172475. lajstromszámú szabadalom • Horgonycsapágyazás lapos kivitelű elektromágneses relékhez
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 172475 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1974. IV. 18. (FE—927) Német Demokratikus Köztársaság-beli elsőbbsége: 1973. VII. 02. (WP H 01 h/171 963) Közzététel napja: 1978. IV. 28. Megjelent: 1979.1. 31. Nemzetközi osztályozás: H01 H 51/06 Feltaláló: Tulajdonos: Dornbusch Werner oki. mérnök, Arnstadt, Kombinat VEB Fernmeldewerk Német Demokratikus Köztársaság Arnstadt; Amstadt, Német Demokratikus Köztársaság Horgonycsapágyazás lapos kivitelű elektromágneses relékhez 1 2 A bejelentés tárgya horgonycsapágyazás lapos kivitelű elektromágneses relékhez, amelyeknek E-alakú járma van a járom középső oszlopán elrendezett gerjesztőtekerccsel és amelyeknek laprugóval ellátott csapágyazott U- vagy E-alakú horgonya van, amely horgony szárainak éle a járom oldalsó oszlopain felfekszik és az így képződött csapágyazási helyek a horgony forgástengelyét képezik. Az ismert lapos kivitelű elektromágneses relék 10 horgonya általában keretszerűen kiképzett laprugóval van csapágyazva, amely úgy van jármon és a horgonyon rögzítve, hogy a hajlításra igénybevett rugószárak a járom két oldalsó oszlopán kívül helyezkednek el (lásd DT-AS 1 948 725, CH-PS 15 324 408, DT-OS 2 018 627). Vannak olyan kivitelek, amelyeknél az alkalmazott laprugók kissé elő vannak feszítve. Az ismert megoldások hátránya, hogy a horgonynak a járom oszlopain felfekvő éle 20 működtetés esetén az oszlopokon hosszirányban elmozdul és így a horgony forgástengelye eltolódik. Az emiatt bekövetkező kopás a csapágyazási helyen a felület szerkezetét megváltoztatja ás a 25 súrlódási tényező növekedését eredményezi. A súrlódásnál keletkező forgácsok az érintkezők közé kerülve lerontják az érintkezők átmeneti ellenállás-viszonyait. Ezenkívül a mechanikus súrlódás lerövidíti a relé élettartamát. Egy másik ismert megoldásnál azzal csökkentik a súrlódást a csapágyazási helyeken, hogy a laprugó hajlításra igénybevett szárait a járom oszlopaival párhuzamosan rendezik el (lásd DT-PS 5 2 023 983, CH—PS 470 749). A megoldásnál a horgony szárainak meghosszabbítását képező, másik végükön a járómhoz rögzített szalagszerű laprugók szabad vége karomszerűen közrefogja a horgony két szárát. A megoldásnak az a hátránya, hogy a két szalagszerű laprugónak a horgony szárát közrefogó karomszerű végződése miatt a horgony a horgonyállástól függő mértékben elemelkedik a csapágyazási helyről. A mágneskor a nemkívánatos légrés miatt gyengül, a munkalégrés párhuzamossága meghúzott horgony esetén nem kielégítő. A megfelelő visszaállító erő keltése érdekében a laprugót jól definiált hajlítással kell ellátni, emiatt ennek előállítása és a hajlítási szög előírt tűréssel történő elkészítése komplikált és költséges. Egy további ismert kiviteli alaknál (lásd DT-OS 1 564 690) a horgony szárainak éle a járom oldalsó oszlopain kiképzett speciális bütykökön támaszkodik fel, így a csapágyazási helyek a forgástengellyel feltétlenül egybeesnek. A tapasztalat szerint azonban az így kialakított csapágyazási helyeken fellépő nagy mágneses áramsűrűség miatt megnő a felületeket összeszorító 30 csapágyazási mód ezen túlmenően többször 172475
