172343. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2,4-triazol származékok előállítására
5 172343 6 jük 19,4 g 1-ciano-l-izopropilhidrazin 30 ml dioxánnal készült oldatát, miközben a belső hőmérsékletet 10—15°-on tartjuk. A hőmérsékletet 15 perc után 25 C°-ra hagyjuk növekedni, eközben a képződött l-izopropil-3-hidroxi-5-klór-1,2,4-triazol-hidroklorid kezd kicsapódni. A keletkezett csapadékot néhány óra múlva szűréssel elkülönítjük és szárítjuk. Ily módon 23 g 1-izopropil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol-hidrokloridot kapunk, amelynek az olvadáspontja 138—142 C°. A szűrletből az oldószernek vákuumban történő lepárlása útján további 8 g l-izopropil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol-hidrokloridot kapunk, összkitermelés 31 g, amely az elméleti hozam 79,5%-ának felel meg. 3. példa Izopropilhidrazin-hidroklorid 3 rész vízből és 1 rész alkoholból álló eleggyel készített oldatába 10 C°-os hőmérsékleten egyenértéknyi mennyiségű klórciánt vezetünk be, miközben a pH-tartományt nátriumhidroxid hozzáadásával 6.5 és 7 között tartjuk, amelyet pH-mérővel ellenőrizünk. A reakcióidő 1 óra hosszat tart. A reakció folyamán sárga olaj válik ki, amelyből éterrel való extrakció útján a nyers 1-izopropil-ciano-hidrazint kapjuk 90%-os kitermeléssel olaj alakjában. Az így előállított nyersterméket közvetlenül felhasználhatjuk foszgénnel való reagáltatásra, amikoris az l-izopropil-3-hidroxi-l,2,4-triazolt kapjuk. A nyers 1-izopropil-l-cianohidrazint oszlopkromatográfiás úton kovasavgélen, amelynek nagysága 60,70-től 230 mesh-ig (Merck) terjed, tisztíthatjuk. Éterrel való eluálás után a tiszta 1-izopropil-l-cianohidrazint kapjuk. 1-izopropil-l-cianohidrazin toluolos oldatába 10 C°-on egyenértéknyi mennyiségű foszgént vezetünk be. Eközben sárga, átlátszó gyanta válik ki, amely a reakcióelegy ezt követő felforralásakor sem megy oldatba. Ez a sárga, átlátszó gyanta 30%-ban l-izopropil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4- triazolból áll. Az l-izopropil-3-hidroxi-5-klór-1,2,4-triazol-tartalom meghatározásához a gyanta egy mintáját forralással dioxánban oldjuk és egy DC-készlapon (Kieselgel 60) toluol—jégecet(4:1 arányú) eleggyel kromatografáljuk. A kromatogramot jóddal előhívjuk. Az l-izopropil-3- -hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol RF-értéke 0,6. Valamely 100—104 C° olvadáspontú megbízható 1-izopropil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol hasonló körülmények között ugyanazon RF-értéket mutat. 4. példa a) 1-szek.butil-l-cianohidrazin. 300 g hidrazinhidráthoz jéggel való hűtés közben először 460 g metiletilketont, ezt követően pedig 1200 g tömény sósavat csepegtetünk. A metiletilketonhidrazon ily módon készített sósavas oldatát 10 g katalizátor (5% platina szénre felvíve) hozzáadása után légköri nyomáson hidrogénnel 1-szek.butilhidrazinná hidráljuk. A katalizátort 120 liter hidrogén felvétele után szűréssel elkülönítjük és a szűrlethez jeges hűtés közben 680 g szilárd nátriumhidroxidot adunk. Az elegyhez ezután 1000 ml metilénkloridot adunk és a kapott elegyet egy hűtővel, hőmérővel és keverővei ellátott szulfonáló lombikba visszük. Ekkor jeges hűtés és keverés közben 365 g klórciánt vezetünk be az elegybe 2 óra leforgása alatt. A reakcióelegyet még 2 óra hosszat keverjük és a kivált sót szűréssel elválasztjuk, majd kevés metilénkloriddal mossuk. Ezt követően a szerves fázist elkülönítjük és a vizes fázist kétszer extraháljuk 300 ml metilénkloriddal. A metilénkloridos oldatokat egyesítjük és a metilénkloridot vákuumban lepároljuk. Az olajos maradékot desztilláljuk és így 417 g (az elméleti hozam 62%-a) 1-szek.butil-l-ciánhidrazint kapunk. Fp. 72 C° (11 Hgmm). b) l-szek.butil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol. 25 g foszgén 120 ml dioxánnal készített oldatába szobahőmérsékleten 15—20 perc leforgása alatt belecsepegtetjük 22,6 g l-szek.butil-l-*cianohidrazin 30 ml dioxánnal készített oldatát. Az adagolás befejezése után 1 g aktívszenet adunk a reakcióelegyhez és az egészet 3 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre való lehűlés után 10 g nátriumhidrogénkarbonátot adunk hozzá. A kapott elegyet a sók eltávolítása érdekében 15 óra hosszat Hyflo-on szűrjük. A szűrletet 70 C°-on vákuumban betöményítjük, ekkor 31,5 g barna színű olajat kapunk. Ezt az olajat 8 g nátriumhidroxid 50 ml vízzel készült oldatának hozzáadása után 15 percig 90 C°on melegítjük. Az elegyet ezután szobahőmérsékletre hűtjük és 75 ml éterrel extraháljuk. Az éteres fázis elkülönítése után a vizes fázist 100 ml 2 n sósavval semlegesítjük. Ekkor az 1-szek. butil-3-hidroxi-5-klór-l,2,4-triazol először olajként válik ki, amely hamarosan kikristályosodik. Ily módon 23 g (az elméleti kitermelés 65,5%-a) 1-szek.butil-3-hidroxi-5-klór-l ,2,4-triazolt kapunk. Op. 77—79 C°. Hasonló módon kapjuk metilhidrazinból kiindulva az 1-metil-l-ciano-hidrazint, amelynek a forráspontja 73 C° 0,3 Hgmm-en és ebből foszgénnel való reakció után az l-metil-3-hidroxi-5- -klór-l,2-4-triazolt, amelynek az olvadáspontja 154 C° (bomlik). 5. példa 20 kg 33%-os vizes izopropilhidrazin-hidroklorid-oldathoz, amely 6,6 kg (60 mól) izopropilhidrazin-hidrokloridot tartalmaz, sólével való hűtés közben állandó keverés mellett hozzáadunk 25,5 kg 30%-os nátriumhidroxid-oldatot (amely 191 mól NaOH-nak felel meg), mi mellett a belső hőmérsékletet nem engedjük 15 C° fölé emelkedni. Ezt követően 25 kg metilénkloridot adunk a reakcióelegyhez és 3 óra alatt 3,9 kg (63 mól) klórciánt vezetünk be. Eközben a belső hőmérsékletet állandóan 15 C° alatt tartjuk. A vizes 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
