172561. lajstromszámú szabadalom • Hidraulikus elosztó
5 172561 6 Az ismert elosztóknál a hornyok kiképzése folytán, azaz a tolattyú furatához koncentrikusan, a folyadékáram a vezetőcsatornákból a gyűrűs horonyba kerül, ezt a gyűrű körvonalának megfelelően részben körülfolyja, majd pedig a gyűrűs résen keresztül a tolattyú szára és a házban levő furat felülete között a szomszédos gyűrűhoronyba kerül, azt ugyancsak körülfolyja, majd pedig innen először a csatornába kerül a folyadéknak az állítószervhez való levezetéséhez. Ily módon a folyadékáram útján, a tulajdonképpeni elosztón belül, az egyik csatornától a másikig átirányítóhelyek és szűkületek vannak kialakítva, amelyek helyi áramlási ellenállásokat hoznak létre, melyeknek legyőzéséhez felhasználásra kerül a gép meghajtási teljesítményének egy része. Ez az ismert elosztók egyik legfőbb hátránya, mivel az elosztóban tekintélyes folyadéknyomás- veszteségek lépnek fel, ami csökkenti ennek áthaladási képességét, ami viszont az állítószerv reagálási idejét növeli meg. Találmányunk elé azt a célt tűztük ki, hogy az említett hátrányokat kiküszöböljük és olyan hidraulikus elosztót hozzunk létre, amelyben a hornyok olyképpen vannak kialakítva, hogy ezáltal az áramlási ellenállás a folyadékáram útján az elosztón belül, az egyik csatornától a másikig, lecsökkenthető. Ezt a feladatot egy olyan hidraulikus elosztóval oldjuk meg, amely egy házzal rendelkezik, a hosszirányú tolattyú felvételére szolgáló hengeres furattal, melynek felületén egymástól meghatározott távolságban gyűrűs hornyok vannak kialakítva, melyek közül egyesek csatornákkal vannak összekötve a folyadéknak a tolattyúhoz való odavezetéséhez, mások pedig csatornákkal állnak összeköttetésben a folyadék elvezetése céljából. A találmány értelmében a gyűrűs hornyok excentrikusán helyezkednek el a hengeres furat tengelyéhez képest, és a folyadék oda- és elvezetésére szolgáló csatornák a tengely furatától legmesszebben fekvő horonyszakaszból indulnak ki, hogy a minimális horonykeresztmetszet zónájában egy áramlási ellenállást hozzanak létre, amely mintegy háromszorosával haladja meg a maximális horonykeresztmetszetben levő áramlási ellenállást, és a folyadékáram oly mértékű átirányításához elegendő, hogy az a folyadéknak a csatornába való bevezetése és a folyadéknak a csatornából való elvezetése közötti úton ezt a zónát elkerülje. így a folyadékáram útja az elosztó-házban, és ezzel egyidejűleg az áramlási ellenállás is olyan mértékben lecsökken, hogy az elosztó áthaladási képessége növelhető. Célszerűen az excentricités nagysága az alábbi feltételből határozható meg: e R-r ahol: e = az excentricités nagysága R = a gyűrűs horony sugara r = a tolattyúhoz tartozó furat sugara Ezen összefüggés nagyságát egy, a minimális áramlási keresztmetszet zónájában létrehozott áramlási ellenállás határozza meg, amely a folyadékáram olyan irányváltoztatásához szükséges, amelynél a folyadékáram ezt a zónát megkerüli. A maximális érték abból a feltételből adódik hogy megmaradjon egy garantált'rés a tolattyún levő hidak felületei és a horony között, amely a tolattyú eltolódásakor fellépő súrlódást kizárja. A találmányt egy előnyös kiviteli példa kapcsán, a csatolt rajzmellékletben ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti hidraulikus elosztó hosszanti metszete, amely sematikusan ábrázolt hidraulikus rendszerbe van bekapcsolva, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonala mentén vett metszet, a 3. ábra az 1. ábra III—III vonala mentén vett metszet. Az ismertetett kiviteli alak egy négyirányú háromhelyzetű elosztó, amelyben a tolattyú folyadék hatására eltolódik, azaz az elosztó vezérlése hidraulikusan megy végbe. Az elosztó egy hidraulikus henger dugattyújának mozgását vezérli, amely egy présbe van beszerelve, és ezen prés a hidraulikus rendszerbe van bekapcsolva. A hidraulikus elosztónak öntött 1 háza van (I.ábra), amelyben egy átmenő hengeres furat van kialakítva. A 2 furatban egy hosszirányú 3 tolattyú van elhelyezve, amely lényegében egy rudazat, melynek felületén gyűrűs kiugrások vannak, melyeket hidaknak nevezünk. A hidak átmérője valamivel kisebb, mint a 2 furat átmérője, hogy a tolattyú eltolása szabadon mehessen végbe. A 3 tolattyún levő hidak száma határozza meg azon helyzetek számát, amelyet a 3 tolattyú a 2 furatban az elosztó működése alatt fel képes venni. A háromhelyzetű elosztó három 4,5,6 híd kialakítását teszi szükségessé, ezeket a 3 tolattyú felületén alakítjuk ki. Az 5 híd kb. a 3 tolattyú hosszának közepén helyezkedik el, a 4 és 6 hidak a 3 tolattyúval egy darabból készültek. A 3 tolattyú szakaszai a hidak között a 3 tolattyú szárait adják, és olyan átmérővel rendelkeznek, amely lehetővé teszi egy gyűrűs rész kialakítását minden egyes szár felülete és a 2 furat között. A gyűrűs rész ezen felületét az elosztó áthaladási képességének függvényében választjuk meg. A 2 furat felületén egymástól meghatározott távolságban a 7,8,9,10,11 hornyokkal rendelkező furatok vannak kimunkálva. A hornyok közötti távolság a 3 tolattyú eltolódási nagyságának függvényében választjuk meg. A 9 horony megközelítőleg a 2 furat közepén helyezkedik el, a 7,8,10 és 11 hornyok pedig szimmetrikusan helyezkednek el a 9 horonyhoz képest a 2 furat tengelye mentén. Minden 7,8,9,10 és 11 horony excentrikus éspedig „e” excentricitással (2. ábra) a 2 furat tengelyéhez képest, hogy minden horony minimális keresztmetszetének zónájában olyan áramlási ellenállást lehessen létrehozni, amely több, mint a háromszorosával haladja meg a maximális horonykeresztmetszetben fellépő áramlási ellenállást. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
