172478. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés talajvízben álló, elektromosan nem vezető anyaggal szigetelt építési szerkezetek, főként betonból készült mélyépítési műtárgyak és hasonlók szigetelési hiáinak javítására
5 172478 6 ozmózis és a gravitációs talajvízáramlás együttes hatására a vízüveg jelentősebb felhígulás nélkül halad a 6 hibahely felé, ahol az 1 medence betonanyagában jelenlevő szabad mésszel reakcióba lép, miáltal e helyen vízzáró tömítés alakul ki. A 2. ábra szerinti berendezés az Lábra szerintitől csak abban tér el, hogy a 9 anódot különválasztottuk a 18 anyagbetápláló szerkezettől, amely egyébként az 1. ábra szerintivel azonos kialakítású. A 16 rúdból és 17 fémlemezből álló 9 anód és a 6 hibahely között helyeztük el a tölcséres 18 anyagbetápláló szerkezetet, amely célszerűen elektromosan nem vezető anyagból készül. Eltérés van az 1. ábra szerinti elrendezéshez képest a 10 katód kialakításában is, amit ezesetben az 1 medence 19 vasszerelése alkot. Egyébként a többi szerkezeti elem az 1. ábra szerintivel lényegében azonos, így azokat a már alkamazott hivatkozási számokkal jelöltük. A 14 erővonalak jól érzékeltetik, hogy a lejátszódó folyamatok is azonosak a már leírtakkal, a 13 tölcséren át betáplált vízüveget az erőteljesen áramló víz a 6 hibahelyhez juttatja, és ott a tömítést előidéző fizikai és kémiai folyamatok végbemennek. A 3. ábra arra mutat példát, hogyan tömíthető az la alagút 2 szigetelésének 6 hibahelye a találmány segítségével. Ez az elrendezés minden olyan esetben célszerűen alkalmazható, .amikor a sérült szigetelésű műtárgy olyan mélyen fekszik a terepszint alatt, hogy a felszínről elektród — a 9 anód - nem juttatható a talajba a 6 hibahely magasságában. Itt a 9 anódot az elektromosan nem vezető anyagú, például műanyagból készült, és az la alagútból kihajtott 20 köpeny csőben húzódó perforált végével ugyancsak a 4 talajba hajtott és a 20 köpenycsövön túl kinyúló, elektromosan vezető, például acélanyagú 21 anyagbevezető cső alkotja, amelynek 22 perforációin át például injektálással juttatható a vízüveg a talajba. Az elrendezés egyéb elemei lényegében az 1. ábra szerintiekkel azonosak. A találmány természetesen nem korlátozódik a fent részletezett eljárási, illetve berendezési példákra, hanem az igénypontok által definiált oltalmi körön belül többféle módon megvalósítható. A tömítéshez választott eljárást és berendezést a mindenkori talajadottságok befolyásolhatják. Amennyiben például agyag-iszap frakciót tartalmazó kavicsanyagban helyezkedik el a meghibásodott szigetelésű műtárgy, vízüveg, vagy más kívülről bevitt vegyszer alkalmazására nincs is feltétlenül szükség, mert az elektroozmózissal aktivizált áramlás mobilizálhatja ezt az agyag-iszap frakciót, s a mindenkori hibahelyre juttatja. Ilyenkor akár szigetelést védő téglafal is tömíthető, mivel a felületen bekövetkező agyag-iszap kiszűrődés fizikai folyamat eredménye, szabad mész jelenlétére nincs szükség. A vízzáró tömítést biztosító közeg tehát ebben az esetben magának a talajnak a finomszemű-agyag, illetve iszapfrakciója. Amennyiben a sérült szigetelésű mérnöki szerkezet olyan nyitott szerkezetű kavicstalajban áll, amelyből az agyag-iszap frakció hiányzik, a 14 erővonalak (1-3. ábrák) által érzékeltetett erőtérbe aktivált bentonitzagyot juttathatunk, amit az intenzifikált áramlás a hibahelyre továbbít, és ott a tömítés a már leírt módon kialakul. Amennyiben a talaj olyan agyagásványokat tartalmaz, amelyek vízérzékenysége kicsi, az erőtérbe kis ionrádiuszú fémek bázisait vezetjük be (például NaOH, KOH. NaC03 oldatai). Ezek az említett agyagásványokat „in situ’’ aktiválják, s azokat az intenzív áramlás a hibahelyre juttatva annak tömítése bekövetkezik. A találmány segítségével a tömítés biztosításához kihasználhatjuk az építési szerkezet és az azzal érintkezésben álló talaj határán jelentkező redoxpotenciálváltozás hatását is oly módon, hogy az erőtérbe polimerizálódni képes műanyagemulziót juttatunk. A törnítő dugó ezesetben a redoxpotenciálváltozás következtében a műanyagemulzióban meginduló térhálósodás eredményeként alakul ki. A fent felsorolt módszereket akár külön-külön, akár egymással a legkülönfélébb kombinációkban alkalmazzuk, elsősorban attól függően, hogy milyenek a talajadottságok. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás talajvízben álló, elektromosan nem vezető anyaggal szigetelt építési szerkezetek, főként betonból készült mélyépítési műtárgyak és hasonlók szigetelési hibájának javítására, azzal jellemezve, hogy a szigetelési hibahelyet (6) közrefogó ellentétes potenciálú elektródákkal elektromos erőteret hozunk létre, amellyel a talajvíz gravitációs áramlásának intenzitását növelő elektroozmózist idézünk elő, s a megnövelt áramlási intenzitású talajvízzel a hibahelyhez (6) tömítőanyagot juttatunk. (1973. 08. 28.) 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a negatív potenciálú elektródát a szigetelőrétegnek (2) a talajvízzel (5) érintkező oldalával ellentétes oldalán, célszerűen a műtárgy (1) belsejében, a pozitív potenciálú elektródát pedig a talajvízben (5) helyezzük el. (1973. 08. 28.). 3. Az 1. vagy 2. igénypontok szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy tömítőanyagként a betonból készült építési szerkezet (1, la) betonanyagának szabad mész-tartalmával reagálni képes anyagot, célszerűen vízüveget juttatunk a hibahely (6) környezetében a talajban létrehozott elektromos erőtérbe. (1973. 08. 28.) 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a betonból készült műtárgynak az öt körülvevő vizes talaj pH-jánál nagyobb pH-jú betonanyagába a hibahelyen (6) a betonban koagulálódó anyagot, például vízüveget juttatunk. (1973. 08. 28.) 5. Az 1—4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy főként kötött szerkezetű kavicsos talaj esetén tömítőanyagként a hibahelyhez (6) az elektroozmózissal megnövelt áramlási intenzitású talajvízzel a talajban meglevő agyag-iszap frakció szemcséket juttatunk. (1973. 08. 28.) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
