172304. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-tiazolilacetamido-cef-3-ém-4-karbonsav származékok előállítására

9 172304 10 mindkét kiindulási anyagot oldja, de nem zavarja a reakciót. Ilyen oldószerekként előnyösen alkoholokat, így metanolt, etanolt és propánok, ketonokat, így ace­­tont és metiletilketont, étereket, így dietilétert, tetra­­hidrofuránt és dioxánt alkalmazunk vagy ezek elegyét használjuk. A reakció simábban megy végbe valamely bázis, így piridin, pikolin, kinolin, izokinolin, trietil­­amin, tributilamin, N-metilpiperidin, N-metilmorfolin, N,N-dimetilanilin vagy N,N-dietilanilin és hasonlók, jelenlétében. A reakció lejátszódik szobahőmérsékleten, de hő hatására meggyorsul, ezért kedvező, ha a reakciót az oldószer forráspontjának megfelelő hőmérsékleten játszatjuk le. Megfelelő reakciókörülmények választása esetén egy közbenső termék, például 4-brómmetiltiazol, különíthető el. A keletkező (XVIII) általános képletű vegyületekre addíciós reakcióban hidrogéncianidot addicionálunk és így úgynevezett ciánhidrin-vegyületeket kapunk. Erre a célra cianidokat, így nátriumcianidot és káliumcianidot reagáltatunk általában a (XVIII) általános képletű ve­­gyületekkel. A ciánhidrin-vegyületeket stabilis acil-szár­­mazékokként különíthetjük el, amelyek valamely alkal­mas védőcsoporttal, például formil- vagy acetil-csoport­­tal, védve vannak. Előnyös folyamat példájaként ecet­­savanhidridet ciánhidrin-vegyülettel reagáltatunk piri­­dinben. Ciánhidrin-vegyületek vagy származékaik elő­állítása érdekében a reakciót előnyösen valamely oldó­szerben bázis jelenlétében hajtjuk végre. Az oldószer mind a kiindulási vegyületek, mind a bázis feloldására szolgál. Alkalmas oldószer a víz vagy víznek valamely vízzel elegyíthető szerves oldószerrel (például metanollal, etanollal, acetonnal vagy dimetilformamiddal) alkotott elegye lehet általában. Bázisként például valamely gyen­ge bázis, így káliumdihidrogénfoszfát, nátriumhidrogén­­szulfit vagy trietilamin használható. A reakciót előnyö­sen hűtés közben vagy szobahőmérséklet körüli hőmér­sékleten vitelezzük ki a nem-kívánatos mellékreakciók elkerülése érdekében. A reakciót a ciánhidrin-vegyüle­tek, így a-acetoxi-acetonitril-származékok előállítása érdekében rendszerint úgy vitelezzük ki, hogy ecetsavan­­hidridet az előző vegyületekkel reagáltatunk oldószer­ben és valamely bázis jelenlétében. E reakció során min­den olyan oldószer alkalmazható, amely nem zavarja a reakciót. Erre a célra használható oldószerek általában az aprotonos oldószerek, így a kloroform, széntetra­­klorid, tetrahidrofurán, piridin vagy a dimetilformamid, vagy ezek különböző elegyei. Minden olyan bázis hasz­nálható a reakcióban, amely nem zavarja a reakciót, ilyen bázisok a szerves tercier bázisok, így piridin, kino­lin, izokinolin, trietilamin vagy N,N-dimetilaniIin. E bá­zisok közül a piridin a legelőnyösebb, mivel oldószer­ként is szolgál. A fent említett ecetsavanhidrid a legelő­nyösebb acilező szer, de más acilező szereket, így acetil­­kloridot is alkalmazhatunk. A reakció hűtés közben könnyen végbemegy, de kívánt esetben a szobahőmér­séklet közelében lévő hőmérsékleten is végezhetjük a folyamatot. Az acil-származékaikat tartalmazó keletkező ciánhid­rin-vegyületeket ezután hidrolizáljuk a megfelelő (XIX) általános képletű vegyületek előállítása érdekében. A hidrolízist valamely oldószerben sav vagy bázis jelen­létében vitelezzük ki. Oldószerként általában metanolt vagy etanolt használunk. A reakciót előnyösen hűtés közben szobahőmérséklet körüli hőmérsékleten vitelez­­zük ki a nem-kívánt mellékreakciók elkerülése érdeké­ben. A reakció folyamán valamely szervetlen savat, így sósavat vagy kénsavat alkalmazunk előnyösen savként, és nátriumhidroxidot vagy káliumhidroxidot használunk előnyösen bázisként. Mivel a keletkező a-hidroxiecetsav-származék, amely a (XIX) általános képlettel ábrázolt vegyületek körébe tartozik, racémelegy, optikailag aktív izomerjeire, pél­dául a D-formára és az L-formára, választható szét. A szétválasztás önmagában ismert módszerekkel, pél­dául azoknak a megfelelő diasztereoizomerré való ala­kításával végezhető. A következőkben az (I) általános képletnek megfelelő, találmány szerinti cefem-vegyületeket adunk meg, ame­lyek elsősorban előnyös származékok : 7[i-[a-hidroxi-(2-aminotiazol-4-il)-acetamido]-3-(l,2,3- triazol-5-iltiometil)-3-cefem-4-karbonsav, 7 ß-[(2-aminotiazol-4-il)-glicilamido]-3-( 1 -metil-1H­­-tetrazol-5-iltiometil)-3-cefem-4-karbonsav, 7ß-[(2-aminotiazol-4-il)-glicilamido]-3-(l,2,3-triazol-5- iltiometil)-3-cefem-4-karbonsav, 7 ß-[(2-aminotiazol-4-iI)-glicilamido]-3-(5-metiI-l ,3,4- tiadiazol-2-iltiometil)-3-cefem-4-karbonsav, 7ß-[a-hidroxi-(2-aminotiazol-4-il)-acetamido]-3-(5-me­­til-l,3,4-tiadiazol-2-iltiometil)-3-cefem-4-karbonsav. A találmány szerinti eljárást a következő példákon is bemutatjuk. 1. példa 237 mg a-(ß,ß,ß-triklöretoxikarbonilamino-a-[2-(ß, ß,ß-trikl0retoxikarbonilamino)tiazol-4-il]-ecetsav 8 ml tíonilkloriddal készített oldatát szobahőmérsékleten 1,5 óra hosszat keverjük. A felesleges tionilkloridot csök­kentett nyomáson eltávolítjuk, a maradékhoz pedig 183 mg 7-aminocefalosporánsavat és 5 ml N,N-dimetil­­formamidot adunk. Az elegyet 4 óra hosszat keverjük, majd 50 ml etilacetátot és telített, vizes nátriumklorid­­oldatot adunk hozzá. A fázisokat szétválasztjuk, az etilacetátos fázist magnéziumszulfát felett szárítjuk és utána szűrjük. A szürletet csökkentett nyomáson be­­töményítjük és így 340 mg olajos maradékot kapunk. A maradékot feleslegben lévő 5%-os vizes nátrium­­hidrogénkarbonát-oldatban oldjuk és poliésztergyantá­val töltött oszlopon (Amberlite XAD-2; Rohm & Haas Co., USA terméke) tisztítjuk, ily módon nätrium-7ß­­-{a-(ß,ß,ß-trikl0retoxikarbonilamino)-a-[2-(ß,ß,ß-tri­­klóretoxikarbonilamino)tiazol-4-il]-acetamido}cefalo­­sporanátot kapunk. Hozam: 46mg. Analízis C2iHi9N5OioS2Cl6Na. 1/2 H20 képletre Számított: C =31,12; H =2,48%. Talált: C = 30,96; H = 2,19%. NMR (ppm, 100MHz, CF3C02D): 2,25(3H,s,CH3CO), 3,70(2H,q, 2—CH2), 5,00 (2H, s, C13CCH2), 8,12 (1H, s, tiazolgyűrű-proton). 2. példa 900 mg a-(ß,ß,ß-trikl6retoxikarbonilamino-a-[2-(ß, ß,ß-trikl0retoxikarbonilamino)tiazol-4-il]-ecetsav 15 ml tíonilkloriddal készített oldatát 1,5 óra hosszat szoba­­hőmérsékleten keverjük. A felesleges tionilkloridot csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékhoz hoz­záadunk 700 mg 7-aminocefalosporánsavat és 15 m 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom