172628. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajipari szennyvizek tisztítására víztisztítók vizes iszapjaiban lévő szilárd anyagok gazdaságos elkülönítésére
3 172628 4 felszínére úsznak fel, és onnan lefölözéssel eltávolíthatók. A flotáció hatásfokát elsősorban az szabja meg, hogy a szilárd részecskék milyen mértékben képesek a légbuborékok felületére tapadni. Az eljárás hátránya, hogy berendezés- és költségigényes, és a durvább, nagyobb fajsúlyú szemcsék eltávolítása problémákat okoz. Az olajipari szennyvizek tisztítása ugyancsak igen komoly problémákat vet fel. Az ismert módszerek szerint az olajipari szennyvizeket medencékbe vezetik, ott állni hagyják, majd a felületen összegyűlt olajat lefölözik. Ezzel a módszerrel azonban csak nagyon durva elválasztás biztosítható, és a kapott részben tisztított víz olajtartalma még mindig messze meghaladja a vízügyi hatóságok által előírt értéket. A maradék olajtartalom eltávolítására rendszerint vegyszeres kezelést vagy biológiai módszereket alkalmaznak. Az így tisztított vizet vezetik azután vissza a befogadóba. Az olaj eltávolítására az említetteknél egyszerűbb, gazdaságosabb, gyorsabb módszer nem ismeretes. Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy a koaguláltatással működő víztisztítók vizes iszapjainak feldolgozásakor, valamint az olajipari szennyvizek olajmentesítésekor jelentkező problémákat kiküszöbölhetjük úgy, hogy az olaj lefölözése után kapott, maradék-olajat tartalmazó szennyvízbe koaguláltatással működő víztisztítókból származó vizes iszapot keverünk. Ekkor a vizes iszap szemcséinek szabad aktív felülete megköti az olajipari szennyvíz szennyezőanyagait, a hozzátapadó olajszemcsék pedig úgy módosítják az agglomerátum fajsúlyát, hogy azok a derítőben önmaguktól (tehát sűrített levegő vagy más felhajtó hatású segédanyag alkalmazása nélkül is) felfelé áramlanak. A felülúszó szilárd anyagot elválasztjuk a tisztított víztől, majd égetőben megsemmisítjük. A szilárd anyagok felúszását levegős flotálás alkalmazásával gyorsíthatjuk. Ekkor a tisztító (flotáló) berendezésbe belépő olajipari szennyvízbe és vizes iszapba a belépés előtt nagy nyomású (célszerűen 5- 6 atmoszféra nyomású) sűrített levegőt fúvatunk. A‘ levegő apró buborékok formájában oszlik el a szennyvízben, a szilárd szemcsék pedig a buborékok határfelületén helyezkednek el. Az olaj jelenléte biztosítja, hogy a szilárd anyagok teljes egészükben megtapadjanak a légbuborékok felszínén. A buborékok fölfelé áramlása nagymértékben meggyorsítja a felűszást, azaz a szilárd anyag kiválását a felszínen. E tekintetben azonban hangsúlyozzuk, hogy a levegős flotálás — a pelyhes iszap szilárd szennyezéseinek eltávolításával ellentétben - nem egyedül alkalmazható módszer, hanem csak előnyös kiviteli mód, az olajtartalmú agglomerátumok ugyanis önmaguktól is felúsznak a folyadékfázis felszínére. 1 m3 olajipari szennyvíz tisztításához - a szennyvíz olajtartalmától függően - általában legföljebb 40-50 liter vizes iszapot kell felhasználnunk. A felhasználandó vizes iszap mennyiségét természetesen az iszap lebegő szilárd anyag-tartalma és a szilárd anyagok szemcsemérete is befolyásolja, általában minél nagyobb a vizes iszap lebegő szilárd anyag-tartalma, és minél nagyobb a szemcsék felülete, annál kevesebb vizes iszap elegendő az olajszennyezés eltávolításához. A vizes iszapot olyan mennyiségben keverjük az olajipari szennyvízhez, hogy 1 mg olajszennyezésre legalább 0,2 mg szilárd szennyezés jusson. A találmány tárgya tehát eljárás olajipari szennyvizek tisztítására víztisztítók vizes iszapjaiban levő szilárd anyagok elkülönítésével egybekötve. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az olaj lefölözése után kapott, maradék olajat tartalmazó olajipari szennyvízbe koaguláltatással működő víztisztítókból származó vizes iszapot vezetünk olyan mennyiségben, hogy 1 mg olajszennyezésre legalább 0,2 mg szilárd szennyezés jusson, majd a felső fázisként elkülönült szilárd szennyezést eltávolítjuk. A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnyei a következők: a) a vizes iszap elhelyezésével és kezelésével kapcsolatos problémák megszűnnek, mert a vizes iszap szilárd anyagai könnyen kezelhető formában elkülöníthetők. b) A vizes iszap szennyezőanyagainak eltávolításához nincs feltétlenül szükség sűrített levegő felhasználására, így csökkenthető az eljárás berendezésigénye és műveleti költsége. c) A vizes iszap alkalmazásával teljes, illetve a felhasználásra kerülő pelyhes iszap minőségétől függően jelentős mértékben olajmentesíthetők az olajipari szennyvizek. d) Az olaj mentesítéskor kapott felülúszó szüárd fázis - olajtartalma következtében — elégethető, és igy környezetszennyezést és elhelyezési problémákat nem okoz. e) A vizes iszap víztartalma visszanyerhető, és így csökkenthető a víztisztítók friss vízigénye. f) A tisztítás nem igényel külön vegyszerfelhasználást. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példán mutatjuk be. Példa Kőolajüzemből származó, az olaj főtömegének lefölözése után kapott, körülbelül 50-100 mg/liter maradék olajat tartalmazó, 1000 m3 szennyvizet flotáló berendezésbe vezetünk. A szennyvízhez 50 m3 vizes iszapot adagolunk [szilárd anyag-tartalom: 1000 mg/liter, a szilárd anyag egy része pelyhes, kolloid alumíniutnhidroxid]. A flotálóba vezetés előtt az olajipari szennyvízbe 5-6 atmoszféra nyomáson sűrített levegőt vezetünk. A dotálást 90 percig végezzük. A flotáló tetején 50 kg száraz súlyú szüárd anyagot különítünk el, amelyet olajtartartalma miatt égetőben közvetlenül elégethetünk. Az elvezetett víz olajtartalma maximálisan 5 mg/liter, így közvetlenül a befogadóba engedhető, vagy - amennyiben a vízügyi hatóságok ennél kisebb olajtartalmat írnak elő — biológiai tisztítóban könnyen 0 mg/liter olajtartalomig olajmentesíthető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
