172605. lajstromszámú szabadalom • Összekötőeszköz, amely összekötőelemekkel ellátott két hordozóból áll
172605 11 12 Jobb oldali í 1 alapfonal 12 szél 8X l 1 alapfonal 13 1 rugalmas fonal 12 A szövet kötésrajzán megfigyelhető, hogy a hordozó szövet fonalainak, a rugalmas fonalaknak és a hurokképző fonalaknak a kölcsönös kapcsolódása nagyon fontos a végből, hogy a szalag rugalmassága 10 optimális legyen, mint ahogyan azt a horgos szalaggal kapcsolatban elmondtuk. Különösen értékes a kötés szempontjából egy sűrűn töltött fluor réteg, abból a célból, hogy a kapcsolódás a lehető legnagyobb mértékben létre- 15 jöjjön. Az egy és ugyanazon láncfonalból képzett hurkok között a hurokképző fonalak kötéselemének mintázata négyenként ismétlődik, öt vetülékátdobás van egyazon láncfonal által képzett hurkok 20 között és így a hurokképző fonalak a hordozószövetbe mindig W alakban vannak bekötve. A szövet rendkívüli tömöttsége és a vetülékfonalaknak a hordo*5 szövetben levő helyzete miatt a hurokképző fonalak sehol sem befolyá- 25 solják károsan a szalag rugalmasságát, és azt a képességét, hogy meg tudjon nyúlni és tökéletesen lazává tudjon válni. x A 9. ábra világosan mutatja a tapadózár szerkezetét és a láncfonalak és vetülékfonalak helyze- 30 tét a nem terhelt, laza szalagban. A 42-45. számok épp úgy, mint a horgos szalag esetében, a hordozó szövet fonalait, a rugalmas fonalakat, a hurokképző fonalakat és a vetülékfonalakat jelentik. 35 Érdekes megfigyelni, hogy a rugalmas fonalakból álló láncban a feszültségek viszonya mind a felvetésnél, mind a szövésnél rendkívül fontos. A választott példában ezt a megfelelő viszonyt a következő módon érjük el. Először is abból az 40 elvből indulunk ki, hogy a felcsévélt rugalmas fonal, — jelen esetben szintetikus gumifonal—, feszültsége olyan, hogy azt egységnyi feszültségként lehet felfogni, és ezt 1 számmal jelöltük. Ugyanakkor feltételezzük, hogy a rugalmas fonalat meg- 45 nyúlás nélkül csévélték fel, vagyis másképp kifejezve, a felcsévélt rugalmas fonal megnyúlása elhanyagolható, azaz 0. A rugalmas lánc felvetése ilyen körülmények között úgy történik, hogy a feszültségviszony 2,8 :1, azaz a lánchengeren a megnyúlás 50 tényezője 2,8. A felvetett rugalmas lánc, amelynek ilyen megnyúlása van, a szövőgépen 1,15:1 feszültségviszonnyal dolgozik, ami ténylegesen egy 1,15 m-es szövött lánchosszúságnak felel meg lm lecsavart lánc esetében. 55 Természetesen a kivánalmaknak megfelelően változtatni lehet a feszítési illetve nyúlási viszonyokat, figyelembe véve, hogy másrészről az így nyert anyag rugalmasságát érzékenyen befolyásolja a választott nyüstbefűzési sorrend. 60 Magától értetődik, hogy az ilyen különleges körülmények között gyártott és különleges célra szolgáló szöveteknél - kikészítésük, illetve appretálásuk vonatkozásában - a textiliparban alkalmazott valamennyi utókezelés szóba jöhet. 65 Az ismertetett kiviteli alak részletes leírása azt a célt szolgálja, hogy a gyakorlati tapasztalat és az ott szerzett különleges eredmények alapján a találmány szerinti tapadózár jellemzőit jobban kiemeljük. Másrészt a horgos szalag helyett alkalmazhatunk matricával készített gumi vagy műanyag hordozót is, amelyen számos, például gomba-alakú kiugrás van, és ezek a 2. ábrán ismertetett hurkos szalagon levő hurkokkal tudnak kapcsolódni. Végül a kiugrásokkal ellátott szalaghoz hasonlóan a hurkos szalag is megvalósítható olyan gumi vagy műanyag hordozóval, amelybe hurkok vannak beágyazva, vagy beragasztva. Abban az esetben, ha a hurkok és horgok, illetve gombaalakok fémből vannak, akkor a szalagokat matricákkal vagy beágyazással lehet előállítani, azaz a hurkokat és fémhorgokat illetve fémkampókat például mágneses eljárással hozzuk elő az alapból. Hasonlóképpen a szőnyegek vagy takarók előállításánál szokásos hurokképző vagy tűzési eljárások is alkalmazhatók, amelynél a hurkokat és horgokat szövött rugalmas hordozóra, vagy pedig műanyag vagy gumi hálóra visszük fel. Gumi vagy műanyag hordozóból és fém összekötőelemekből készült összekötőeszköz esetében ezeket természetesen sokkal nagyobb erőhatásoknak lehet kitenni, mint a szövéssel készült összeköt őeszk őzöket, pl. transzmissziós szalagok egyesítésére, vagy járműveken ponyvák rögzítésére. Az összekötőelemeket ebben az esetben az összekötendő részekre szegecseléssel, csavarozással vagy más megfelelő módon lehet ráerősíteni. A fent leírt eszközöket csak példaként említettük. Magától értetődő, hogy mind a hurkos, mind a horgos összekötőelem rendkívül sok egyéb módon is megvalósítható, ha a hordozó, bármilyen anyagból legyen is rugalmas, és legalább egyik felén olyan összekötőelemek, azaz hurkok és horgok vannak, hogy a két hordozót egymás fölé helyezve és összeszorítva azok szorosan összekapcsolódnak és legalább egyik irányban, azaz láncvagy vetülékirányban jó rugalmas deformációs tulajdonságuk van. Ebből következik, hogy ilyen hordozókat nemcsak szövéssel, hanem hurkolással, varrással, sajtolással, hengerléssel, húzással, injektálással stb. is elő lehet állítani. Alkalmazható minden természetes és szintetikus anyag. Az egyes hordozók minden esetben a rugalmas deformáció illetve a megnyúlás irányában úgy viselkednek, mint ahogyan azt a 4. és 5. ábrán vázlatosan ábrázoltuk a húzóerő kifejtése előtti és utáni helyzetben. Gyakorlatilag azt tapasztaltuk, hogy a két szomszédos összekötőelem közötti P távolság (4. ábra) a rugalmas deformáció után Pt -re megnő (5. ábra) és a húzóerő megszűnése után a távolság automatikusan az eredeti P értékét nyeri vissza. Ebből következik, hogy a vizsgált összekötőeszköz 6
