172559. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 8béta,12alfa-prosztaglandin-E2 vegyületek előállítására

5 172559 6 elegy képződéséhez elegendő mennyiségű közömbös szerves hígítószer jelenlétében kezeljük alumínium­­-amalgámmal. Hidroxil-csoport-tartalmú oldószer­ként előnyösen vizet alkalmazunk, azonban rövid­­szénláncú alkanolokat, például metanolt vagy eta­­nolt is felhasználhatunk. Közömbös szerves hígítószerként általában éte­reket, így dietilétert, tetrahidrofuránt, dimetoxi­­etánt vagy dietilénglikol-dimetilétert használhatunk fel. Különösen előnyösnek bizonyult a tetrahidro­­furán alkalmazása. Ha vízzel nem elegyedő kö­zömbös szerves hígítószert alkalmazunk, hidroxil­­csoport-tartalmű oldószerként előnyösen vizes metanolt vagy etanolt használunk, e két alkanol felhasználásakor ugyanis igen könnyen alakíthatunk ki homogén reakcióelegyet. Reakcióközegként pél­dául dietiléter, víz és homogén reakcióelegy kép­ződéséhez szükséges mennyiségű metanol keverékét alkalmazhatjuk. A redukció lezajlása után a kapott vegyületek adott esetben jelenlevő védőcsoporljait a korábban ismertetett módon hasítjuk le. Amint már közöltük, a találmány szerinti a) és b) eljárásváltozattal szabad savakat (Rí = hidro­génatom) vagy észtereket (Rí = rövidszénláncú alkil­­-csoport) állíthatunk elő. A kapott savakat kívánt esetben ismert módon alkilésztereikké alakíthatjuk. Az észterképzéshez reagensként előnyösen diazo­­-szénhidrogéneket használunk fel. A reakció során a diazoalkán közömbös oldó­szerrel, előnyösen dietiléterrel készített oldatát a sav közömbös oldószerrel készített oldatához adjuk. Az utóbbi oldószer célszerűen azonos a diazoalkán oldására felhasználttal. Az észterképzés lezajlása után az oldószert lepároljuk, majd a kapott észtert kívánt esetben ismert módon, elő­nyösen kromatográfiás úton tisztítjuk. A mellék­reakciók kiküszöbölése érdekében a savakat csak az észter kialakulásához szükséges ideig - előnyösen körülbelül 1—10percig— tartjuk érintkezésben a diazoalkán reagensekkel. Az észterképzéshez fel­használható diazoalkánok ismert vegyületek. Az (I) általános képletű savakat természetesen más módszerekkel is észteresíthetjük, így például eljárhatunk úgy, hogy a szabad savat először ezüstsójává alakítjuk, majd a kapott ezüstsót a megfelelő rövidszénláncú alkiljodiddal reagáltatjuk. Az (I) általános képletű észtereket ismert mó­don alakíthatjuk át a megfelelő savakká. így például az észtereket vizes lúgos közegben elszap­­panosíthatjuk, majd a reakcióelegy megsavanyí­­tásával a képződött sókat a szabad savakká alakíthatjuk. Az észtereket azonban előnyösen Plexaura homomalla (Esper, 1792)-ből elkülönített észteráz enzim-kompozícióval hidrolizáljuk. A hid­rolízis során az (I) általános képletű prosztaglandin­­-észtereket (Rí = rövidszénláncú alkil-csoport) az enzimkompozíciő vizes elegyével kezeljük. Az ész­tert előnyösen oldat formájában adjuk az elegyhez. Oldószerként például etanolt vagy benzolt használ­hatunk, az oldószer mennyisége a víz súlyának körülbelül 50—100-szorosa lehet. Az enzimkompo­zíciót az észter súlyára vonatkoztatva körülbelül 1-5-szörös mennyiségben adagoljuk. A reakció­elegyet az észter hidrolízisének teljessé válásáig keverjük. Ha a reakciót 25 C°-on végezzük, a hidrolízis általában 18-24 órát vesz igénybe. A hidrolízist 0-50 C°-on végezhetjük, előnyösen azonban 25 C° körüli hőmérsékleten dolgozunk. A hidrolízis menetét analitikai módszerekkel, például ismert vékonyrétegkromatográfiás elemzésekkel kö­vethetjük. Ezután az elegyhez acetont adunk, és az acetonban oldott savas terméket ismert módon, így szűréssel, bepárlással és extrakcióval elkülönítjük. A találmány szerinti a) eljárásváltozatban kiin­dulási anyagként felhasznált (II) általános képletű 8/3,12a-prosztaglandin-F2-vegyületek előállítását az (A) reakcióvázlatra hivatkozva ismertetjük. A szintézis első lépésében a (VI) általános képletű jód-laktonokat -ahol R10 rövidszénláncú alkil-csoportot jelent - állítjuk elő, például úgy, hogy az (V) általános képletű anion -ahol Ri0 jelentése a fenti - nátriumsóját vizes közegben káliumtrijodiddal reagáltatjuk. Ezután a kapott (VI) általános képletű vegyületből lehasíljuk a jódatomot, és így (VII) általános képletű vegyüle­­tekhez jutunk -ahol R10 jelentése a fenti. Az utóbbi reakcióhoz olyan reagenseket - például cinkport, nátriumhidridet, palládium jelenlétében hidrogént, platina vagy Raney-nikkel jelenlétében hidrogént — használunk fel, amelyek a lakton-gyű­­rűt nem károsítják. Reagensként előnyösen tributil­­-ónhidridet alkalmazunk, ekkor a reakciót benzolos közegben, körülbelül 5 C°-on, 2,2’-azo-bisz-(2-metil­­-propionitril) iniciátor jelenlétében végezzük. Ezután a kapott (VII) általános képletű vegyü­­letet valamely R3 acil-védőcsoporttal blokkoljuk. E reakcióban acilezőszerként az R3 csoport bevitelére alkalmas bármilyen acilezőszert felhasználhatunk. Az R3 védőcsoport előnyösen p-toluolszulfonil- vagy benzoil-csoport lehet. Kívánt esetben a szintézis e lépésében a vegyületet a 3-as helyzetben izomeri­­zálhatjuk. Ebben az esetben előnyösen a követ­kezőképpen járunk el: a (VII) általános képletű kiindulási anyagot először valamely adott esetben halogénezett szénhidrogén-szulfonilkloriddal vagy -szulfonilbromiddal, előnyösen p-toluolszulfonilklo­­riddal reagáltatjuk. A reakciót a fejlődő sósav vagy brómhidrogénsav megkötéséhez elegendő mennyi­ségű tercier amin, például trietilamin vagy piridin jelenlétében, alacsony hőmérsékleten, célszerűen legföljebb 30 C°-on végezzük. E reakció során olyan (VIII) általános képletű vegyületeket kapunk, ahol Rio jelentése a fenti, és R3 szánhidrogén­­szulfonil- vagy halogénezett szénhidrogénszulfonil­­-csoportot, előnyösen p-toluolszulfonil-csoportot je­lent. Ezután az izomerizálás kiváltása céljából a kapott vegyületet valamely alifás vagy aromás sav alkálifémsójával, előnyösen nátriumbenzoáttal rea­gáltatjuk. A reakciót folyékony szerves közegben, például dimetilszulfoxidban, 50-100 C°-on végez­zük. A reakció 85 C°-on általában 3—4 óra alatt végetér. Ekkor a 3-as helyzetű csoport konfigurá­ciója megváltozik, és a szulfonát védőcsoport helyére alifás vagy aromás acil-védőcsoport lép be. A szintézis következő lépésében egy (VIII) általános képletű vegyületet az — OR3 csoportot meg nem támadó reagenssel, például bórtribromid­­dal vagy bórtrikloriddal dezalkilezünk. A reakciót előnyösen közömbös oldószerben, körülbelül 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom