172608. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,4-triazol-származékok előállítására
3 172608 4 Kifejezetten meglepő, hogy a találmány szerinti reakció során aszimmetrikusan szubsztituált 0,N-acetálok egyetlenegy reakciólépésben keletkeznek, hiszen a technika állása szerint az volt várható, hogy a reakció a cet álok és animálok elegyét eredményezi. Az sem volt várható, hogy a reakció alacsony reakcióhőmérsékleten kivitelezhető [v. ö. Houben-Weyl: Methoden der organischen Chemie, 6/3 köt., 139. és 195. old. Georg Thieme Verlag, Stuttgart (1965)]. A találmány szerinti eljárásnak számos előnye van: a kiindulási anyagok üzemi mértékben is könnyen hozzáférhetők, a reakció kivitele egyszerű, a termékek nagy tisztaságban és jó hozammal keletkeznek. A találmány szerinti eljárás továbbá a (b), (c) és (d) eljárások előreakcióit feleslegessé teszi, ezért a találmány szerinti eljárás, mint egylépcsős eljárás sokkal gazdaságosabb. Ha kiindulási anyagként diklórpinakolint, 1.2.4- triazolt és 4-klór-fenolt alkalmazunk, a reakciót az A) reakcióvázlattal szemléltethetjük. A kiindulási anyagként alkalmazható dihalogénketonokat a (II) általános képlet egyértelműen definiálja. A (II) általános képletben R előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, 1—4 szénatomos alkilcsoportot vagy fenilcsoportot jelent. Hal előnyös jelentése klór- vagy brómatom, főleg klóratom. A (II) általános képletű dihalogénketonok példáiként az alábbiakat soroljuk fel: diklórpinakolin, dibrómpinakolin, diklóracetofenon és dibrómacetofenon [v. ö.: Beilstein’s Handbuch der organischen Chemie, Hl 695, E ül 2842/43 és H7, 282, 286, E III 972, 985]. A kiindulási anyagként alkalmazható fenolokat a (III) általános képlet meghatározza. A (III) általános képletben X előnyösen egyenes vagy elágazó szénláncú, legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoportot, továbbá halogénatomot, főleg klór-, fluorvagy brómatomot, vagy az alkoxirészben 1 vagy két szénatomot tartalmazó alkoxikarbonilcsoportot jelent. X továbbá előnyösen fenil-, ciáno- és/vagy nitrocsoportot képvisel, n előnyös jelentése o és 3 közötti egész szám. A (III) általános képletű fenolok ismert vegyületek. Példáiként az alábbiakat soroljuk fel: 4-klórfenol-, 2,4-diklórfenol, 2-klórfenol, 4-brómfenol, 4-fluorfenol, 4-nitrofenol, 2-klór-4-brómfenol, 1,2-krezol, 1,4-krezol, 1,3-krezol, 1,3,4-xilenol, 1,3,2-xilenol, 1,2,4-xilenol, 1.3.5- xilenol. Oldó- vagy hígítószerként poláris oldószereket alkalmazunk, így például klórozott szénhidrogéneket, így diklóretánt, továbbá alkoholokat, például etanolt, propanolt, n-butanolt, terc-butanolt, valamint ketonokat, így metiletilketont, metilbutilketont, acetont, és végül étereket, például tetrahidrofuránt, dioxánt, és nitrileket, így acetonitrih. A találmány szerinti reakció során savmegkötőszereket alkalmazunk. Savmegkötőszerként szerves vagy szervetlen savmegköt őszereket használhatunk. Szerves savmegkötőszerként előnyösen tercier aminokat, (gy trietilamint vagy dimetilciklohexilamint alkalmazunk, míg szervetlen savmegköt őszerként az alkálihidroxidok, így nátriumhidroxid és káliumhidroxid, továbbá alkálifémkarbonátok, például nátriumkarbonát, káliumkarbonát, valamint alkáliföldfémhidroxidok, például kalciumhidroxid, magnéziumhidroxid, báriumhidroxid, és alkáliföldfémkarbonátok, például a báriumkarbonát és kalciumkarbonát bizonyult előnyösnek. A találmány szerinti reakciót 0 és 150 C° közötti, előnyösen 50 és 90 C° közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárásban 1 mól halogénketonra számítva mintegy 1 mól fenolt, 1-1,2 mól 1,2,4-triazolt és 2-3 mól savmegkötőszert alkalmazunk. A savmegkötőszer részarányának további növelése nem jár lényeges hozamnöveléssel. A találmány szerinti eljárásban előállított hatóanyagok elkülönítése céljából az oldószert adott esetben vákuumban messzemenően ledesztilláljuk. A maradékhoz valamilyen közömbös, vízzel nem elegyedő oldószer, például toluol, xilol vagy diklóretán jelenlétében kevés híg sósavat adunk, hogy a triazolfelesleget hidroklorid alakjában eltávolítsuk. Utána a szerves fázist híg alkálihidroxid-oldattal kezeljük, hogy az esetleg reakcióba nem lépett fenolnyomok fenolát alakjában elválasszuk. Utána semlegesre mossuk, és az oldószert vákuumban ledesztilláljuk. A maradékot átkristályosítással vagy ellenáramban végzett vízgőz-desztillálással tisztíthatjuk. Az utóbbi módszernél közvetlenül a semlegesre mosott szerves fázistól indulhatunk ki. A találmány szerinti eljárásban előállítható hatóanyagoknak igen jó fungicid hatása van [v. ö.: 2 201 063 számú NSZK-beli nyilvánosságra hozatali irat]. Az (I) általános képletű vegyületek a növényvédelemben különösen sikeresen a valódi lisztharmat ellen alkalmazhatók. Kiviteli példák: 1. példa 69,5 g (1,0 mól) 1,2,4-triazol, 128,5 g (1,0 mól) 4-klórfenol és 353 g (2,55 mól) vízmentes, por alakú káliumkarbonát 1000 ml acetonnal készített elegyéhez szobahőmérsékleten 186 g (1,1 mól) diklórpinakolint csepegtetünk. A reakcióelegyet keverés közben visszafolyató hűtő alkalmazásával 15 órán keresztül forraljuk. Az elegy lehűlése után vízsugárszivattyús vákuumban az oldósert eltávolítjuk, a maradékhoz 500 ml toluolt, majd 40 ml tömény sósav és 500 ml víz elegyét adjuk. Az esetleg reakcióba nem lépett triazol hidrokloridja alakjában oldódik. Ezt követően a szerves fázist 40 ml tömény nátriumhidroxid-oldat és 500 ml víz elegyével kezeljük. Az esetleg reakcióba nem lépett fenol fenolát alakjában oldódik. Utána a serves fázist semlegesre mossuk, szárítjuk, majd betöményítjük. 225 g (76,8%) (IV) képletű 1-(1,2,4-triazol- 1 ’-il)-l -(4-klórfenoxi)-3,3-dimetil-bután-2-ont kapunk, amely 74—76 C°-on olvad. Analóg módon az alábbi vegyületeket átütjük elő: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
