172505. lajstromszámú szabadalom • Kísérleti eszköz és módszer vérben hemoglobin meghatározására

5 172505 6 cink-szulfidot (2,37) és a cirkónium-oxidot (2,17). Előnyösnek találtuk, ha a fényvisszaverő anyagot olyan mennyiségben juttatjuk a mátrixba vagy a mátrix felületére, hogy az a beeső fény 30% és 70% közötti mennyiségét veije vissza a vérmintával való telítést követően, minthogy a visszavert fény mérésében az optimális pontosság ebben a tartományban érhető el. A hemoglobintartalom mérésében aktívan részt vevő fényvisszaverő anyagon túlmenően a talál­mány szerinti kísérleti eszköz mátrixa adott esetben további komponenseket, például vízoldható ragasztóanyagokat és nedvesítőszereket tartalmaz­hat. így például bizonyos esetekben célszerű lehet ragasztók vagy sűrítőszerek bejuttatása az abszor­beáló tagba a fényvisszaverő anyag megkötése céljából. Ilyen vízoldható ragasztók vagy sűrítő­anyagok közé tartozik például az albumin, algin, karragenin, kazein, karboximetil-cellulóz, hidroxi­­etil-cellulóz, metil-cellulóz vagy a polivinil-pirro­­lidon. Adott esetben adagolhatunk felületaktív anyagokat, például detergenseket a mátrix nedve­­sítési tulajdonságainak javítása és a vér eritrocitái hemolízisének elősegítése céljából, mert így fokozni tudjuk a mintának a mátrixban való egyenletesebb eloszlatását és ezáltal a fényvisszaverés mérésének pontosságát. Az e célra alkalmazható nedvesítősze­rek közé anionos, kationos vagy amfoter detergen­­sek tartoznak. Előnyösen anionos detergenseket, így például nátrium-lauril-szulfátot vagy bármely más hosszú szénláncú szerves szulfonátot vagy szulfátot, például dioktil-nátrium-szulfoszukcinátot vagy nátrium-dodecilbenzol-szulfonátot használha­tunk. Felhasználás során a viszgálandó vérmintából mért mennyiséget juttatunk a találmány szerinti kísérleti eszköz mátrixára, majd abba behatolni, illetve a mátrixot telítődni hagyjuk. Bár egy adott mátrixra felvitt mért vérmennyiséget állandó értéken tartunk mintegy 10 térfogat% eltérésen belül, a mátrixra konkrét esetben felvitt vér mennyisége széles határok között változhat a konkrét esetben használt mátrix méretétől és abszorpciós kapacitásától függően. Lényeges azon­ban, hogy ne adagoljuk a vért fölöslegben ahhoz a mennyiséghez képest, amely szükséges a mátrix telítéséhez. A fölös mennyiségben adott vér ugyanis azt okozza, hogy a membrán felületén vékony film vagy réteg alakul ki, ami viszont lényegesen megváltoztatja a membrán felületének fényvisszaverőképességét. A vérrel telített felületről visszaverődő fényt ezután bármely olyan reflekto­­méterrel mérhetjük, amely képes diffúz visszaverő­dést mérni mintegy 300 nanométer és 620 nanométer között rögzített hullámhosszon megfele­lő feloldóképességgel, pontossággal és stabilitással, és ezáltal lehetővé tesz olyan pontosságú mérést, hogy a hemoglobin meghatározásának pontossága 100 ml vérre vonatkoztatva mintegy ± 0,5 g hemo­globin nagyságrendű. A vérrel telített mátrixról a fényvisszaverődés intenzitása fordítva arányos a vérmintában levő hemoglobin mennyiségével. A konkrét esetben vizsgált vérmintában jelenlevő hemoglobin mennyiségét egy kalibráló görbét használva állapítjuk meg, amelyet jól ismert módon ismert mennyiségű hemoglobint tartalmazó referen­ciamintákkal vagy pedig ismert visszaverőképességű referencialemezekkel vettünk fel. Bár a visszaverő­dés mérésének időpontja nem lényeges jellemző, a mérést azt megelőzően szükséges végrehajtani, mielőtt a mintából nedvesség párolog el és ezáltal megváltozik a hemoglobin koncentrációja. Rendsze­rint a mérést mintegy 0,5—3 perccel azután hajtjuk végre, hogy a vérmintát a találmány szerinti kísérleti eszközre felvittük. Miként korábban már említettük, a találmány értelmében alkalmazott mátrixot rögzíthetjük vala­milyen tartóelemhez vagy hordozótaghoz kezelésé­nek megkönnyítése céljából. E célra, vagyis hordo­zótagként a legkülönbözőbb anyagokat használhat­juk. Lényeges ■ azonban, hogy a hordozótag úgy kapcsolódjék a mátrixhoz, hogy ne zavarja a vérmintának a mátrixba való gyors behatolását, illetve a mátrix telítődését. Tekintettel arra, hogy a vér viszonylag viszkózus folyadék, bizonyos mát­rixok, például egyes papírtípusok esetében előnyös­nek találtuk, ha a találmány szerinti kísérleti eszköz el van látva a levegő eltávozását elősegítő szervvel, amely lehetővé teszi, hogy a vérmintával való telítése után az abszorbens mátrixból a levegő eltávozzon. Ezt előnyösen úgy érjük el, hogy a mátrix és a hordozótag közé levegő eltávozását elősegítő réteget iktatunk. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa Ebben a példában egy, a találmány szerinti kísérleti eszköz előállítására jellegzetes módszert, illetve a kísérleti eszköz alkalmazását ismertetjük. Az alábbi komponenseket homogenizáljuk impregnáló emulzió elkészítése céljából: Komponens Mennyiség Ionmentes víz 2000 ml benzol 2000 ml titán-dioxid 400 g nátrium-lauril-szulfát 2,0 g metil-etil-cellulóz 2,0 g Az emulziót úgy készítjük, hogy mintegy 1000 ml vizet a titán-dioxiddal ultrahangos keverő­vei összekeverünk a titán-dioxid diszpergálása céljá­ból. A metil-etil-cellulózt mintegy 200 ml vízben oldjuk melegítés és mágneses keverővei végzett keverés közben, majd a kapott oldatot hozzáadjuk a titán-dioxid szuszpenziójához. A nátrium-lauril­­-szulfátot feloldjuk 800 ml vízben, majd szintén hozzáadjuk a titán-dioxid szuszpenziójához. Ezután a szuszpenzióhoz a benzolt is hozzáadjuk, majd a szuszpenziót addig keverjük, míg emulzió képződik. Whatmann 3 MM márkájú szűrőpapírból vágott lapokat mint mátrixokat a fenti emulzióval impreg­nálunk, majd szárítunk. Az így impregnált papír­mátrixokat ezután 1,016 cm x 30,48 cm nagyságú csíkokra vágjuk. Ugyanakkor poliészter típusú műanyagból, például polietilén-tereftalátból 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom