172704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás difoszforvegyületeket tartalmazó fungicid kompozíciók és a hatóanyag előállítására

3 172704 4 A találmány egy másik foganatosítási módja szerint a-glikolt A—OH általános képletű rövíd­­szénláncú alkohol jelenlétében foszfortrikloriddal reagáltatunk. A képletben A rövidszénláncú alkil­­csoportot jelent, A reakció a „C” reakcióvázlat szerint megy végbe. Ezzel az eljárással például 2,7-dihidro-2,7-dioxo­­-1.3,6,8,2,7-tetraoxadifoszfadekánt állítottunk elő (olyan (I) általános képletű vegyidet, amelyben R és R’ hidrogénatomot jelent, 1. számú vegyidet). A vegyidet előállítását a következőképpen végezzük: 68,8 g (0,5 mól) foszfortriklcridot 30 perc alatt, keverés közben beadagolunk 31 g (0,5 mól) etilénglikol és 16 g (0,5 mól) metanol elegyébe. Az elegyet 1 órán keresztül állni hagyj ült és így szobahőmérsékletre hűtjük le, majd a meíilénklorid és a sósav nyomainak eltávolítására vákuumban keverjük. A kapott folyadék súlya 54 g (kvantitatív hozam, 0,25 mól termék). A termék törésmutatója, nD°= 1,485, forráspontja: 97 C°|0,25 Hgmm. A termék szerkezetét mágneses magrezonancia­­-spektrummal azonosítottuk. A spektrumot 60 MHz felbontású készülékben, hexadeutériumot tartal­mazó dimetilszulfoxid oldószerben, tetrametilszilán belső standarddal vettük fel. Az azonosításra szol­gáló protonok pozícióját az (1) képleten mutatjuk be. (a) protonok: keskeny szingulatt sáv 6=4,2 —4,45 ppm között, (b) protonok: dublett, 6=7 ppm. Jb>c= 718 MHz. A fentiekhez hasonló eljárással 1,2-propándiol­­ból, foszfortrikloridból és metanolból 2,7-dihidro­­-2,7-dioxi-4,10-dimetil-l,3,6,8,2,7-tetraoxadifoszfa­­dekánt és 2,7-dihidro-2,7-dioxo-4,9-dimetil­­-1,3,6,8,2,7-tetraoxadifoszfadekánt állítottunk elő. A két izomer keverékét (2. számú vegyület) 90%-os hozammal állítottuk elő. A vegyület törés­­mutatója, n2D° = 1,469, forráspontja: 76 C°/0.025 Hgmm. Hasonló eljárással állítottuk elő az alábbi szár­mazékokat is: R = CH2C1 R’=H (3. vegyület) R = CH3 R’= CH3 (4. vegyület) Az ismertetetthez nagyon hasonló a találmány tárgyát képező eljárás egy további foganatosítási módja, amely szerint gyűrűs glikol-klórfoszfitot rö­vidszénláncú alkohollal. így metanollal reagáltatunk. A reakciót metiiénkloridban, az ismertetettekhez hasonló körülmények között valósítjuk meg. A találmány egy további foganatosítási módjá­nak az a lényege, hogy ekvimoláris a-glikol-dialkil­­foszfit elegyben átészterezést hajtunk végre. Hasonló átészterezési reakciót például Ostwald ismertet (Can. J. Chem. 37 1959). Ha például etilénglikolt kívánunk dietilfoszfittal átészterezni, akkor az elegyet 120—150 Hgmm-es vákuumban 130-140 C°-on melegítjük. Az etanol desztillációjának befejeződése után a reakció­­terméket frakciónak vákuumdesztillációval tisztít­-> juk. Az eljárással például az 1. vegyületet 56%-os hozammr! állítottuk elő. A reakciót a „D” reakció­vázlaton inutatjuk be. A találmány szerinti eljárással előállított (I) és (II) általános képletű vegyületek folyadékok, amelyek viszkozitása állás közben megnövekszik. A viszkozitás növekedése valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a termék hidrogénhidak kialakítása révén polimerizáló dik és a (III) általános képletű vegyületek keletkeznek. A képletben R és R’ jelen­tése megegyezik a fent megadottakkal. A hidrogénhidak desztilláció közben felszakad­nak. A folyékony desztillátum viszkozitása azonban néhány órai állás után ismét megnövekszik. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek - hidrogénhidas szerkezetüktől függetlenül - önmagukban is fungicid hatással rendelkező vegyü­­leíté hidrolizálhatók, így például belőlük adott esetben szubsztituált mono-2-hidroxi-etilfoszfonátok és sóik, továbbá hasonlóképpen szubsztituált fosz­forsavak és sóik állíthatók elő. (E vegyületeket a 73-37 994 és 73—43 081 alapszámú francia talál­mányi bejelentések ismertetik.) A találmány szerinti eljárással előállítható vegyü­letek fungicid hatásának igazolására az alábbi kísér­leti eredményeket ismertetjük: 1. példa A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek micélium-növekedés gátló hatását az alábbi gombákon vizsgáltuk: Rhizoctonia solani (rozsdabetegségeket előidéző gombafajta) Fusarium oxysporum (tracheomycosist előidéző gombafajta) Fusarium nivale (gombafélék hajtásait megtámadó gombafajta) Fusarium roseum (gombafélék fusariosisát előidéző gombafajta) Sclerotinia minor (sderotiniosist előidéző gomba­fajta) Pythium de Baryanum (fiatal hajtásokat meg­támadó gombafajta) Phomopsis viticola (excoriosist előidéző gomba­fajta) Septoria modorúm (gombafélék septriosisát elő­idéző gombafajta) Helminthosporium (helminthosporiosist előidéző gombafajta) Verticillium (verticilliosist előidéző gombafajta) Cercospora beticola (cercosporiosist előidéző gombafajta) Az egyes vizsgálatokat agarlemez-hígításos el­járással végeztük. A vizsgálandó hatóanyagot tartal­mazó nedvesíthető port vagy a hatóanyag acetonos oldatát zselatinnal kevertük össze, majd az elegyet kb. 50 C°-on Petri-csészékbe töltöttük. Az elegy a hatóanyagot 0,25 g/liter koncentrációban tartal­mazta. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom