172530. lajstromszámú szabadalom • Készüléktartó kapcsoló- és vezérlőszekrényekhez
3 172530 4 Az 1 027 278 számú NSZK szabadalmi leírás szerint többrészes billenőkereteket javasoltak. Ezzel a megoldással a felület beépítettségi foka ugyan jelentősen megnövekedett, de a szabadalom nem tudott megoldást adni a szükséges hozzá- és elvezető kábelek vezetési módjára. Ennek a megoldásnak a szerkezeti koncepciója az alkalmazását eleve olyan vezetőkártyák felhasználására korlátozza, amelyek szerelőkeretként, illetve szerelőlapként hasznosíthatók. Az egyes kártyák, illetve keretek közötti távolság ezenkívül az elhelyezendő készülékek magasságától is függött. Ez a megoldás különösen magas beépítettségi fokú érintkezés nélküli vezérlésekhez alkalmazható, és a megoldásnak nem célja a vezetékek elhelyezési módját részletesen elemezni, mivel itt a számítógép és az egyéb adatfeldolgozó berendezések alkalmazása miatt a vonalvezetés csak másodrendű problémát jelent. Ezen szerkezeti megoldásnak a vezérlőberendezésekhez való felhasználása a korlátozott készülékválaszték, a vezérlendő teljesítmények nagysága és a gép, valamint a vezérlés közötti összeköttetések nagy száma következtében nem lehetséges. Az 53 142 számú Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírásban olyan megoldást ismertetnek, amelynél minden szekrényegység egy elosztósíkból és egy elemhordozóból áll, amikor is az elemhordozó forgatható keretként van kiképezve. Az elosztó síkon dugaszos érintkezősínek és kapcsolólécek helyezkednek el, a készülékek pedig az elemtartóra vannak helyezve. A csatlakozólécekhez és a kapcsolólécekhez elölről többpólusú hajlékony vezetékek csatlakoznak, és ezek ugyanazon szekrényegység elemhordozóihoz vannak vezetve, az elosztósík hátoldalán pedig a belső huzalozáshoz szükséges dugaszos érintkezősínek és kapcsolósínek helyezkednek el. Az elemtartónak az elemhez csatlakozó oldalának szélén többpólusú hajlékony vezetékek helyezkednek el, és ezen elemtartó hátoldalán a belső huzalozás van kiképezve, miközben a többpólusú hajlékony vezetékek a belső huzalozáson keresztül a dugaszos egységekkel és/vagy a becsúsztatható fiókegységekkel vannak összekötve. Ez a megoldás kiküszöböli ugyan az ismert megoldások említett hátrányait, sőt azzal az előnnyel is jár, hogy kielégíti a folyamatos gyártás által támasztott követelményeket is, de azt a hátrányos tulajdonságot vonja magával, hogy itt két különböző szerkezeti egységről van szó, és ezek összekötését többpólusú hajlékony vezetékekkel és dugaszos csatlakozásokkal kell megoldani, és ez járulékos költségnövekedést igényel és újabb zavarforrást eredményez. Az 53 770 számú Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírásban forgókeretet ismertetnek, amelynél a vezetékek a forgástengelyen vezetnek keresztül. Az itt bemutatott megoldást teljesen körbeforgó keretek számára dolgozták ki. A forgástengely, illetve a forgáspontok kiképzése viszonylag nagyon költséges. Az összes hozzávezető vonalnak ezenkívül minden esetben egy vagy két beszűkített forgásponton kell keresztülvezetnie. nagyon korlátozott, például ipari vezérlésekhez alkalmas, ahol az elvezető vonalak és kábelek száma lényegesen kisebb, mint gépvezérlések esetén. Ennél a megoldásnál nem oldották meg a szerelőkeretek hatásos helykihasználásának, az egysíkú huzalozásnak, valamint a csatlakozó- és kötőelemek, továbbá az el- és hozzávezető vonalaknak az elrendezési problematikáját, pedig erre gépek vezérléséhez alkalmazott vezérlőberendezéseknél szükség van. További hátrányt jelent az is, hogy az ilyen szerkezeti kiképzés stabilitása nem kielégítő, ha nehéz biztosítókkal vagy egyéb szerkezeti elemekkel van beépítve, mint amilyenekre a gépi vezérléshez használt vezérléstechnikában szükség van. Célunk a találmánnyal az említett hiányosságok kiküszöbölése. A találmány feladata olyan készüléktartó létrehozása kapcsoló- és vezérlőszekrényekhez, amelynél a szerelőkeret és a járulékos szerelőkeret közösen egyetlen technológiai egységet alkot, és ezek közösen előre gyárthatók és huzalozhatók, továbbá ahol a szerelőkeretről a járulékos szerelőkeretre a vezetékátmenetet úgy kell megoldani, hogy lehetővé tegye a konfekcionált, azaz méretre szabott vezetékek felhasználását. A kitűzött feladatot úgy oldjuk meg, hogy a találmány szerint a járulékos szerelőkeretet egyrészt közvetlenül a szerelőkeretbe ágyazzuk egy olyan forgáspontként kiképzett tartószerkezettel, amelynek tengelye egybeesik a szerelőkeret forgáspontjával, a járulékos szerelőkeret másrészt pedig arretáló szerkezeten át a kapcsolószekrény süllyesztett tartósínjével oldható módon kapcsolódik, miközben a szerelőkeretről a járulékos szerelőkeretre irányuló vezetékelrendezés ismert módon a forgáspont körül elfordítható torziós kötegekben történik. Előnyös, ha a forgáspont hasítékkal ellátott forgáspont felsőrészből és forgáspont alsó részből áll, és ezek hasítékai a két keretnek mintegy 90°-nál nagyobb mértékű relatív szöghelyzeténél egymással fedésbe kerülnek és huzalozási rést képeznek, és az arretáló szerkezet oly módon mozdítható el, hogy eközben a szerelőkeret és a járulékos szerelőkeret közötti helyzettűréseket kiegyenlíti. A találmányt a továbbiakban a rajz alapján ismertetjük részletesebben, amelyen a találmány egy példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az 1. ábra a kapcsolószekrény ajtó nélkül, szerelőkerettel és kitörésben ábrázolt szerelőlapon keresztül látható járulékos szerelőkerettel és csatlakozósínnel, a 2. ábra a kapcsolószekrénynek az 1. ábrán jelölt A-A vonal mentén vett metszete, elforgatott szerelőkerettel és a helyén maradó járulékos szerelőkerettel, a 3. ábra a kapcsolószekrénynek az 1. ábrán jelölt A-A vonal mentén vett metszete, a kiforgatott szerelőkerettel és a helyén maradó járulékos szerelőkerettel, a 4. ábra a járulékos szerelőkeret arretáló szerkezetének a nagyított képe, az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
