172671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás talajvízszint alatti zárt, járható szelvényű vonalas műtárgyak, különösen csatornák építésére
3 172671 4 hosszú beton vagy vasbeton csőelemekből építik. Az előregyártott eleinek tokos csatlakozásnak, esetleg gumigyűrű tömítéssel. Ennek a módszernek a helyszínen betonozott monolit szerkezettel szembeni előnye, hogy kevesebb élőmunkát igényel, rövidebb a csatornaépítés átfutási ideje és így rövidebb ideig kell víztelenítést, illetve talajvízszint süllyesztést végezni. Hátránya viszont ennek az eljárásnak, hogy a nagysúlyú elemek következtében nehézséget okoz a szállítás, emelés, valamint süllyesztés. Az egyes darabok közötti csőkötések nagy száma a vízzáróság szempontjából több hibalehetőséget rejt magában. A nagyméretű elemek beemelése, illetve leeresztés miatt különleges dúcolásra van szükség, és igen nagy mennyiségű dúcoló anyagot kell felhasználni. A talajvízszint süllyesztésből származó jelentős beruházás és üzemelési költség ugyanolyan hátrányt jelent, mint a korábban ismertetett monolit csatorna építési eljárás esetén. Ismeretes továbbá vasbeton szelvényekkel túlnyomásos munkatérben csatornaépítés. Ezt az eljárást azonban csak ott alkalmazták, ahol a talajvízszint süllyesztés kutak révén nem oldható meg, mint pl. folyók terraszkavicsán az élő vízhez közeli vezetésnél. Az eljárás lényege, hogy zárt vasbeton szekrényeket. ún. keszonokat süllyesztenek el egymás mellé, a szekrényen belül kialakított túlnyomásos munkatér segítségével. Itt a talajvizet a túlnyomás tartja távol a munkatértől. A szekrények süllyesztése túlnyomásos munkatérben végzett kézi földmunkával történik. A kitermelt földet zsilipen keresztül szállítják a felszínre. A szekrény lesüllyesztése után a túlnyomásos munkatérben elkészítik a vasbeton fenéklemezt, majd a szekrények homlokfalait áttörik és kialakítják a vízzáró csatlakozást. Az így nyert összefüggő zárt térben azután elkészítik a végleges csatornaszelvényt. Az építéshez szükséges alacsony nyomású levegőt gépházakban elhelyezett kompresszorok biztosítják. A túlnyomást a munkatérben csak a teljes szerkezet elkészített, illetve kellő megszilárdulása után lehet megszüntetni. Ennek az eljárásnak is jelentős hátránya a nagy földmunka és élőmunka igény, amit ráadásul egészségre ártalmas túlnyomásos térben kell végezni. A túlnyomás fenntartása mind beruházási, mind üzemeltetési többletköltséget eredményez. A különálló szekrények csatlakoztatása igen körülményes. A csatlakozást teljesen körben, azaz a födémen, két oldalfalon és fenéklemezen kell elkészíteni. Mint ismeretes, csatornákat készítenek még vízalatti kotrással süllyesztett szekrényekben. Az eljárás lényege, hogy felül nyitott, oldalfallal körbezárt szekrényeket víz alatti kotrással süllyesztenek le. A kívánt szint elérése után a szekrényeket vízalatti betonnal zárják le. A szekrények csatlakozása csak igen nehéz körülmények között, víz alatti, rendszerint búvármunkával alakítható ki. A végfalak csak a csatlakozások elkészülte után bonthatók le. Ezután kerül beépítésre a végleges fenék és födémszerkezet. Ezen eljárás legnagyobb hátránya, hogy az oldalfalak és a víz alatti betonnal készített fenéklemez szekrényenként önálló egységet képez. így a szerkezet folyamatossága szekrényenként megszakad és azok vízzáró csatlakozását a belül maradt víz leszívás előtt víz alatt kell kiképezni. A csatlakozó homlokfalak elbontása következtében nagy az anyagveszteség és a munkaigény. A találmány feladata, hogy talajvízszint alatti járható, zárt szelvényű vonalas műtárgyak építésére a jelenleg ismert megoldások fentiekben részletezett hátrányait kiküszöbölő gazdaságos, gyors és biztonságtechnikai szempontból kifogástalan eljárást szolgáltasson. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a talajvízszint süllyesztést feleslegessé tevő vízalatti kotrással történő süllyesztési technológia előnyei teljes mértékben érvényesíthetők, amennyiben a munkatér biztosításához szükséges dúcszerkezeteket juttatjuk a talajba e módszerrel a kívánt mélységre, és az e dúcszerkezetek által határolt teret alul vízalatti betonozással, a végein pedig provizórikus fallal lezárva, s a térből a vizet kiszivattyúzva hozunk létre a műtárgy megépítéséhez szükséges száraz munkateret. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a műtárgy tervezett nyomvonalán azzal párhuzamos, egymástól távközzel elhelyezkedő lényegében függőleges fadarabokból és azokat alul és felül összekötő dúcgerendákból álló dúcszerkezeteket vízalatti kotrással lesüllyesztünk. Legalább két, előnyösen több egymás mellett, egyvonalban elhelyezkedő dúcszerkezet csatlakozó faldarabjainak homlokfelületei között tömítést alakítunk ki. A dúcszerkezetek faldarabjai által közrefogott teret alul vízalatti betonozással, a két végén pedig ideiglenes falszerkezettel lezáijuk. Az ily módon létrehozott, alul és minden oldalon zárt térből a vizet eltávolítjuk, és ott a zárt szelvényű műtárgyat önmagáján ismert módon megépítjük. Igen előnyös, ha a dúcszerkezet faldarabjait vasbetonból készítjük, a megépítendő műtárgy oldalsó határolőfalaiként felhasználva a talajban hagyjuk, és a műtárgy alsó és felső lezáró, célszerűen vasbeton anyagú szerkezetrészét e faldarabokhoz csatlakoztatjuk. Egy további találmányi ismérv szerint a dúcgerendákat vasbetonból készítjük, mimellett felső dúcgerendákként előnyösen előregyártott vasbetongerendákat alkalmazunk, az alsó dúcgerendákat pedig monolitbetonból készítjük el. E megoldás akkor célszerű, ha a faldarabokat sínen mozgó zsaluzóberendezéssel építjük meg, ekkor az alsó dúcgerendák az utolsó fázisban, a zsaluzóberendezés és a sínek eltávolítása után szabad munkatérben könnyen megépíthetők. A dúcszerkezetek közötti tömítés kialakítására a találmány értelmében két lehetőség adódik. Különösen abban az esetben, ha a szomszédos dúcszerkezeteket egyidejűleg süllyesztjük le, az egymással szemben elhelyezkedő hornyok által alkotott üreget vízalatti betonozással kitöltve alakítjuk ki a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
