172505. lajstromszámú szabadalom • Kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására
5 172505 6 cink-szulfidot (2,37) és a cirkónium-oxidot (2,17). Előnyösnek találtuk, ha a fényvisszaverő anyagot olyan mennyiségben juttatjuk a mátrixba vagy a mátrix felületére, hogy az a beeső fény 30% és 70% közötti mennyiségét veije vissza a vérmintával való telítést követően, minthogy a visszavert fény mérésében az optimális pontosság ebben a tartományban érhető el. A hemoglobintartalom mérésében aktívan részt vevő fényvisszaverő anyagon túlmenően a találmány szerinti kísérleti eszköz mátrixa adott esetben további komponenseket, például vízoldható ragasztóanyagokat és nedvesítőszereket tartalmazhat. így például bizonyos esetekben célszerű lehet ragasztók vagy sűrítőszerek bejuttatása az abszorbeáló tagba a fényvisszaverő anyag megkötése céljából. Ilyen vízoldható ragasztók vagy sűrítőanyagok közé tartozik például az albumin, algin, karragenin, kazein, karboximetil-cellulóz, hidroxietil-cellulóz, metil-cellulóz vagy a polivinil-pirrolidon. Adott esetben adagolhatunk felületaktív anyagokat, például detergenseket a mátrix nedvesítési tulajdonságainak javítása és a vér eritrocitái hemolízisének elősegítése céljából, mert így fokozni tudjuk a mintának a mátrixban való egyenletesebb eloszlatását és ezáltal a fényvisszaverés mérésének pontosságát. Az e célra alkalmazható nedvesítőszerek közé anionos, kationos vagy amfoter detergensek tartoznak. Előnyösen anionos detergenseket, így például nátrium-lauril-szulfátot vagy bármely más hosszú szénláncú szerves szulfonátot vagy szulfátot, például dioktil-nátrium-szulfoszukcinátot vagy nátrium-dodecilbenzol-szulfonátot használhatunk. Felhasználás során a viszgálandó vérmintából mért mennyiséget juttatunk a találmány szerinti kísérleti eszköz mátrixára, majd abba behatolni, illetve a mátrixot telítődni hagyjuk. Bár egy adott mátrixra felvitt mért vérmennyiséget állandó értéken tartunk mintegy 10 térfogat% eltérésen belül, a mátrixra konkrét esetben felvitt vér mennyisége széles határok között változhat a konkrét esetben használt mátrix méretétől és abszorpciós kapacitásától függően. Lényeges azonban, hogy ne adagoljuk a vért fölöslegben ahhoz a mennyiséghez képest, amely szükséges a mátrix telítéséhez. A fölös mennyiségben adott vér ugyanis azt okozza, hogy a membrán felületén vékony film vagy réteg alakul ki, ami viszont lényegesen megváltoztatja a membrán felületének fényvisszaverőképességét. A vérrel telített felületről visszaverődő fényt ezután bármely olyan reflektométerrel mérhetjük, amely képes diffúz visszaverődést mérni mintegy 300 nanométer és 620 nanométer között rögzített hullámhosszon megfelelő feloldóképességgel, pontossággal és stabilitással, és ezáltal lehetővé tesz olyan pontosságú mérést, hogy a hemoglobin meghatározásának pontossága 100 ml vérre vonatkoztatva mintegy ± 0,5 g hemoglobin nagyságrendű. A vérrel telített mátrixról a fényvisszaverődés intenzitása fordítva arányos a vérmintában levő hemoglobin mennyiségével. A konkrét esetben vizsgált vérmintában jelenlevő hemoglobin mennyiségét egy kalibráló görbét használva állapítjuk meg, amelyet jól ismert módon ismert mennyiségű hemoglobint tartalmazó referenciamintákkal vagy pedig ismert visszaverőképességű referencialemezekkel vettünk fel. Bár a visszaverődés mérésének időpontja nem lényeges jellemző, a mérést azt megelőzően szükséges végrehajtani, mielőtt a mintából nedvesség párolog el és ezáltal megváltozik a hemoglobin koncentrációja. Rendszerint a mérést mintegy 0,5—3 perccel azután hajtjuk végre, hogy a vérmintát a találmány szerinti kísérleti eszközre felvittük. Miként korábban már említettük, a találmány értelmében alkalmazott mátrixot rögzíthetjük valamilyen tartóelemhez vagy hordozótaghoz kezelésének megkönnyítése céljából. E célra, vagyis hordozótagként a legkülönbözőbb anyagokat használhatjuk. Lényeges ■ azonban, hogy a hordozótag úgy kapcsolódjék a mátrixhoz, hogy ne zavarja a vérmintának a mátrixba való gyors behatolását, illetve a mátrix telítődését. Tekintettel arra, hogy a vér viszonylag viszkózus folyadék, bizonyos mátrixok, például egyes papírtípusok esetében előnyösnek találtuk, ha a találmány szerinti kísérleti eszköz el van látva a levegő eltávozását elősegítő szervvel, amely lehetővé teszi, hogy a vérmintával való telítése után az abszorbens mátrixból a levegő eltávozzon. Ezt előnyösen úgy érjük el, hogy a mátrix és a hordozótag közé levegő eltávozását elősegítő réteget iktatunk. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa Ebben a példában egy, a találmány szerinti kísérleti eszköz előállítására jellegzetes módszert, illetve a kísérleti eszköz alkalmazását ismertetjük. Az alábbi komponenseket homogenizáljuk impregnáló emulzió elkészítése céljából: Komponens Mennyiség Ionmentes víz 2000 ml benzol 2000 ml titán-dioxid 400 g nátrium-lauril-szulfát 2,0 g metil-etil-cellulóz 2,0 g Az emulziót úgy készítjük, hogy mintegy 1000 ml vizet a titán-dioxiddal ultrahangos keverővei összekeverünk a titán-dioxid diszpergálása céljából. A metil-etil-cellulózt mintegy 200 ml vízben oldjuk melegítés és mágneses keverővei végzett keverés közben, majd a kapott oldatot hozzáadjuk a titán-dioxid szuszpenziójához. A nátrium-lauril-szulfátot feloldjuk 800 ml vízben, majd szintén hozzáadjuk a titán-dioxid szuszpenziójához. Ezután a szuszpenzióhoz a benzolt is hozzáadjuk, majd a szuszpenziót addig keverjük, míg emulzió képződik. Whatmann 3 MM márkájú szűrőpapírból vágott lapokat mint mátrixokat a fenti emulzióval impregnálunk, majd szárítunk. Az így impregnált papírmátrixokat ezután 1,016 cm x 30,48 cm nagyságú csíkokra vágjuk. Ugyanakkor poliészter típusú műanyagból, például polietilén-tereftalátból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
