172449. lajstromszámú szabadalom • Diagnosztikai teszt-csík vérnek és más peroxidatív hatású anyagoknak a kimutatására testnedvekben
3 172449 4 Azt találtuk, hogy peroxidatív hatású anyagok kimutatására szolgáló, eddig elérhetetlen érzékenységgel rendelkező teszt-papírokat kapunk, ha aktivátorként valamely (I) általános képletű vinilpiridint alkalmazunk, ahol Rí piridil-gyököt vagy valamely - adott esetben rövidszénláncú alkil- vagy alkoxi-csoporttal helyettesített - fenilgyököt és R2 hidrogénatomot vagy valamely rövidszénláncú alkil-csoportot jelent. Előnyösek azok a vegyületek, ahol R2 jelentése hidrogénatom. A rövidszénláncú alkil- és alkoxi-csoportok 1-4 szénatommal rendelkeznek, előnyös a metil-, illetve a metoxi-csoport. A találmány tehát peroxidatív hatású anyagoknak testnedvekben való kimutatására szolgáló teszt-csíkokra vonatkozik, amelyek valamely hidroperoxiddal és legalább egy kromogén anyaggal átitatott nedvszívó hordozóból állnak. A teszt-csíkokra az jellemző, hogy a hordozó aktivátorként 6 x 6 mm2 területű teszt-csíkra számítva 25—100 nanomól mennyiségben valamely (I) általános képletű vegyületet is tartalmaz. A találmány kiterjed az (1) általános képletű vegyületeknek peroxidatív hatású anyagok kimutatására szolgáló teszt-csíkok előállításánál való alkalmazására is. Meglepő módon az (I) általános képletű vegyületek nemcsak a növényi eredetű peroxidázok, így például a torma-peroxidáz, érzékenységét növelik, hanem specifikusan hatnak az emberi és az állati szervezet peroxidatív hatású vegyületeire is. Ezáltal lehetővé válik vérnek vagy véralkotóknak a székletben vagy a hányadékban való szelektív kimutatása növényi peroxidázok mellett. Emellett a mioglobin körülbelül azonos érzékenységgel mutatható ki, mint a hemoglobin. A kimutatási reakció érzékenységét egyes (1) általános képletű vegyületekkel oly mértékben megnövelhetjük, hogy lehetővé válik egyes eritrociták kimutatása a vizeletben is, amelyek a teszt-papíron színes pontok alakjában láthatókká válnak. így például a-sztirol-piridin segítségével olyan teszt-papírt állíthatunk elő, amellyel 5 eritrocita/mm3 koncentráció a vizeletben még jól kimutatható. Ez 1 : 1 000 000 arányú vérhígításnak felel meg. Magától értetődő, hogy az összes (I) általános képletű vegyület nem egyenlő mértékben rendelkezik aktiváló hatással. Ezért kézenfekvő, hogy például valamely vér-teszt érzékenységét egészen a gyakorlat követelményeinek megfelelően állítsuk be. így például növekvő aktivitású teszt-csíkokat kapunk, ha a következőkben aktivátorként a megadott sorrendben felsorolt vegyületeket alkalmazzuk: 2-(fenilvinil)-4-metilpiridin, piridil-2-piridil-4-etilén, 2-(4-metüfenilvinil)piridin, 2-(4-metoxifenilvinií)piridin, di-(piridil-2)etilén, piridil-2-piridil-3-etilén, a-sztiril-piridin. A találmány szerinti aktiváló anyagot körülbelül 0,05-l,0g, előnyösen 0,2-0,5 g, mennyiségben alkalmazzuk 100 ml impregnáló-oldatra számítva. Vér gyors kimutatására szolgáló teszt-csík további alkotórészét valamely hidroperoxid, oxidációs indikátor, pufferanyag és valamely felületaktív anyag, valamint kívánt esetben foszforamid, így például foszforsavtrimorfolid, amely a stabilizálásra szolgál, valamint egyéb segédanya k alkotják. Hidroperoxidokként például* a diizopropilbenzoilhidroperoxid vagy a 2,5-dimetilhexán-2,5-dihidroperoxid jön számításba, indikátorokként a benzidin-sor indikátorai, így o-tolidin vagy a heterociklusos azinok sorából származó vegyületek, így a bisz(N-etilkinolon-2-)-azin vagy az (N-metilbenzt i a z o 1 o n - 2 ) - ( 1 - e t i 1 - 3 -fenil-5-met il-triazolon- 2)-azin jönnek számításba az 1 648 840 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírás szerint. Az indikátorokat 0,05-5 g, előnyösen 0,2-1,0 g mennyiségben használjuk 100 ml impregnáló oldathoz. Pufferanyagként például citrát-, foszfát-, ftalátvagy szukcinát-pufferok jönnek számításba. A pH-értéket és a pufferkapacitást úgy kell megválasztani, hogy a pH a teszt-csíkoknak a testfolyadékba való bemerítése után a csíkon 4-7, előnyösen 5—6 értékre álljon le. Előnyös az is, ha kis mennyiségben (körülbelül 0,05-0,5 g/100 ml) valamely komplexképzőt, így nátriummetafoszfátot vagy etiléndiamin-tetraecetsavat adagolunk az oldatba, ezáltal olyan hamis reakciók, amelyeket fémnyomok okozhatnak, elkerülhetők. Mivel a teszt-papírok a viszonylag nagy mennyiségű vízoldható anyagok miatt kivérzésre hajlamosak, célszerű az elegyhez sűrítőanyagokat, így metilcellulózt és különösen polivinilpirrolidont adagolni 0,5—5 g mennyiségben 100 ml oldatra számítva. Nedvesítőszerként célszerűen hosszú-szénláncú, szerves szulfátokat vagy szulfonátokat, így például nátriumdodecilbenzolszulfonátot, dioktil-nátriumszulfoszukcinátot vagy nátriumlaurilszulfátot használunk, amelyek mint ismeretes a gyökös kationokat, így az oxidált o-tolidint, stabilizálják. A nedvesítőszert 0,5-5%, előnyösen 1-3% mennyiségben adjuk az impregnáló oldathoz. A találmány szerinti teszt-papírok előállításához nedvszívó hordozókat, így például szűrőpapírt, cellulózt vagy műanyag-fátyolbundát a reagensek könnyen ülő oldószerekkel készített oldatával imregnálunk. Ez célszerűen kettő vagy három különálló lépésben történik. így például először olyan oldattal impregnálunk, amely egy hidroperoxidot, nedvesítőszert, pufferanyagot és adott esetben sűrítőanyagot tartalmaz. Ezután egy indikátor és az (I) általános képletű aktiváló anyag oldatával végezzük az impregnálást. A találmány szerinti teszt-csíkokat szárítás után kisebb csíkokká vágjuk fel és előnyösen egy műanyagfólia és egy finoman hurkolt háló közé beforrasztjuk, ahogy a 2 118 455 lajstromszámú NSZK-beli szabadalmi leírás ismerteti. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
