172442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás késleltetett hatóanyagleadású készítmény előállítására
3 172442 4 Töltőanyagok például üveg-, kender-, csalán-, kokosz- és lenrostok, továbbá titándioxid, vasoxidok, kaolin, kvarc és egyéb közömbös ásványi anyagok. A készítmények alkalmazása többnyire formatestek, így táblák, fóliák, szalagok, rudak, gömbök, habok, csíkok, filmek, tabletták vagy granulátumok alakjában történik. Alkalmazásakor az ilyen formatestet például lakóházak nappalijába vagy hálószobájába visznek, vagy nyakörv alakjában a háziállatokra teszik, amikor is a készítményben levő DDVP a saját gőznyomása miatt vagy hőforrások, például villanyenergia segítségével lassanként a helyiség levegőjébe párolog, és így a gázfázison keresztül, önműködően kürtja a helyiségben és háziállatokon levő kártevőket (vö.: 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi irat, 1 015 933 számú brit szabadalmi leírást, 62/371 számú délafrikai szabadalmi leírást, 1 694 240 számú NSZK-beli közzétételi iratot, 1 941 046 és 2 231 099 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratot, és 1 802 684 számú NSZK-beli közzétételi iratot). A formatesteket vagy közvetlenül használják, vagy burkolattal (tegezzel) veszik körül, amely részben vagy egészben nyitható, illetve zárható, hogy ilyen módon a DDVP hatóanyag leadását időnként megszakítani, illetve a leadott hatóanyagmennyiséget szabályozni lehessen. A DDVP-nek az üyen önműködő gázosítótestekben való alkalmazása az alábbiak miatt problematikus: a hatóanyag leadását úgy kell szabályozni, hogy egyrészt a kártevők biztos kiirtásához elegendő hatóanyag legyen a helyiség levegőjében, másrészt azonban a helyiségben tartózkodó emberek és háziállatok ne károsodjanak meg. Ezért nagy műszaki haladást jelentenek olyan hatóanyagok, amelyek a DDVP-nél kevésbé toxikusak emlősekre nézve. Bár a DDVP-n kívül a 62/371 számú délafrikai szabadalmi leírásban még számos egyéb foszforsavészter és a megfelelő tiofoszfátok kombinációit írják le, az adott alkalmazási területen más hatóanyag mindezideig nem nyert gyakorlati jelentőséget. A tiofoszfátokkal kapcsolatban az 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi irat megemlíti, hogy ezek a nagymolekulájú anyagokkal kevésbé összeférhetők, mint a megfelelő foszforsavészterek. Általánosan ismert továbbá, hogy a tiofoszforsavészterek inszekticid hatása nem éri el a megfelelő foszforsavészterek hatását. A dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát (az alábbiakban: tio-DDVP) rosszabb inszekticid hatása az alábbi összehasonlító kísérletből kitűnik. Aeroszól-teszt Kísérleti rovar: házilégy (Musca domestica) Oldószer: aceton Alkalmas hatóanyagkészítmény előállítása céljából a hatóanyagot koncentráció-sorozatban összekeverjük a megadott oldószerrel. Gázzáró, 1 m3 űrtartalmú üvegkamra közepébe mintegy 25 db legyet tartalmazó drótketrecet akasztunk. A kamrát újra bezárjuk, majd 2 ml hatóanyagkészítményt permetezünk szét benne. A kísérleti rovarok állapotát az üvegfalon keresztül állandóan figyeljük, és azt az időt állapítjuk meg, amely után a rovarok 50%-a felfordult (azaz hátán fekszik, knock-down hatás). A hatóanyagokat, felhasználási mennyiségeket és az 50%-os knock-down hatás eléréséig szükséges időket (LTS0) az alábbi 1. táblázatban adjuk meg. 1. táblázat Hatóanyag Felhasználási mennyiség, mg/m3 LTS0 DDVP 1 1 10’ 37” tio-DDVP 1 19’15” 2 13’37” 3 ír 40” 4 9’20” Nem csoda tehát, hogy a fent említett publikációkban nincs hatástani példa a tio-DDVP alkalmazására, még a leírásokban levő felsorolásokban sem szerepel szóba jöhető hatóanyagként. Meglepő módon azt találtuk, hogy a tio-DDVP-t, mint hatóanyagot késleltetve leadó gázosító készítményeket előnyösen úgy állíthatunk elő, hogy 1 súlyrész sztirol és — előnyösen maleinsavanhidrid, ftálsavanhidrid és 1,2-propándiol és/vagy dipropilén-glikol polikondenzációja útján előállított — telítetlen poliészter keverékének 1 -3 súlyrésznyi mennyiségét 1 súlyrész dimetil-2,2-diklór-vinil-tiofoszfáttal, adott esetben valamely alkalmas gyorsító, előnyösen benzoil-peroxid 0,01-0,1 súlyrésznyi mennyiségének jelenlétében, 1-30 súly% töltőanyag, illetőleg hordozóanyag, célszerűen üvegrost, azbeszt őrlemény, poliakrilnitril-szálak és/vagy jutaszövet felhasználásával polimerizáljuk. Ez az eljárás az eddig ismertekkel szemben lényeges haladást képvisel, tekintettel arra, hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát melegvérűekre kifejtett toxicitása sokkal kisebb, mint az addig alkalmazott dimetil-2,2-diklórvinil-foszfáté. A találmány értelmében a tiofoszfáttal előállított készítmények emellett hatékonyabbak, mint a dimetil-2,2- -diklórvinil-foszfátot tartalmazó ismert készítmények, amint ez leírásunk 7. és 8. hatástani példájából is látható. A találmány tárgyát képező készítmények jobb hatása annál is inkább meglepő, mert az 1 230 259 számú NSZK-beli közzétételi iratból ismert volt, hogy a tiofoszfátok makromolekuláris anyagokkal rosszabban összeférhetők, mint a megfelelő foszfátok, és hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát — a szokásos kiszerelésben alkalmazva — rosszabb inszekticid hatást mutat, mint a megfelelő foszfát, amint ezt a fent ismertetett aeroszól-teszt eredményei is mutatják. Ezért meglepő, hogy a dimetil-2,2-diklórvinil-tiofoszfát bázisú, hordozóanyagként poliészterkopolimereket tartalmazó, késleltetett hatóanyagleadású készítmények igen tartós és jobb hatást mutatnak, mint a megfelelő, dimetil-2,2-diklórvinil-foszfátot tartalmazó készítmények. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
