172549. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-tetrazolil-delta-kromonszármazékok előállítására
3 172549 4 A fenti képletekben megelölt szubsztituensek tetszőlegesen a kromongyűrű 5-, 6-, 7- és 8-helyzetében foglalhatnak helyet. R mindegyik képletben hidrogénatomot vagy kisszénatomszámú alkilcsoportot jelent. E kisszénatomszámú alkilcsoport egyenes vagy elágazó láncú lehet, mint például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, terc-butilcsoport. Az I képlet A csoportjában, az 1-2 és III általános képletben az R’ jelentésének megfelelő kisszénatomszámú alkilcsoport előnyösen egyenes láncú, legfeljebb 3 szénatomszámú, azaz metil-, etil- vagy propilcsoport. Az a-d eljárásokat részletesen ismertetjük az alábbiakban: a) eljárás Ezen eljárásban a II általános képletű vegyületet hidrogén-aziddal vagy sójával reagáltatjuk. Ha a reakcióban olyan II általános képletű vegyületet használunk, ahol R—A’-karboxaldehid-csoportot jelent (a továbbiakban II—2 általános képletű vegyület), a karboxaldehid-csoportot szükség esetén megvédjük oly módon, hogy a II—2 általános képletű vegyületet dialkil-acetállá (például dimetil-acetál), diacil-észterré (például diacetil-észterré), 1,3-dioxolánná vagy hasonlóvá alakítjuk át. Ez a megvédés önmagában ismert módon történhet. A dimetil-acetált például úgy állítjuk elő, hogy a II—2 általános képletű vegyületet metil-ortoformiáttal reagáltatjuk hidrogén-klorid jelenlétében, diacetil-észter előállítása céljából a II- 2 általános képletű vegyületet ecetsavanhidriddel reagáltatjuk ecetsav jelenlétében, és az 1,3-dioxolán előállításához a II—2 általános képletű vegyületet etilénglikollal reagáltatjuk p-toluolszulfonsav jelenlétében. A kívánt reakció végrehajtása után a megvédett karboxaldehid-csoport könnyen visszaalakítható szabad karboxaldehidcsoporttá, például alkalmas savval, mint sósavval hidrolizálva. A reakcióban használt hidrogén-azid-sók közé tartoznak egyebek mellett a hidrogén-azid alkálifémekkel képezett sói, mint lítium-azid, nátrium-azid, kálium-azid stb., a hidrogén-azid alkáliföldfémekkel alkotott, sói, mint magnézium-azid, kalcium-azid, bárium-azid, stroncium-azid stb., a hidrogén-azid más sókkal képezett sói, például alumínium-azid, ón-azid, cink-azid, titán-azid stb. és a hidrogén-azid ammóniával vagy szerves aminokkal (például anilin) képezett sói. A hidrogén-azid alkálifémsóját, például nátrium-azidot Lewis-sawal, mint alumínium-kloriddal, ón(IV)-kloriddal, cink-kloriddal vagy titán-tetrakloriddal vagy ammónium-kloriddal együtt használjuk, ügy látszik, hogy ilyen esetben a hidrogén-azid alkálifémsója a járulékosan alkalmazott vegyület kationjának hidrogén-azid-sójává, mint alumínium-aziddá, ón-aziddá, cink-aziddá, titán-aziddá vagy ammónium-aziddá alakul át, majd ez a hidrogén-azidsó reagál a II általános képletű kiindulási vegyülettel. A hidrogén-azid, a hidrogén-azid-só vagy a Lewis-sav mennyisége gyakorlati okokból általában mintegy 1-7 mól per mól II általános képletű vegyület. Általában a reakciót célszerűen szerves oldószerben hajtjuk vége. Alkalmas oldószerek például a ■t szénhidrogének, mint benzol, toluol, petroléter, stb., éterek, mint tetrahidrofurán, dioxán, etil-éter, etilénglikol-dimetil-éter, stb., acetonitril, dimetil-formamid, formamid, dimetil-szulfoxid, stb. Míg a reakciókörülmények - beleértve a hőmérsékletet és az időfaktort - nagymértékben tetszőlegesek, a reakciót célszerűen szobahőmérséklet és körülbelül 150C° között hajtjuk végre, 1 órától mintegy 2 napig. Ha a kiindulóvegyületek egyikeként hidrogén-azid-sót használunk, az 1-1 általános képletű vegyületet - a tetrazolgyűrű sav-funkciójának köszönhetően - a használt azidsónak megfelelő só formájában kapjuk meg. Ez a só azonban könnyen átalakítható szabad tetrazolgyűrűvel rendelkező I—I általános képletű kívánt vegyületté alkalmas savval (például ásványi savval, mint sósavval vagy kénsavval) való kezelés útján. b) eljárás Ez az eljárás a III általános képletű vegyület hidrolíziséből áll. A III általános képletben X hidrolízissel hidroxilcsoporttá átalakítható csoportot jelent, előnyösen halogénatomot vagy acil-oxi-csoportot. A halogénatom klór-, bróm-, jód- és fluoratom lehet. Az acil-oxi-csoport előnyösen kisszénatomszámú alkil-karbonil-oxi-csoport, ahol az alkilrész 1—3 szénatomot tartalmaz (például acetoxi-, propionil-oxi- és butiril-oxi-csoport) vagy aril-karbonil-oxi-csoport (például benzoil-oxi-csoport). Az eljárásban a hidrolízist általában úgy hajtjuk végre, hogy valamely bázist vagy savat vizes oldat formájában reagálni hagyunk a III általános képletű vegyülettel. A reakcióban használható bázisok közé tartoznak egyebek között a fém-hidroxidok, mint kálium-hidroxid, nátrium-hidroxid, bárium-hidroxid, lítium-hidroxid, kalcíum-hidroxid stb., a szervetlen vagy szerves ammónium-hidroxidok, mint ammónium-hidroxid. tetrametil-ammónium-hidroxid, stb. Savként előnyösen használhatók a szervetlen savak, mint sósav, kénsav, hidrogén-bromid, stb. és a szerves savak, mint például az ecetsav. A bázisokat és savakat gyakorlati okokból körülbelül 2—20 mól mennyiségben használjuk a kiindulási III általános képletű vegyületre vonatkoztatva. Míg a reakciókörülmények - beleértve a hőmérsékletet és az időfaktort - nagymértékben tetszőlegesek, általában a reakciót célszerűen szobahőmérséklet és 100 C° között, 1 órától 1 napig hajtjuk végre. Ha reagensként egy hidroxidot használunk, a kívánt 1—2 általános képletű vegyületet a hidroxidnak megfelelő só formájában kapjuk a tetrazolgyűrű savfunkciója miatt. Ez a só azonban könnyen átalakítható szabad tetrazolgyürűs 1-2 általános képletű vegyületté alkalmas savval (például ásványi savval, mint sósavval vagy kénsavval) való kezelés útján. c) eljárás Ebben az eljárásban a kívánt I általános képletű vegyületekhez tartozó 1—4 általános képletű vegyieteket a szintén I általános képletű vegyületek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
