172454. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés utószilárduló anyag előállítására különösen építőelemek, épületek és hasonlók létesítéséhez
MAGTAB NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172454 Nemzetközi osztályozás: |St Bejelentés napja: 1973. XII. 12. (BU—703) B 28 C 5/00, C 04 B 43/00 Közzététel napja: 1978. III. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979.1. 31. u ** * V ItllUUI ^ Bukus Károly tsz. elnök h., Tiszabura Eljárás és berendezés utószilárduló anyag előállítására, különösen építőelemek, épületek és hasonlók létesítéséhez 1 A találmány utószilárduló anyag előállítására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik, különösen építőelemek, épületek és hasonlók létesítéséhez. Régóta ismeretes, ma már azonban korszerűtlen, 5 csak elvétve alkalmazott építőanyag a vályog, amely agyag és szalmatörmelék nedves úton való összekeverésével készül. A vályogépítmények hátránya - egyebek mellett -, hogy szilárdságuk igen csekély, állékonyságuk nem megfelelő, a higiéniai 10 követelmények kielégítésére nem alkalmasak. Ismeretes, hogy az ipari, különösen az építőipari gyakorlatban igen széles körben alkalmaznak különféle utószilárduló anyagokat, amelyek általában 15 hidraulikus kötőanyag (mész, cement), adalékanyag (homok, kavics), és víz keverékéből készülnek. Az Úyen anyagok előnye többek között tetszőleges alakíthatóságuk, azaz, hogy sablonba vagy zsaluzatba töltve annak alakját tökéletesen felveszik. 20 Hátrányuk azonban, hogy a kötőanyagok - és egyre növekedő mértékben a hagyományos adalékanyagok is, pl. a kavics - drágák, nehezen hozzáférhetők, és főként mezőgazdasági területeken csak tetemes szállítási ráfordítással juttathatók az építés- 25 helyre. A találmány feladata, hogy olyan eljárást és berendezést szolgáltasson, amelynek segítségével nagy tömegben előforduló helyszíni alapanyagból utószilárduló építőanyag állítható elő. 30 2 A találmány azon a felismerésen alapul, hogy az agyag talajok, például lúgos, szikes talajok lerakodott mésztartalma meglehetősen magas: átlagosan mintegy 20—30%, gyakran azonban az 50-60%-ot is elérheti. Ennek az a magyarázata, hogy az agyagásvány szemcsék hosszúkás, lapos, igen vékony testecskék, amelyeken a rnész-szemcsék jól meg tudnak telepedni, szemben például a kvarcszemcsékkel, amelyeken mészlerakódás nem tapasztalható. Ha az ilyen mésztartalmú agyagtalajt szárazon megőröljük, majd vízzel keverjük, az megköt, és szilárd anyaggá áll össze. Emellett az agyagrészecskék száraz állapotban az agyagporhoz kevert töltőanyag részecskéket tökéletesen körül tudják venni, majd nedvesség hatására azokra erőteljesen rátapadnak. Ily módon olyan anyagok is - például korom - megköthetők, amelyek ilyen jellegű felhasználásra eddig semmiféle lehetőség nem volt. A töltőanyag részecskék jelenléte meggátolja, hogy nedvesség hatására az agyagásványok eredeti állapotukba rendeződjenek vissza, és újra homogén agyagszerkezetet alkossanak. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynél utószilárduló anyag előállításához agyagot, szerves vagy/és szervetlen rostos és/vagy szemcsés töltőanyagot, valamint kötőanyagot használunk, és amelynek lényege, hogy mésztartalmú, célszerűen legalább mintegy 8-as pH-jú agyagot előnyösen 100—900 C° közötti hőmérséklet tarto-172454
