172297. lajstromszámú szabadalom • Körfésű fésülő gépekhez
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 172297 Bejelentés napja: 1976. VII. 7. (SA—2939) Nemzetközi osztályozás : D 01 G 19/10 Elsőbbsége: Német Szövetségi Köztársaság: 1975. VII. 10. (P 25 30 839.8) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja : 1978. II. 28. HIVATAL Megjelent: 1979. V. 31. Feltaláló : Egerer Josef mérnök, Schwabach, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos : Staedtler und Uhl, Schwabach, Német Szövetségi Köztársaság Körfésű fésülő gépekhez 1 A találmány tárgya körfésű fésülő gépekhez, amelynek körszeletszerű keresztmetszetű alapteste van, és ezen az egyes tűcsíkok egymás mögött párhuzamosan helyezkednek el, és az alaptesten rögzített nyomólécek segítségével nyomás 5 alatt erőzáróan vannak rögzítve. A modern fésülési technikában a tűket már nem tűslécen rögzítik, hanem huzal vagy szalag alakú tűtartóra fűzik fel, és forrasztással, hegesztéssel vagy ragasztással rögzítik azokat. Az ilyen jo tűcsíkoknak körfésűn való rögzítésére egy ismert kiviteli alaknál (például a 2,002.020 lajstromszámú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban) az alaptest külső kerülete mentén ék alakú hornyok vannak kialakítva. Ezen hor- 15 nyok mindkét oldalára helyezik a tűcsíkokat, és ék alakú szorítóléc segítségével az alaptestnek a hornyok között megmaradó bordáihoz szorítják azokat. A szükséges szorítónyomást a szorítóléc hossza mentén elosztott több csavar biztosítja, 20 amely az alaptestbe van csavarva. Minthogy a fésűk viszonylag sűrűn helyezkednek el egymás mellett, és a tűhegyek a kerület irányában maximálisan kb. 8 mm távolságban vannak az alaptest külső kerületétől, továbbá a szorítólécek be- 25 felé kúposán szűkülnek, ezért csak különlegesen kis méretű rögzítőcsavarok alkalmazhatók. Ugyanez érvényes a szorítócsavarokkal kapcsolatban is, amelyek a szorítóléceknek az alaptestről történő leválasztására szolgálnak; ráadásul 30 2 ezek számára járulékos menetet kell kiképezni a szorítólécekben. A tűcsíkok cseréjénél sok igen kicsi csavart kell kioldani, és ismét meghúzni, és ez jelentős időráfordítást igényel. Egy másik ismert megoldás szerint a körfésű alaptestére a tűcsíkokat egymás után rácsavarják. Ennek érdekében az alaptest külső oldalára először ráfektetik az első tűcsíkot, és ezt egy ékalakú léc segítségével rögzítik ; ez oly módon történik, hogy a lécen merőlegesen rögzítőcsavarok nyúlnak át, és ezeket az alaptestben kiképzett menetes furatokba csavarják. A tűcsíkot az alaptest és az ékalakú léc közé szorítják. Ezt az eljárást a mindenkori szegmens utolsó tűcsíkjáig ismételik, majd ezt követi egy lezáró szegmens, amely úgy van kiképezve, hogy a körfésűt rögzíteni lehet a géptengelyen. Az ilyen fajta körfésű előállítása költséges. Még nagyobb hátrányt jelent, hogy az egyes tűcsíkok nem cserélhetők ki egyenként. Szélső esetben az ilyen fajta körfésű valamennyi megelőző tűcsíkját ki kell építeni, mielőtt az utolsó tűcsíkot ki lehet oldani, és ki lehet cserélni. Ezekkel a műveletekkel különösen zavaró üzemmegszakítások járnak együtt. Találmányunk alapját képező feladat abban áll, hogy egyszerűsítsük a fésülő gépek körfésűjén levő tűcsíkok rögzítését, és egyben biztosítsuk az egyes tűcsíkok egyedi cserélhetőségét, függetlenül attól, hogy az sorban az első, vagy utolsó, vagy más tűcsíkról van-e szó. 172297 1
