172571. lajstromszámú szabadalom • Többrészes tartószerkezet, különösen vágatbiztosításhoz
MAGYAR nSpkoztarsasAg SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 172571 isi Bejelentés napja: 1976. VI. 24. (BA-3420) Nemzetközi osztályozás: E 21 D 11/05 Közzététel napja: 1978. IV. 28. ORSZÁGOS (: TALÁLMÁNYI Megjelent: 1979. III. 31. kV_________ • HIVATAL Feltalálók: Tulajdonos: Benecz István oki. gépészmérnök 20%, Bodonyi József Bányászati Kutató Intézet, oki. bányamérnök 20%, Vincze Pál oki. gépészmérnök 20%, Elekes Budapest András oki. bányamérnök 10%, Húsz Nándor oki. bányamérnök 10%, Budapest, Szőke Károly oki. bányamérnök 10%, Kistarcsa, Zoltán Tamás oki. bányamérnök 10%, Budapest _________________ Többrészes tartószerkezet különösen vágatbiztosításhoz 1 A találmány tárgya többrészes tartószerkezet, különösen vágatbiztosításhoz. A bányászatban régóta alkalmaznak különféle profilú (1-szelvény, U-szelvény, harangprofil, teknőprofil stb.) idomacél tartóelemekből felépített 5 többrészes, gyűrű vagy ív alakú tartószerkezeteket vágatok biztosítására. Ezen tartószerkezeteknél az egyes tartóelemek végeit átlapolással kapcsolják egymáshoz oly 10 módon, hogy az átlapolási szakaszokon két-két mindkét tartóelemet átfogó szorítóbilincset alkalmaznak (lásd például Németh László: Korszerű bányabiztosítás, Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1963., 92. oldal, 64. ábra). A szorítóbilincsek 15 kialakítása igen változatos, de az ily módon felépített tartószerkezeteknél a kötés rögzítőképessége legfeljebb 50—60%-a a tartóelemek teherbíróképességének, tehán nem teszi lehetővé a tartóelemek optimális kihasználását. 20 A tartóelemek közötti kötés rögzítőképességének növelésére különféle megoldásokat javasoltak. Az 1 156 734 számú NSZK szabadalmi leírás például olyan többrészes biztosítószerkezetet ismertet, 23 amelynél az átlapolási szakaszon alkalmazott két bilincs mellett az átlapolási szakaszon kívül harmadik bilincs van elhelyezve, amely csak az átlapolásból kilépő tartóelemet fogja körül és a másik tartóelem homloklapjához támaszkodó ékekkel van 30 2 a körülfogott tartóelemhez erősítve. Hasonló megoldások találhatók az 1 160 807 és 1 175 632 számú NSZK szabadalmi leírásokban is. Ezek a kötési módok lehetővé teszik a rögzítőképesség növelését, de bányabeli viszonyok közötti alkalmazásra túlságosan bonyolultak és nehezen kezelhetők. Ezen túlmenően előállításuk is költséges és kettő helyett három bilincset igényelnek. Az 1 483 882 számú NSZK közzétételi iratból és az 1 054 550 számú angol szabadalmi leírásból ismert egy olyan kötési mód, amelynél az átlapolási szakaszon alkalmazott két bilincs el van látva egy-egy a tartóelemek homloklapjaihoz támaszkodó ütközőelemmel. Ezek az ütközőelemek azonban csupán a bilincsek és a megfelelő tartóelemek viszonylagos helyzetének változatlanságát biztosítják, a kötés rögzítőképességét lényegében nem befolyásolják. A találmány célja az ismert megoldások fenti hiányosságainak kiküszöbölése. A. találmány feladata olyan növelt rögzítőképességű többrészes tartószerkezet létrehozása, amely lényegesen egyszerűbb kialakítású, olcsóbb és könnyebben kezelhető, mint az ismert többrészes tartószerkezetek. A feladat megoldása olyan többrészes tartószerkezet, amelynek egymáshoz átlapolva kapcsolt hosszúkás tartóelemei és a tartóelemek átlapolási helyein alkalmazott szoritóbilincsei vannak, és amelynek a találmány értelmében az átlapolási 172571
