172661. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szintetikus, amorf alkálifém-aluminium-szilikát alapú ioncserélő anyagok előállítására
11 172661 12 szulfonsavak (előnyösen az alkil-láncban 8—24 szénatomot tartalmazó vegyületek) nátriumsói, szulfonált ásványi olajok nátriumsói és szulfoborostyánkősavészterek nátriumsói (például nátrium-dioktil-szulfoszukcinát)]. Anionos felületaktív anyagokként különösen előnyösen alkalmazhatjuk a következő vegyületeket: hosszú szénláncú alkil-aril-szulfonsavak és alkálifémvagy alkáliföldfém-sóik (például nátrium-dodecilbenzolszulfonát, nátrium-tridecilszulfonát, magnézium-dodecilbenzolszulfonát, kálium-tetradecil-benzolszulfonát, ammónium-dodeciltoluolszulfonát, lítium-pentadecilbenzolszulfonát, nátrium-dioktilbenzolszulfonát, dinátrium-dodecilbenzoldiszulfonát és dinátrium-diizopropil-naftalindiszulfonát), kénsav és szulfonsavak zsíralkoholokkal képezett észtereinek alkálifémsói, alkil-aril-szulfotiosavak alkálifémsói, alkil-aril-szulfotiosavészterek alkálifémsói, alkil-tiokénsavak alkálifémsói és hasonló vegyületek. A nem-ionos felületaktív anyagok hidrofil és liofil csoportokat egyaránt tartalmazó, vízben nem ionizálódó vegyületek. E vegyületek hidrofilitását rendszerint az oxigéntartalmú oldallánc (például polioxietilén-lánc), liofilitását pedig például zsírsav-, fenol-, alkohol-, amid- vagy amin-rész biztosítja. A nem-ionos felületaktív anyagok közül példaként a következőket soroljuk fel: 2—4 szénatomos alkilénoxidok (így etilénoxid vagy propilénoxid, előnyösen etilénoxid) vagy keverékeik viszonylag hidrofób jellegű vegyületekkel, így zsíralkoholokkal, zsírsavakkal, hosszú szénláncú merkaptánokkal, zsíraminokkal, arilaminokkal, sztearollal, zsírsav-gliceridekkel, faggyúolajjal és hasonlókkal képezett kondenzációs termékei, valamint egy vagy több rövidszénláncú alkanolamin (így metanolamin, etanolamin vagy propanolamin) zsírsavakkal, így la úrin savval, cetilsawal, faggyúolaj-zsírsavakkal, abietinsawal és hasonlókkal képezett kondenzációs termékei. Különösen előnyös nem-ionos felületaktív anyagok a legalább egy reakcióképes hidrogénatomot tartalmazó hidrofób vegyületekből és rövidszénláncú alkilénoxidokból felépített termékek, például a 8-18 szénatomos alifás alkoholok körülbelül 3—30 mól etilénoxiddal képezett kondenzációs termékei, vagy az alkil-láncban körülbelül 8—18 szénatomot tartalmazó alkilfenolok 3-30 mól etilénoxiddal képezett kondenzációs termékei. A nem-ionos detergensek közül továbbá a propilénoxid és propilénglikol kondenzációjával kialakított hidrofób vegyületek etilénoxiddal képezett kondenzációs termékeit említjük meg. Az amfoter felületaktív anyagok molekuláikban egyaránt tartalmaznak kationos és anionos csoportokat. Ezek a vegyületek az anionképző csoport jellege szerint osztályozhatók, az anionképző csoport rendszerint karboxil-, szulfo- vagy szulfato-csoport lehet. E vegyületek közül példaként a következőket említjük meg: 0-amino-propionsav-nátriumsó kókusz-karbonsavval képezett amidja, 0-imino-dipropionsav-nátriumsó faggyú-karbonsavval képezett amidja és 0-imino-dipropionsav-nát riumsó laurilsawal képezett amidja. \ találmány szerinti eljárással előállított szakátokkal elegyíthető anionos, nem-ionos és/vagy amfoter felületaktív anyagok további jellegzetes kép viselőit például a „Surface Active Agents” c. szakkönyv [szerzők: Schwartz és Perry, kiadó: Interscience Publishers, New York (1949)], valamint a J. Am. Oil Chemists Soc. 34, 170—216 (1957) közlemény ismerteti. A detergens készítményekben a felületaktív anyag és a szilikát-ioncserélő aránya a felhasználás céljától, a felületaktív anyag típusától, a készítmény pH-jától és hasonló körülményektől függően széles határok között változhat, e készítmények azonban a felületaktív anyagot és a szilikát-ioncserélőt rendszerint körülbelül 3:1 és 1 :6 közötti súlyarányban tartalmazzák. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa A reakciót 15,24 cm átmérőjű lapátokkal felszerelt turbinakeverővel (forgási sebesség: 250 for - dulat/perc) ellátott, 132 liter űrtartalmú, zárt reaktorban hajtjuk végre. 2 kg nátrium-szilikátot (Na20 • 2,5 Si02) 24,4liter vízben oldunk, az oldatot a reaktorba töltjük, és a keverőt üzembe helyezzük. 4,73 kg nátrium-aluminátot (Na20/Al203 mólarány: 1,6) 19,62 liter vízben oldunk, és az így kapott oldatot vékony sugárban a reaktorba vezetjük oly módon, hogy az oldat a reaktor falához közel eső ponton érintkezzen a vizes nátrium-szilikát-oldat felszínével. A nátrium-aluminát-oldat beadagolása 30 percet vesz igénybe, ezalatt az elegyet 50 C°-on tartjuk. A reakcióelegyet további 5 percig keverjük, majd a csapadékot kiszűrjük és vízzel alaposan mossuk. A kapott nedves szűrőlepényt 110C°-on szárítjuk. Morzsalékos szerkezetű, mechanikai erő hatására könnyen elporítható anyagot kapunk. A kapott terméket malomban finom porrá őröljük. 3,49 kg terméket kapunk, amelynek fizikai jellemzőit az 1. és 2. táblázatban ismertettük. 2. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal a különbséggel, hogy a reakciőelegyet a nátrium-aluminát-oldat beadagolása után 30 percig keverjük. A kapott termék fizikai jellemzőit az 1. és 2. táblázatban ismertettük. 3. példa Az 1. példában leírt eljárást ismételjük meg, azzal a különbségei, hogy 3,04 kg nátriüm-szilikát (Na20 • 2,4 Si02) 36,52 liter vízzel készített oldatát és 8,86 kg nátrium-aluminát (Na2 0/Al2 03 mólarány: 2,6) 7,13 liter vízzel készített oldatát elegyítjük egymással. A kapott term&et az 1. példában ismertetett módon szárítjuk és porítjuk. A termék fizikai jellemzőit a 4. táblázatban ismertettük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
