172655. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-polién vegyületek előállítására

9 172655 10 1,2-dimetoxi-etánban, vagy alkálifémalkoholátok jelenlétében alkanolban, pl. nátriummetilát jelenlé­tében metanolban) kondenzáljuk 0 C° és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten. A Julia által megadott munkamódszer szerint a komponenseket kondenzálószer jelenlétében cél­szerűen poláros oldószerben kondenzáljuk. Oldó­szerként pl. dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot, dimetilacetamidot, tetrahidrofuránt vagy hexametil­­foszforsavtriamidot, továbbá alkanolokat, pl. met­anolt, izopropanolt vagy tercier butanolt alkalmaz­hatunk. Kondenzálószerként pl. az alábbi anyagok alkalmazhatók előnyösen: erős bázisok pl. alkáli­fém- vagy alkáliföldfémkarbonátok, különösen nát­riumkarbonát, alkálifémhidroxidok pl. kálium- vagy nátriumhidroxid, alkálifém- vagy alkáliföldfém­­alkoholátok, pl. nátriummetilát vagy kálium-tercier butilát, alkálifémhidridek pl. nátriumhidrid, alkil­­magnéziumhalogenidek pl. metilmagnéziumbromid, továbbá alkálifémamidok pl. nátriumamid. A reak­ciót előnyösen alacsonyabb hőmérsékleten, külö­nösen fagyáspontnál alacsonyabb hőfokon (pl. -50 C° és —80 C° közötti hőmérsékleten) hajthat­juk végre. Bizonyos esetekben célszerűen járhatunk el oly módon, hogy a reakció-komponenseket in situ, azaz a megfelelő foszfóniumsó, foszfonát vagy szul­­fon izolálása nélkül kondenzáljuk. Az (I) általános képletíglkarbonsavakat önmagá­ban ismert módon (pl. tíonsikloriddal piridinben) savkloriddá alakíthatjuk^ melyet alkanolos reagál­­tatással észterré vagy ammóniás kezeléssel amiddá alakíthatunk. szerves oldószerben (pl. d’oxánban, tetrahidrofurán­­ban, 1,2-dimetoxi-etánban, dimetilfor mamidban) vagy alkálifémalkoholát jelenlétében valamely alka­nolban 0 C° és szobahőmérséklet közötti hőfokon 5 valamely alkilhalogeniddel (pl. etiljodiddal) éterez­hetjük. Az (I) általános képletű alkoholokat valamely alkanoilhalogeniddel vagy anhidriddel észterez­hetjük. A reakciót célszerűen valamely bázis (pl. 10 piridin vagy trietilamin) jelenlétében szobahőmér­séklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hő­mérsékleten hajthatjuk végre. A kapott alkoholésztereket önmagában ismert módon pl. a karbonsavészterek elszappanosításával 15 kapcsolatban leírtak szerint elszappanosíthatjuk. Az (I) általános képletű alkoholokat a megfelelő (I) általános képletű aldehidekké oxidálhatjuk. Az oxidációt előnyösen nikkelperoxiddal hajthatjuk végre. 2o Az (I) általános képletű karbonsavak bázisokkal, különösen alkálifémhidroxidokkal, előnyösen nát­rium- vagy káliumhidroxiddal sókat képeznek. Az (I) általános képletű vegyületek cisz/transz 25 izomer-keverékek alakjában képződhetnek és önma­gukban ismert módszerekkel a cisz- és transz-izo­merekre szétválaszthatok vagy transz-vegyületekké izomerizálhatók. 30 Az (I) általános képletű vegyületek farmakodina­­tnilcailag értékesek, így jó- és rosszindulatú neopla­­ziák, pre-rosszindulatú léziók helyi és szisztémás kezelésére, továbbá az említett betegségek helyi és szisztémás megelőzésére alkalmazhatók. 35 Az (I) általános képletű karbonsavésztereket ön­magában ismert módon (pl. lúgos kezeléssel, külö­nösen előnyösen vizes alkoholos nátrium- vagy ká­­liumhidroxidoldattal) szobahőmérséklet és a reak- 40 cióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten hidro­­lizálhatjuk és a fentiek szerint savhalogeniden ke­resztül vagy közvetlenül amidálhatjuk. Az (I) általános képletű karbonsavésztereket pl. 45 lítiumamiddal közvetlenül a megfelelő amiddá ala­kíthatjuk. A lítiumamidot előnyösen szobahőmér­sékleten reagáltathatjuk a megfelelő észterrel. Az (I) általános képletű karbonsavésztereket 50 vagy karbonsavakat önmagában ismert módon a megfelelő (I) általános képletű alkoholokká alakít­hatjuk. A redukciót előnyösen fémhidriddel vagy alkilfémhidriddel iners ‘oldószerben hajthatjuk végre. Hidridként mindenekelőtt vegyes fémhidri- 55 deket, pl. lítiumalumíniumhidridet vagy bisz-(met­­oxi-etilénoxi)-nátriumalumíniumhidridet alkalmaz­hatunk. A redukciót lítiumalumíniumhidrid alkal­mazása esetén előnyösen éterben, tetrahidrofurán­­ban vagy dioxánban, míg diizobutilalumíniumhidrid 60 vagy bisz-(metoxi-etilénoxi)-nátriumaluminiumhidrid felhasználásakor előnyösen éterben, hexánban, ben­zolban vagy toluolban hajthatjuk végre. Az (I) általános képletű alkoholokat pl. vala­mely bázis (mint pl. nátriumhidrid) jelenlétében, 65 Az (I) általános képletű vegyületek továbbá akne, psoriasis és más, megerősödött vagy patoló­giásán elváltozott, elszarusodással járó bőrbajok, továbbá gyulladásos és allergiás dermatológiai meg­betegedések helyi és szisztémás kezelésére alkal­masak. A találmányunk szerinti eljárással előállít­ható új vegyületeket továbbá gyulladásos vagy de­generative illetve metaplasztikus változásokkal együttjáró nyálkahártyamegbetegedések kezelésére alkalmazhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületek toxicitása csekély. A 9-(4-metoxi-2,3,6-trimetil-fenü)-3,7-di­­metil-nona-2,4,6,8-tetraén-l -karbonsav (A-vegyület) és 9-(4-metoxi-2,3,6-trimetil-fenil)-3,7-dimetil-nona­­-2,4,6,8-tetraén-l -karbonsavetilészter (B-vegyület) akut toxicitását (DL50) az alábbi táblázatban tün­tetjük fel. A toxicitást egéren 20 nap után répce­­olajban intraperitoneális adagolás mellett határoz­zuk meg, az értékek 700, illetve 1000 mg/kg. Akut toxicitás A-vegyület DLio mg/kg DLjo mg/kg DL90 mg/kg 1 nap után »000 »000 »000 10 nap után 580 700 890 20 nap után 580 700 890 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom