenberendezésben, amint azt az 1. ábra mutatja, azonos egységekből álló két csatorna van. Az első csatorna a K2E intenzitású sugárnyalábot, a másik csatorna pedig 15 az eltérített sugárnyalábot dolgozza fel, amelynek intenzitása KiE, ahol Kt értéke minden esetben kisebb, mint 1-K2. Az eltérített sugárnyaláb intenzitását feldolgozó csatornának érzékelőelemet és fotosokszorozót tar- 20 talmazó PMi érzékelőszerve és ennek kimenetéhez csatlakoztatott I, integrátora van. Az Ij integrátor kimenőjelét CANi analóg-digitális átalakító alakítja át digitális adatokká. A D diffúzoron átengedett energiát röntgenvizs- 25 gálatra használjuk. A C vizsgálandó testen áthatoló sugárnyaláb K3K2E energiájú, ahol K3 a C vizsgá­landó testen az átvilágított rész áthatolási együtt­hatója. A berendezés feladat? ennek az együttha­tónak a mérése. 30 A második csatorna a C vizsgálandó test utáni sugárintenzitást dolgozza fel. Ebben a csatornában PMj érzékelőszervhez I2 integrátor kapcsolódik, amely utóbbi kimenetéhez CAN2 analóg-digitális átalakító van kötve. A két csatorna megfelelő 35 egységei azonos felépítésűek. Az I2 integrátor kimenete K3 K2 E-vel arányos V2 feszültséget ad ki, amely S szabályozószerv bemenetére jut, amely utóbbi kimenete a GE su­gárforrás vezérlő bemenetére van csatlakoztatva. Az 40 1. ábrán szemléltetett kivitelber az S szabályozó­­szerv A műveleti erősítőt tartalmaz, melynek egyik bemenete az I2 integrátor kimenetére, másik be­meneté pedig állandó nagyságú V0 referencia­­feszültségre van kapcsolva. Az A műveleti erősítő a 45 V0-V2 feszültségkülönbséggel arányos VD feszült­séget ad ki, amely feszültség pozitív, ha V0>V2 és negatív a fordított esetben. A VD feszültséget a GE sugárforrás vezérlő bemenetére adjuk. A Vp feszültség a GE sugárforrás által kibocsátott sugár- 50 zás intenzitását szabályozza anélkül, hogy módo­sítaná a kibocsátott sugárzás energiaspektrumát. A berendezés a következőképp működik: Az első csatorna kimenetén a Ki E-vel arányos digitális jel jelenik meg. 55 A második csatorna kimenetén a K3K2 E-vel arányos digitális jel jelenik meg, ahol K3 értéke ismeretlen, de K2 K2 állandó, és a---­K, arány a D 60 diffúzor jellemző paramétere. Amennyiben az E energia állandó lenne, úgy K3K2E értékéből K3 értéke könnyen megállapítható lenne. Gyakran elő­fordul azonban, hogy a C vizsgálandó test nem homogén, ennek következtében K3 értéke változó. 65 Így bizonyos esetekben igen számottevő E energiát kellene alkalmazni a megfelelő eredmények biztosí­tásához, holott ez az energia más esetekben túlzott mértékű. Az I2 integrátor és az A műveleti erősítő alkotta visszacsatoló ág lehetővé teszi az E energia szabályozását és annak kívánt értékre való beállí­tását. Az E energia tehát nem állandó értékű. A két, a K3K2E-nek, illetve a KiE értéknek meg­felelő digitális jel segítségével a K3-t megadó egyenletből az E kiküszöbölhető. A 2. ábra az 1. ábrán szemléltetett röntgen­­berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját szem­lélteti. Az azonos jelek minden esetben azonos elemeket jelölnek. A GE sugárforrás hagyományos típusú, vezérlő bemenete, amelyre a visszacsatoló ág kimenete van kapcsolva, szabályozza a GE sugárforrás Fi fűtő­szálának fűtését. A. katód az Fi fűtőszálon át­haladó áram függvényében elektronsugarat bocsát ki, és az anód által kibocsátott röntgensugár inten­zitása arányos a becsapódó elektronok intenzi­tásával. A két csatorna ugyanazokból az egységek­ből épül fel. Az első csatornába tartozó egységeket „1” indexszel, a második csatornába tariozó egy­ségeket pedig „2” indexszel jelöljük. Mindegyik csatorna PMj illetve PM2 érzékelő­szervet tartalmaz, amelynek kimenetére csatlakozik az I| illetve I2 integrátor. Az Ii ésl2 integrátorok vezérlése közös HOR órajelgenerátorról történik, amely állandó frekvenciájú impulzussorozatot bo­csát íd. Az I, illetve I2 integrátor kimenő jele ECi illetve EC2 mintavevő egységre jut. Az ECi illetve EC2 mintavevő egység a CANi illetve CAN2 ana­lóg-digitális átalakítóra csatlakozik. A CANi és CAN2 analóg-digitális átalakítók digitális kimenő­jelüket a CALC számítóegységbe, pl. digitális szá­mítógépbe juttatják, és ez az adatok alapján ki­számítja az F sugárnyalábbal átsugárzott C vizsgá­landó test elnyelését. Az EC2 mintavevő egység kimenő feszültsége táplálja az 1. ábra kapcsán leírt visszacsatoló ágat. A 2. ábra szerinti kiviteli alak működését a 3. ábrán szemléltetett jelalakok segítségevei magya­rázzuk. Az ábrák az elrendezés különböző pontjain fellépő jelalakokat szemléltetik az idő függvényé­ben. Az (a) jelalak a HOR órajelgenerátor által kibo­csátott impulzusokat szemlélteti. A (b) jelalak a ti időtartamú, állandó ismétlődési frekvenciájú im­pulzusokat ábrázolja, amelyek az 1, és I2 integ­rátort visszaállítják A t, időtartamú impulzusok között az It és I2 integrátorok a (0) jelalak szerinti emelkedő feszült­séget ad, melynek meredeksége a PMi illetve PM2 érzékelőszerv által felfogott sugárzás intenzitásának függvénye. A szemléltetett példa esetében ez a fűrészfeszültség negatív, de magától értetődően az előjel az integrátor kialakításától függ. A HOR órajelgenerátor a (d) jelalak szerinti, a ti időtartamú impulzusok előtti t2 időpontokban fellépd impulzusokkal vezérli az EC} és EC2 min­tavevőegységeket, amelyek a t2 időpontokban az Ii és I2 integrátor kimeneten megjelenő V, illetve 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom