172619. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enzimes analizishez

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172619 Bejelentés napja: 1976. VI. 11. (BO-1619) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1975. VI. 13. (P25 26 558.1) Nemzetközi osztályozás: GOIN 31/14, 33/16 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1978. V. 27. Megjelent: 1979. III. 31. Feltalálók: dr. Klose Sigmar vegyész, Berg/Starnberger See, dr. Hagen Alexander, vegyész, Tutzing/Obb, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Boehringer Mannheim GmbH., Mannheim-Waldhof, Német Szövetségi Köztársaság Eljárás enzimes analízishez 1 A találmány tárgya enzimes analitikai eljárás, amely jelentős enzim-megtakarítást tesz lehetővé és különösen automatikus analizátorokhoz alkalmaz­ható. Természetes rendszerek, mint biológiai folyadé- 5 kok analízisénél — különösen a klinikai kémiá­ban - olyan anyaggal van dolgunk, amely nagy­számú, kémiailag részben igen hasonló szubsztrá­­tumot tartalmaz. Bebizonyosodott, hogy sok eljá­ráshoz enzimeket kell alkalmazni a kívánt specifi- 10 citás és a zavartalan szubsztrátum-meghatározás biz­tosítása céljából. [Clinical Chemistry, 20. kötet, 4. szám 470-475.O., (1974), Clinical Chemistry, 18. kötet, 6. szám, 509-511.O., (1972), Clinical Chemistry, 21. kötet, 12. szám 1754-1760.O. 15 (1975)]. Az enzimek katalizátorokként működnek, azaz a reakció folyamán nem használódnak fel. Ez a tény vetette fel a kérdést, hogyan lehetne ezeket a részben igen drága enzimeket a végrehajtott reakció után egy újabb meghatározáshoz ismét fel- 20 használni. Ehhez igen jó eszköznek bizonyult az enzimek inert, oldhatatlan hordozóanyagokon való rögzítése: a szilárd anyag az elemzés után a reakcióoldatból 25 például szűréssel újra eltávolítható, vagy pedig a reakcióoldatot olyan reaktoron áramoltatják át, amely ezt az anyagot tartalmazza. Ebből követ­kezik, hogy a hordozóhoz kötött enzimek auto­mata-analizátorokban - éspedig a folyamatosan át- 30 2 áramoltatott berendezésekben - a legegyszerűbben és a leghatásosabban alkalmazhatók. A reagensekkel folyamatosan átáramoltatott automata-analizátorok egyik főproblémája az úgy­nevezett áthordás. A szubsztrátumnak vagy termé­keinek az áramlási rendszer falán történő adszorp­ciója oda vezethet, hogy a minta maradványai áthordódnak a következő minta oldatába. Ezt a hatást a lehető legkisebb szintre kell visszaszorítani. Az eddigi szokásos, széles körben elterjedt eljárá­soknál [3 623 960 sz. USA-beli, 2 163 421 sz. NSZK-beli 770 739 sz. és 782 647 sz. belga szaba­dalmi leírás] ezt úgy érik el, hogy az oldatokkal érintkező részek anyagaként - a mintaedény és az analizátor között — csak üveget vagy speciális műanyagcsöveket alkalmaznak. Hordozóhoz kötött enzimet tartalmazó enzim­­reaktor beiktatása a mérőberendezés elé legfőkép­pen azért hátrányos, mert ezáltal nagy mértékben fokozódik az áthordás veszélye és ez a probléma gyakran csak igen nehezen oldható meg. A minta gyakorisága és az analízis ideje automaták eset&en ugyanis messzemenően meghatározott, óránkénti 60 minta a legtöbb automata-analizátornál alsó határt jelent. Másrészről különösen több párhuza­mosan kapcsolt csatornát tartalmazó készülékek, például az úgynevezett SMA-készülékek (Sequential Multiple Analysis, 4-12 különböző szubsztrátum meghatározása) esetében nem szabad a 10 perces reakcióidőt túllépni, mivel a készülék módszereinek 172619

Next

/
Oldalképek
Tartalom