172326. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalifás szénhidrogének előállítására

5 172326 6 biakat soroljuk fel: benzol, toluol, etilbenzol, n­­propilbenzol, kumol, xilol, naftalin, metilnaftalin és etilnaftalin. A találmány szerinti eljárást általában 200— 350 °C katalizátorágy-hőmérsékleten foganato­sítjuk. Gyakorlatilag túlnyomás nélkül dolgo­zunk, a hidrogénezendő anyag átvezetése során csak annyi nyomást alkalmazunk, amennyit a katalizátor ellenállása tesz szükségessé. A hidrogénezendő aromás szénhidrogént a reaktor előtt vagy a reaktorban párologtathatjuk el és fűthetjük fel a kívánt reakcióhőmérséklet­re. Egyes esetekben előnyösnek bizonyulhat, ha az aromás szénhidrogént nem teljesen párolog­tatjuk el, hanem kisebb mennyiségben fenékter­mékként visszavezetjük a folyamatba. Általában iaz aromás szénhidrogénből és hid­rogénből álló, gáznemű kiindulási elegyet elő­­fütött állapotban, például 140 °C-os hőmérsék­lettel a találmány szerinti katalizátort tartalma­zó csőreaktor aljába vezejük. A katalizátort 100—500 g, előnyösen 150—200 g/'liter • óra aro­más szénhidrogénnel terhelhetjük. Az aromás szénhidrogénre számítva a hidrogént 5—15 mól feleslegben alkalmazzuk. A hidrogént a reakció rendszer tetszőleges pontjain adagolhatjuk, elő­nyösen azonban az aromás szénhidrogén előfű­­tése után, például az elpárologtató után adagol­juk a hidrogént. A reakcióba nem lépett hidro­gént a hidrogénezés befejeztével részben vagy teljesen visszavezethetjük a friss hidrogén ára­mába. Reakcióedényként a szokásos reaktorokat al­kalmazhatjuk, így például 1—6 m hosszú, 25—75 mm belső átmérőjű csöveket önmagukban vagy csőkötegként alkalmazhatjuk. A reakcióhő elve­zetéséhez a reaktor körül hűtőköpeny lehet. A reaktor felső végéből távozó reakcióelegyet le­hetőleg a hidrogénezett termék teljes kondenzá­­lódásáig hűtjük. Ehhez általában mintegy 5 és 10 °C közötti hőmérséklet szükséges A találmány szerinti eljárásban kapott ciklo­­alifás szénhidrogének olyannyira tiszták, hogy közbenső tisztítás nélkül, közvetlenül használhat­juk fel őket további reakciókban. Így például a benzolból kapott ciklohexánt közvetlenül ciklo­­hexanollá oxidálhatjuk. Amennyiben a reakcióba nem lépett hidrogén­gázt cirkuláltatott gázként visszavezetjük a fo­lyamatba, és a cirkuláltatott gáz közömbös gázo­kat, például metánt tartalmaz, célszerűen a cir­kuláltatott gáz egy részáramát elvezetjük a rend­szerből, hogy a kiindulási hidrogéngázban leg­alább 85 tf-% hidrogéntartalmat biztosítsunk. Az aromás szénhidrogének katalitikus hidro­­génezésére eddig ismert eljárásokhoz viszonyít­va a találmány szerinti eljárás az alábbi előnyök­kel rendelkezik: 1. Az eljárás foganatosítására csak egyetlenegy reaktor szükséges. 2. A hidrogénezés túlnyomás nélkül kivitelez­hető. 1 Reakcióba nem lépett aromás szénhidrogén 4 folyamatba való visszavezetése nem szükséges. 4. Az alkalmazott katalizátorrendszer egysé­ges; hosszú üzemeltetési időt, teljes átalakítást és nagy szelektivitást biztosít. 1. Példa (a katalizátor előállítása) 296 g hangyasavat, majd 233 g 54%-os vizes lítiumhidroxidot mintegy 0,5 liter vízhez adunk. Az oldattal 2,86 liter 4—6 mm átmérőjű golyók­ból álló, mintegy 250 m2/g fajlagos felületű y-alu­­míniumoxidot 30 °C-on átitatunk. Az átitatott alumíniumoxidot vákuumban 150 °C-on szárít­juk, majd ugyanolyan oldattal még egyszer át­itatjuk és újra vákuumban 150 °C-on szárítjuk. Az így kapott hordozóanyagot 1050 °C-on 6 órán keresztül izzítjuk, amikoris az átalakulás spinellé 100%-osan végbemegy. A spinell-szerkezet rönt­genelemzéssel kimutatható. A kész hordozó faj­lagos felülete 25 m2/g, átlagos pórusmérete 700 A. A hordozót 82,7 g palládium-II-klorid-hidrát só­savas oldatával átitatjuk, alkálikus 20%-os for­­malin-oldattal redukáljuk, a kloridionokat desz­tillált vízzel kimossuk, majd a hordozót szárít­juk. A kész katalizátor 1,8 súly% palládiumot tartalmaz. 2. Példa 1 m hosszú, 50 mm belső átmérőjű, olajjal töl­tött hűtőköpennyel ellátott csőreaktorba az 1. példa szerint előállított 1,8%-os palládiumkata­lizátor 2000 ml-jét töltjük. A katalizátort 150— 200 °C-on 24 órán át hidrogéngázzal kezeljük, majd a hűtőköpenyt 110—120 °C-ra lehűtjük. Utána óránként 400 ml gáznemű benzol és 600 liter hidrogén keverékét vezetjük a katalizátoron át. A hűtőköpeny a reakcióhőt elvezeti. Jól elha­tárolt reakciózóna alakul ki, amelynek hőmér­sékletmaximuma 240—250 °C. A benzol és hidro­gén mólaránya 1:6. Óránként 600 1 hidrogént cir­kuláltatott gázként vezetünk a rendszerben. A benzol átalakulási foka 100%. A szelektivitás majdnem 100%, ami gyakorlatilag 100%-os cik­­lohexánhozamnak felel meg. A kapott reakció­termék 99,9% ciklohexánt tartalmaz. 3. Példa A 2. példában megadott módon járunk el az­zal a különbséggel, hogy óránként 400 ml gázne­mű toluol és 600 liter hidrogén keverékét vezet­jük a katalizátoron keresztül. A kialakuló reak­ciózóna maximális hőmérséklete mintegy 230— 240 °C. A toluol és hidrogén közötti mólarány 1:7. Óránként 600 liter hidrogént cirkuláltatott gáz­ként vezetünk a rendszerben. A toluolra vonat­koztatott átalakulás 100%, a szelektivitás közel 100%, ami mintegy 100%-os metilcdklohexán­­hozamnak felel meg. A kapott reakciótermék 99,9% metilciklohexánt tartalmaz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom