172455. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hőátadási tényező és/vagy áramlási sebesség mérésére
11 172455 12 csolási ideje alatt azonban az elektronikus kikapcsolás határozott véget vet a fűtőimpulzusnak. A lekapcsolódó relé már csak a hibaáramok elkerülése végett végzi el a galvanikus leválasztást. A al kimenet fenti - L szintre történő,- átbillenését a 4 impulzusadó egység X bemenetén keresztül a 10 számláló egység z; kimenetei közül kapcsolóval kiválasztható kimenetének H szintre billenése idézi elő. Szükséges gondoskodni arról, hgoy ez a jel csak akkor juthasson tovább, ha a 4 impulzusadó egység ol kimenete eredetileg H állásban volt. Ekkor — tehát éppen a fűtőimpulzus befejezése után - a digitális 6 mérésszervező egység az y bemenetén indító jelet kap, amely egy impulzust eredményez az f kimenetén át. Ez az impulzus nem ugyanazt a hatást váltja ki, amit a mérés első részében: nullázza ugyan a számlálókat, de nem ad változást az kimeneten, mert azt az rjl kimenet L logikai szintje - célszerűen ÉS-kapu és inverter alkalmazásával — lezárja. A fenti nullázó impulzus után a 10 számláló egység ismét elölről kezdi az óraimpulzusok számlálását, s ezt most már a következő mérésig akadálytalanul folytatja, megengedve azt is, hogy közben többször átmenjen a 0 helyzeten. A számlálás közben a 9 mintavevő és tároló egység a megfelelő időpillanatban felveszi és tárolja a számláló pillanatnyi állását, továbbá a digitális 11 kijelző egység indikátor lámpái ezt az értéket mérési eredményként mutatják a következő mérési eredményig Ezen idő alatt lehetőség van a számok kigépelésére is, erre szolgál a 12 számnyomtató egység (1. ábra). A fent jelzett mintavevő folyamatot az 5 komparátor egység kimenetének LH billenése indítja meg. Ez a billenés azt jelenti, hogy felfűtött szonda hőmérséklete visszaesőkként az eredeti szintnél egy meghatározott értékkel (pl. 10C°-kal) nagyobb hőmérsékletig. Az 5 komparátor egységből a digitális 6 mérésszervező egység bemenetére jutó H szint az egység d kimenetén egyetlen órajel impulzust eredményez. A kapuelemek bekötése biztosítja, hogy a mintavétel impulzusa az aszinkron számlálók átbillenési szünetében következzék be, s így ne történhessék hibás kiolvasás. További logikai kapuk biztosítják, hogy csak a 4 impulzusadó egység al kimenetének L állásában történhessen mérési mintavétel. Ez kiküszöböli a fűtőimpulzus alatti mérést. Az 1 hőmérsékletérzékelő co kimenetét az analóg 3 jelfeldolgozó egység co2 bemenetére, a q bemenetét a 4 impulzusadó egység q2 kimenetére, O kapcsát a műszer 0 feszültségű földpontjára kell kötni. Ha az 1 hőmérsékletérzékelőnek nincs külön q bemenete, akkor a q bemenetét össze kell kötni az <ű kimenettel. A berendezés tápfeszültségre (telepre vagy hálózatra) kapcsolva, bemelegedése után a 3h kézi nullázó potenciométerével nullázzuk. Ez a következőképpen történik: 1. A műszerre csatlakoztatjuk a hőmérsékletérzékelőt, de a q bemenetet nem kapcsoljuk sem rá, sem co kimenetre. 2. Az üzemmódkapcsolót kézi állásra váltjuk. 3. A mérésindító gombot benyomjuk, és megfigyeljük, hogy az ofset kijelző lámpái mennyit mutatnak. 4. A 3h kézi nullázóval beállítjuk az ofsetet. Minden beállítás után ismételten meg kell nyomni a mérésindító gombot is. Ezután a hőmérsékletérzékelőre kapcsoljuk a q csatlakozást is, és beállítjuk az előírt fűtőáramot, fűtőimpulzus hosszúságot, s a tetszés szerinti üzemmódot. Ezzel a mérés elkezdődhet. Mérés közben figyeljük az ofset kijelző állását, s amennyiben O-t vagy 9-et mutat, a 3h kézi nullázóval célszerűen 5-öt kell beállítani. Az ofset 1-es, ill. 8-as állásában még nem szükséges a kézigombbal beavatkozni, mivel az automatikus kompenzátor még nincs végállásban. Az ofset kijelzési lehetőség lényegében az erősítő kimenetének digitális feszültségmérő műszere, amely azonban a mérés funkcióján kívül ellátja a kiegyenlítés feladatát is. Az ofset kijelzés állása elsősorban a hőmérsékletérzékelő termofeszültségétől függ, de tartalmaz hibafeszültség komponenseket is. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás hőátadási tényező és/vagy áramlási sebesség mérésére, amelynek során a hőátadó felületen és/vagy az áramló közegben kisméretű — célszerűen 10”3. ... 10 mm méretű — hőmérsékletérzékelőt (például termoeleinet, hőmérsékletfüggő ellenállást, termisztort) tartalmazó mérőszondát helyezünk el, azzal jellemezve, hogy a szonda hőmérsékletérzékelőjével rövid, célszerűen 0,1 ... 1 sec időtartamú és meghatározott célszerűen, 0,5 ... 2 amper erősségű és meghatározott időbeli lefolyású, például négyszöghullám lefolyású villamos árammal keltett hőimpulzust közlünk és ezzel hőmérsékletét a hőimpulzus közlése előtti hőmérséklete fölé emeljük, majd a hőimpulzus megszűnte után meghatározzuk a lehűlés időfüggvényét — célszerűen a mérőszonda hőmérsékletérzékelője villamos jelének változását — és azt a hőmérsékletérzékelőre különböző ismert hőátadási tényező és/vagy áramlási sebesség értékekkel és a mérésnél alkalmazott hőimpulzus mellett felvett hitelesítési lehűlési görbesereggel hasonlítjuk össze, és ennek alapján határozzuk meg a keresett hőátadási tényezőt, és/vagy áramlási sebességet. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a mérés folyamán felvett lehűlési görbe egyetlen pontját hasonlítjuk össze a hitelesítési görbesereg görbéinek megfeleld pontjával. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a lehűlési görbe összehasonlításra szolgáló pontját a nyugalmi, hő5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
