172725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektrokémiailag oxidálható és/vagy redukálható anyagokat, valamint flotálható komponenseket tartalmazó szennyvizek kezelésére

3 172725 4 Az utóbbi időszakban újdonságként jelent meg a tisztítás-technológiában a 2 g alatt említett elektro­­flotálás. Ezen eljárás alapgondolatát Baer rögzítette. (OE-PS 270 517). Eljárásban kizárólag a szennyvíz emulgeált, szuszpendált és kolloidális szennyezését távolítja el állítható, horizontálisan elhelyezett, per­forált elektródok alkalmazásával és cellán belüli vegyszer bekeverésével. A szennyező részecskéket a mindenkor megfelelően kiválasztott lecsapó sze­rekkel csapadékba kényszerítik, majd a kivált ré­szecskéket a vízből flotáció útján kialakuló gáz­­buborékokkal távolítják el. Az elektródoknál ke­letkező gázbuborékoknak tehát kizárólag a felhajtó­erőt növelő szerepük van. A Campbell, továbbá a Kikindai-Burmand féle eljárások falusi területeken keletkező ülepített szennyvizek elektroflotálással történő tisztítására vonatkoznak, azzal a céllal, hogy a szennyvíz foszfát (Campbell), illetve nitro­gén és foszfát (Kikindai-Burmand) tartalmát csök­kentsék. A nitrogén és foszfát tartalom csökkenté­sét oldódó elektródok biztosítják. Kikindai-Burmand eljárásban az elektroflotáció­­val szervesen kapcsolt fertőtlenítő és szűrő beren­dezéseket is alkalmaznak. A Degremont cég „Elektro M” eljárása első­sorban papíripari szennyvizek tisztítását biztosítja. A DT—OS 2 158 847 szerinti találmány a cianidokat és toxikus fémeket tartalmazó szenny­vizekből a szennyeződések eltávolítására, illetőleg a szennyeződéseknek magában a szennyvízben tör­ténő megsemmisítésére vonatkozik. Az eljárás sze­rinti berendezésben az elektródákon kívül elektro­mosan vezető szemcsézett vagy szálas szerkezetű vagy lamellás anyagokat is alkalmaznak. Adott esetben anioncserélő membránnal választják el az anódteret és a katódteret. A membránnak ionsze­­lektív szerepe van. Az eljárás során tulajdonképpen elektrodialízis játszódik le. Egyébként a berendezés működése szakaszos, mert az elektródokon levált szennyező anyagot a működés megszakításával le kell oldani. Az egyenáramot használó Baer berendezés ki­vételével az ismertetett technológiáknál váltóára­mot, illetve lüktető egyenáramot alkalmaznak. A találmány tárgyában megjelölt szennyvizek eddig ismert tisztítási technológiáiban általában az elérhető tisztítási hatásfok 80—87%-os. Ez az ese­tek többségében a kiinduló szennyvíz magas szennyezettségi koncentrációja miatt a tisztított vízben olyan maradék szennyezést eredményez, amely a rendeletekben előírt határérték felett van, sőt annak többszöröse. A hagyományos tisztítási eljárásoknál a fenti tisztítási hatásfokot is csak nagy helyigényű, bonyolult felépítésű berendezé­sekkel és hosszú tartózkodási idő alatt lehet elérni. A találmány célja olyan megoldás biztosítása, mely elektrokémiailag oxidálható és/vagy redukál­ható anyagokat, valamint flotálható komponenseket tartalmazó szennyvizek kezelésére egyaránt alkal­mas, ugyanakkor rövidebb tartózkodási idő mellett, kisebb építési és üzemeltetési költséggel a tisztítási hatásfok magasabb, a berendezés pedig egyszerűbb felépítésű. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a nyers, vagy ismert módon előtisztított - ülepített, kiegyenlített stb. - szennyvizet a kívánt (oxidáció, redukció, flotálás) elektrokémiai folyamatok haté­konyságának fokozása érdekében, szükség szerint vegyszerrel kezeljük, majd a szennyvizet az elektro­­lizáló cellába vezetjük. Itt az elektromos térben az egyenáram hatására a szennyvízből megindul a gáz­fejlődés. A gázfejlődés - túlnyomórészt hidrogén, oxigén, klórintenzitása az áramsűrűség függvénye. Az indifferens elektródokon keletkező „in statu nascendi” gázok a szennyvízben levő anyagokra oxidáló és/vagy redukáló hatás mellett flotáló ha­tást is kifejtenek. A cellában a tisztítandó szennyvíz szennyezett­ségétől függően a közreható eszközök segítségével, a fenti kívánt hatások közül bármelyiknek meg­különböztetett szerepet biztosíthatunk: a) az elektródok elhelyezésével, b) az elektródok kialakításával, c) az elektródok alkalmas elválasztásával (dia­­fragma), d) az áramlási viszonyok (ellen-, egyen- vagy keresztirányú) megfelelő megválasztásával. Ilyen módon az elektrolizáló cellában vagy az oxidációs (biológiailag nehezen vagy egyáltalán nem oxidálható vegyületek, szennyezőanyagok anódos oxidálása), vagy a redukciós reakciókat (nehézfém­ionok csökkentése) biztosíthatjuk, vagy ezek együt­tes hatását a flotációs folyamatokban. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a kezelendő szennyvizet — melyet szükség szerint hagyományos mechanikai tisztítórendszerekben elő­kezeltünk- elektrokémiai úton kezeljük elektro­lizáló cellában, ahol a létesített elektromos térben egyenáram hatására meginduló gázfejlődés során „in statu nescendi” keletkező gázokkal a szenny­vízben levő oxidálható és/vagy redukálható anya­gokat oxidáljuk és/vagy redukáljuk, továbbá adott esetben flotáljuk. Az elektrokémiai kezelés haté­konyságának fokozására az elektrolizáló cellába való vezetés előtt szükség esetén vegyszerkezelést végzünk, minek során a szennyvíz pH értékét be­állítjuk, valamint derítő és pehely stabilizálásra alkalmas vegyszereket és/vagy anyagokat adagolunk a szennyvízhez. Az elektrokémiai kezelés után el­folyó tisztított szennyvíz szükség eseténi utókezelő szűrésével — amely finomítás céljából például alul­ról felfelé irányuló áramlású szűrő bekapcsolása révén oldható meg- a hatékonyság tovább javít­ható. Ezzel a szűrőberendezéssel, melyben a szűrési sebesség célszerű módon 5 m/ó értéknél kisebb, az elektrolizáló cellából elfolyó ún. tisztított víz le­begőanyagtartalma minimális értékre csökkenthető. Az elektrokémiai kezelés hatására képződő hab­fázisban levő uszadék az elektrolizáló cellából egy arra alkalmas berendezéssel gyűjtőtartályba juttat­ható, a pH érték alkalmas megválasztásával kívánt esetben a korábbi vegyszeres kezelésnél alkalmazott regenerálható vegyszerek kioldhatók és ezáltal is­mételten felhasználhatók a tisztítási folyamatban. Az elektrolizáló cellában az elektródokon egyen­áram hatására bázikus sók, illetve hidroxidok ra­kódnak le, melyek rontják a vezetőképességet és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom