172690. lajstromszámú szabadalom • Fémfelületek védelmére alkalmas bitumenes korrózióálló kompozíció
MAGYAE NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 172690 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1974. XII. 20. (NA-1008) C 08 L 9S/00 Módosítási elsőbbsége: 1977. VI. 01. Közzététel napja: 1978. V. 27. ... Megjeleni: 1979. IV. 30. Feltalálók: Tulajdonos: dr. Vámos Endre vegyész, 15%, dr. Lábody Imre vegyész 14%, Nagynyomású Kísérleti Intézet, Budapest, Fehér Pílné vegyészmérnök 14%, Százhalombatta, Budapest Győngyőssy Lajos vegyészmérnök 20%, Pintér Gyula vegyésztechnikus 7%, Budapest, Ftilöp János vegyész 10%, Kónya Sándor vegyész 10%, Keresztessy Zsolt né vegyész 10%, Nyirbogdány Fémfelületek védelmére alkalmas bitumenes korróziógátló kompozíció 1 A találmány fémfelületek védelmére alkalmas, bitumen-alapú korróziógátló kompozícióra vonatkozik. A bitumenes bevonatoknak két jellegzetes felhasználási területe van: a földalatti védelem és a gépjármű-alvázvédelem. A bevonatoknak mindkét esetben több évig tartó védőhatást kell biztosítaniuk. Az ismert bitumenes védőanyagokkal bevont, talajba helyezett fémtárgyak vizsgálata során G.W. Tarver és munkatársai [Bitumen-Teere, Asphalte, Peche und verwandte Stoffe, 12. 469-470 (1966).] megállapították, hogy a bevonóanyagok igen gyorsan elvesztik védőhatásukat. A szerzők megállapítása szerint ez a jelenség a talajban levő 15 agresszív anyagok hatására és mikrobiológiai folyamatokra vezethető vissza. Az ismert alvázvédő bitumenes kompozíciók a tapasztalatok szerint nem tudnak elegendően ellenállni a téli időszakban sózott utakról felfreccsenő 20 bólé agresszív hatásának. Foliolefinekből, például polietilénből kialakított bevonatokkal igen jó védőhatás érhető el, e kompozíciók hátránya azonban az, hogy csak megömlesztett állapotban, magas hőmérsékleten (körülbelül 150-170 C°-on), vi- 25 szonylag bonyolult művelettel vihetők fel a védendő fémfelületre. A bitumenes bevonatok ellenállóképességének fokozására és ridegségének csökkentésére több módszert ismertettek. M. Graalmann [Bitumen- 30 2-Teere, Asphalte, Peche und verwandte Stoffe, 22. (3), 104-108. (1971).), illetve A. I. Kartesevszkij és A. G. Kasina [Neftepererabotka i Neftehimija 4, 11-13. (1971).] módszere szerint a bitumenhez 5 egyrészt ásványi anyagokat, másrészt polimereket, lágyítókat, természetes kaucsukot, térhálósító anyagot és zsírsavféleségeket kevernek, és így fokozzák a bitumen szilárdságát, ellenállóképességét és tapadását a védendő fémekhez vagy ásványi anyagok- 10 hoz. A bitumenes kompozíciókhoz tapadásnövelő adalékanyagokként szénhidrogén- vagy halogénezett szénhidrogén-polimereket, így polivinilkloridot, kaucsukot, butilkaucsukot, polisztirolt (Chem. Abstr. 70. 69 878e), poliizobutilént (Chem. Abstr. 75. P 141 585e), termoplasztikus poliolefiileket, így polietilént, polipropilént (Chem. Abstr. 76. P 101 347t, Chem. Abstr. 77. 154 012g, Chem. Abstr. 80. 122 495n), polivinilidén-kloridot, Buna-latexet (Chem. Abstr. 76. P 17 432j), továbbá polisztirol-polibutadién elegyet vagy sztirol-butadién kopolimereket (Chem. Abstr. 73. P 16 461u) használtak fel. Ezeket a polimereket nyíltláncú alkilamin-só, -zsírsavsó vagy -nafténsavamid típusú emulgeálószerek (Chem. Abstr. 72. 134 884m, 68, P 88 420z, 67. P 92 570v), kationaktív emulgeálószerek, így Duómén T, Ethioduomen T-13, Redioote E5, Dinerem O, Inipol 002 (Chem. Abstr. 69. 108 379u), triamin-trifoszfátok (Chem. Abstr. 73. P 27 442q), hosszú szénláncú alkiltrianünok 172690
