172436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás élelmiszerek hordozó-illetve adalékanyagként használható keményítő hidrolizis-termékek előállítására

3 172436 4 hetünk nem gélesedő keményítőkből is, különösen gabonakeményítőkből funkciós csoportnak a ke­ményítőre történő bevitelével. A felsorolt típusú keményítők legnagyobb hát­ránya, hogy vízzel előállított géljeik hordozó- ill. adalékanyagként fagypont alatti hőmérsékletnek ki­tett. ill. szobahőmérsékleten vagy hűtőszekrényben hosszabb ideig tárolt élelmiszerekhez és élelmiszer­készítményekhez nem alkalmazhatók. Az említett gélek és keményítődiszperziók fa­­gyásakor irreverzibilisen átalakulnak és a keményítő felolvadása után vízben oldhatatlan szivacsszerű tö­meggé válik [v.ö.: Schierbaum, F. és M. Richter: Das Gefrier (Tau-Verhalten wässriger Kartoffelstarkedis­persionen, Nahrung 8, 487—502 (1964)]. A fel­sorolt keményítőgéleknek pl. púdé ingként vagy étpasztaként való tárolásánál a nagymolekulájú ke­ményítő alkotórészek hidrogénhid képződése köz­ben asszociálódnak. Ezáltal a gél konzisztenciája megváltozik, megkeményedik és víztaszítóvá válik. Emellett külső kinézése és szenzorikus tulaj­donságai is negatív irányban tolódnak el. A ne­vezett változásokat melegítéssel nem lehet kiegyen­líteni és ereményüket megszüntetni. Természetes keményitők további hátránya abban mutatkozik meg hogy gélszerű készítményeik igen gyakran ti­pikusan csirizesek - ragacsosak, jellegzetes ízük pe­dig fajtára jellemző. Ezek a termékek nem alkal­masak olyan élelmiszereknél vagy élelmiszcrkészít­­ményeknél, amelyeknél lényeges a kenési- és spric­­celési folyamat utáni formatartó tulajdonság. Az említett termékek további hátránya, hogy gélkép­ződés után hevítéssel fázisváltozás nem következik, azaz szilárd ill. oldott ingredenciák, pl. többek között só, cukor, színezékek, konzerválószerek utólagos homogén összedolgozás igen nehéz vagy egyáltalán nem lehetséges. Disszociáló kationokkal rendelkező funkcionális csoportok bevitelével kémiailag módosított kemé­nyítők fő hátránya, hogy vizes készítményeik kon­zisztencia-tulajdonsága erősen függ a pH-értéktől és sókkal nagymértékben befolyásolható. A találmány célja ismert keményítők, keményítő­­derivátumok és keményítőhidrolízis-termékek fel­sorolt hiányosságainak kiküszöbölése, azaz olyan termékek előállítása, melyek vízzel fehéren csillogó, termoreverzibilis, ízlelésre semleges géleket képez­nek, amelyek fagyás-olvadásállók és melyeknek konzisztenciája pasztaszerűtől a vághatóig változ­tatható. A találmány feladatául tűztük ki olyan eljárás kifejlesztését, amellyel keményítőket illetve kis­fokban szubsztituált keményítőszármazékokat en­zimes úton különböző lebomlás- és polimerizációs fokkal rendelkező termékkeverékké alakítunk át. Ezek a bomlástermékek egyáltalán nem tartalmaz­hatnak D-glukózt és maltózt, valamint szag- és izzadó anyagokat sem. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy keményítőt, előnyösen gumós- és gyökérkemé­nyítőt, vagy keményítőszármazékot, előnyösen leg­feljebb 0,5 fokban acetil-csoporttal helyettesített keményítőt vízben szuszpendálunk, majd a 15—20súly% szilárdanyag-koncentrációjú szuszpen­zióhoz a felhasznált alfa-amilázra optimális 4—8 közötti pH-értéknél, 1 kg keményítő szárazanyagra számítva 0,1—10 SKB-egység mennyiségben mikro­­biális, növényi vagy állati eredetű keményítőbontó alfa-amilázt adunk, majd a szuszpenziót a szusz­penzió hőmérsékletét percenként, 1,5 C° emelve a felhasznált keményítő kezdeti duzzadási hőmérsék­letnél 1—4C°-al alacsonyabb hőmérsékletre mele­gítjük és előnyösen 5—30 percig ezen a hőmérsék­leten tartjuk, ezután a szuszpenziót a felhasznált keményítő duzzadási tartományán belül, előnyösen 55-70 C° közötti hőmérsékleten egy vagy több, 5—20 perces, előnyösen 10—15 perces hőmérsék­lettartó pihentetési szakasz beiktatásával melegítjük, a kapott hidrolizátumot a hidrolizátum hőmérsék­letét percenként l,5C°-al emelve 95—100C°-ra melegítjük, és ezen a hőmérsékleten 15—20 percig tartjuk, majd a kapott hidrolizátumot adott eset­ben az élelmiszeriparban szokásos adalékok hozzá­adásával önmagában ismert módon géllé vagy szá­raz termékké alakítjuk. Az SHP-k találmány szerint előállíthatok külön­böző lebontási fokkal rendelkező, a polimerizációs fokban egymástól legalább egy nagyságrenddel el­térő keményítőkeverékekből, adott esetben adalékok hozzáadása után. A keverékbe nagymolekulájú ke­ményítőtermékként minden természetes illetve kü­lönböző növényi eredetű, alkalmas módon kémiai­lag módosított keményítőket, valamint azokból tet­szőleges módszerrel részlegesen lebontott termé­keket magukban, illetve egymással alkalmas kom­binációban alkalmazhatunk. Kismolekulájú keverékkomponensként minden olyan anyag alkalmas, amely a fentnevezett nagy­molekulájú összetevők közötti hidrogénhídkötéssel képződött intermolekuláris asszociálódást nagymér­tékben gátolja. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy a polimerizációs fokban előnyösen legalább egy nagy­ságrenddel különböző és adott esetben adalékanya­gokat tartalmazó nagy és kismolekulájú keményítő termék-keverékeket vagy táplálkozás-élettani szem­pontból elfogadható, a-amilázokkal lebontható keményítő-származékokat, előnyösen kis fokban foszfát- és acetil-csoporttal helyettesített keményí­tőket vagy előnyösen hidrotermikusan kezelt és/vagy előnyösen kalcium-ionnal módosított ke­ményítőket vízben szuszpendálunk, majd a 15—50 súly% szilárdanyag koncentrációjú szusz­penzióhoz a felhasznált a-amilázra optimális pH-ér­­téknél, előnyösen 4—8 tartományban 1 kg kemé­nyítő szárazanyagra számítva 0,1-10, előnyösen 1-3 SKB-egység mennyiségben mikrobiális, növényi vagy állati eredetű keményítőbontó a-amilázt adunk, majd a szuszpenziót, a szuszpenzió hőmér­sékletét percenként 1,5 C°-al emelve, a felhasznált keményítő konzisztencia növekedést mutató kez­deti duzzadási hőmérsékleténél l-4C°-al alacso­nyabb hőmérsékletre melegítjük, ezt a hőmérsék­letet 5—30 percig tartjuk és ezután a szuszpenziót a felhasznált keményítő duzzadási tartományán belül, előnyösen 50-55 C° közötti hőmérsékleten egy vagy több, 5-20 perces, pihentetési szakasz beiktatásával melegítjük, a kapott hidrolizátumot a hidrolizátum hőmérsékletét percenként 1J5 C°-al emelve 95—105 C°-ra melegítjük, ezt a hőmérsék­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom