172442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás késleltetett hatóanyagleadású készítmény előállítására

3 172442 4 Töltőanyagok például üveg-, kender-, csalán-, kokosz- és lenrostok, továbbá titándioxid, vasoxidok, kaolin, kvarc és egyéb közömbös ásványi anyagok. A készítmények alkalmazása többnyire formates­tek, így táblák, fóliák, szalagok, rudak, gömbök, habok, csíkok, filmek, tabletták vagy granulátumok alakjában történik. Alkalmazásakor az ilyen forma­testet például lakóházak nappalijába vagy hálószobá­jába visznek, vagy nyakörv alakjában a háziállatokra teszik, amikor is a készítményben levő DDVP a saját gőznyomása miatt vagy hőforrások, például villany­energia segítségével lassanként a helyiség levegőjébe párolog, és így a gázfázison keresztül, önműködően kürtja a helyiségben és háziállatokon levő kártevőket (vö.: 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi irat, 1 015 933 számú brit szabadalmi leírást, 62/371 számú délafrikai szabadalmi leírást, 1 694 240 számú NSZK-beli közzétételi iratot, 1 941 046 és 2 231 099 számú NSZK-beli nyilvános­­ságrahozatali iratot, és 1 802 684 számú NSZK-beli közzétételi iratot). A formatesteket vagy közvetlenül használják, vagy burkolattal (tegezzel) veszik körül, amely részben vagy egészben nyitható, illetve zárható, hogy ilyen módon a DDVP hatóanyag leadását időnként megszakítani, illetve a leadott hatóanyagmennyiséget szabályozni lehessen. A DDVP-nek az üyen önműködő gázosítótestek­­ben való alkalmazása az alábbiak miatt problema­tikus: a hatóanyag leadását úgy kell szabályozni, hogy egyrészt a kártevők biztos kiirtásához elegendő hatóanyag legyen a helyiség levegőjében, másrészt azonban a helyiségben tartózkodó emberek és háziállatok ne károsodjanak meg. Ezért nagy műszaki haladást jelentenek olyan hatóanyagok, amelyek a DDVP-nél kevésbé toxikusak emlősekre nézve. Bár a DDVP-n kívül a 62/371 számú délafrikai szabadalmi leírásban még számos egyéb foszforsav­­észter és a megfelelő tiofoszfátok kombinációit írják le, az adott alkalmazási területen más hatóanyag mindezideig nem nyert gyakorlati jelentőséget. A tiofoszfátokkal kapcsolatban az 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi irat megemlíti, hogy ezek a nagymolekulájú anyagokkal kevésbé összeférhetők, mint a megfelelő foszforsavészterek. Általánosan ismert továbbá, hogy a tiofoszforsavészterek inszek­­ticid hatása nem éri el a megfelelő foszforsavészterek hatását. A dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát (az aláb­biakban: tio-DDVP) rosszabb inszekticid hatása az alábbi összehasonlító kísérletből kitűnik. Aeroszól-teszt Kísérleti rovar: házilégy (Musca domestica) Oldószer: aceton Alkalmas hatóanyagkészítmény előállítása céljából a hatóanyagot koncentráció-sorozatban összekeverjük a megadott oldószerrel. Gázzáró, 1 m3 űrtartalmú üvegkamra közepébe mintegy 25 db legyet tartalmazó drótketrecet akasz­tunk. A kamrát újra bezárjuk, majd 2 ml hatóanyag­készítményt permetezünk szét benne. A kísérleti rovarok állapotát az üvegfalon keresztül állandóan figyeljük, és azt az időt állapítjuk meg, amely után a rovarok 50%-a felfordult (azaz hátán fekszik, knock-down hatás). A hatóanyagokat, felhasználási mennyiségeket és az 50%-os knock-down hatás eléréséig szükséges időket (LTS0) az alábbi 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat Hatóanyag Felhasználási mennyiség, mg/m3 LTS0 DDVP 1 1 10’ 37” tio-DDVP 1 19’15” 2 13’37” 3 ír 40” 4 9’20” Nem csoda tehát, hogy a fent említett publikációk­ban nincs hatástani példa a tio-DDVP alkalmazására, még a leírásokban levő felsorolásokban sem szerepel szóba jöhető hatóanyagként. Meglepő módon azt találtuk, hogy a tio-DDVP-t, mint hatóanyagot késleltetve leadó gázosító készít­ményeket előnyösen úgy állíthatunk elő, hogy 1 súlyrész sztirol és — előnyösen maleinsavanhidrid, ftálsavanhidrid és 1,2-propándiol és/vagy dipropilén­­-glikol polikondenzációja útján előállított — telítetlen poliészter keverékének 1 -3 súlyrésznyi mennyiségét 1 súlyrész dimetil-2,2-diklór-vinil-tiofoszfáttal, adott esetben valamely alkalmas gyorsító, előnyösen ben­­zoil-peroxid 0,01-0,1 súlyrésznyi mennyiségének je­lenlétében, 1-30 súly% töltőanyag, illetőleg hordozó­­anyag, célszerűen üvegrost, azbeszt őrlemény, poli­­akrilnitril-szálak és/vagy jutaszövet felhasználásával polimerizáljuk. Ez az eljárás az eddig ismertekkel szemben lényeges haladást képvisel, tekintettel arra, hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát melegvérűekre kifej­tett toxicitása sokkal kisebb, mint az addig alkalmazott dimetil-2,2-diklórvinil-foszfáté. A talál­mány értelmében a tiofoszfáttal előállított készít­mények emellett hatékonyabbak, mint a dimetil-2,2- -diklórvinil-foszfátot tartalmazó ismert készítmények, amint ez leírásunk 7. és 8. hatástani példájából is látható. A találmány tárgyát képező készítmények jobb hatása annál is inkább meglepő, mert az 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi iratból ismert volt, hogy a tiofoszfátok makromolekuláris anyagokkal rosszabban összeférhetők, mint a megfelelő foszfátok, és hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát — a szo­kásos kiszerelésben alkalmazva — rosszabb inszekticid hatást mutat, mint a megfelelő foszfát, amint ezt a fent ismertetett aeroszól-teszt eredményei is mutat­ják. Ezért meglepő, hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tio­­foszfát bázisú, hordozóanyagként poliészterkopoli­­mereket tartalmazó, késleltetett hatóanyagleadású készítmények igen tartós és jobb hatást mutatnak, mint a megfelelő, dimetil-2,2-diklórvinil-foszfátot tartalmazó készítmények. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom