172278. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uretán-,karbamid- és amidcsoportokkal ellátott polimer acetálok előállítására
5 172278 6 alább két viniloxi-csoport van. Divinilétert, diviniloximetilént, előnyösen glikoldivinilétert, például etilénglikol-divinilétert, dietilénglikolt, trietilénglikolt, hidrokinont, 2,2-difenilolpropánt, valamint 1,4-diviniloxinaftalint, p,p'-diviniloxidifenilt, 1,4-diviniloxiciklohexánt alkalmazunk. A IV általános képletű divinilétereket és a III általános képletű diolokat stöchiometrikus mennyiségben — miként említettük — vesszük, azaz a viniloxi-csoportoknak a hidroxil-csoportok koncentrációjához való aránya megközelítően 1:1. Amennyiben III általános képletű dióiból és polimerdiolból álló elegyet alkalmazunk, úgy a vinilcsoportok koncentrációja a diolelegy hidroxil-csoportjainak összkoncentrációjával kell, hogy azonos legyen. A poliaddíció széles hőmérsékleti tartományban, — 40 °C és 100 °C között játszódik le. A reakcióhőmérsékletet az adott tartományon belül a kiindulási anyag tulajdonságaitól és a kívánt termék tulajdonságaitól függően választjuk meg. A reakcióidő néhány perctől néhány napig, előnyösen 2—10 óráig tart. Végül megemlítjük, hogy a találmány szerinti eljárással olyan polimer acetálok is előállíthatok, melyek fenti csoportok közül egyidejűleg kettőt vagy hármat tartalmaznak. Ebben az esetben a poliaddícióhoz két vagy három különböző, III általános képletű dióiból álló elegyet alkalmazunk, például uretán- és karbamid-csoport tartalmú dióit. A poliaddíciót oldószer nélkül hajtjuk végre. Ha azonban technológiai szempontból szükséges a reakciót közömbös oldószerben, előnyösen acetonban, dioxánban, dimetilformamidban stb. végezzük. A reakció jellegén ez nem változtat. A találmányt a következő példák szemléltetik : 1. példa Reaktorba 31,2 g (0,1 mól) uretán-csoport tartalmú 2,4-xililén-bisz-(2-hidroxietil)-karbamátdiolt adunk és 80 °C hőmérsékleten 1 torr nyomáson keverés közben szárítjuk. Szárítás után a kiindulási anyaghoz 11,4 g (0,1 mól) etilénglikoldivinilétert adunk és az elegyet erőteljesen keverjük, majd az elegyhez 0,47 g p-toluolszulfonsavat adunk. Az elegy hőmérsékletét 2 órán át 60 °C-on tartjuk. A reakció befejeztével a keletkezett polimert leválasztjuk. Ezt oly módon végezzük, hogy az elegyhez a katalizátor semlegesítése céljából 1 g finomra őrölt hamuzsírt és 200 ml acetont adunk. Az elegyet a polimer teljes feloldódásáig keverjük. Az oldatot szűrjük és a szűrletből a polimert benzollal kicsapjuk és vákuumban 1 torr nyomáson 50 °C hőmérsékleten állandó súly eléréséig szárítjuk. 40 g sárgásfehér hajlékony, 25 n-értékű polimert kapunk. A polimer alapviszkozitása [rj =0,31; fagyáspontja —10 °C. A kapott polimer elasztikus filmekké és szálakká dolgozható fel. 2. példa 31,2 g (0,1 mól) 2,4-xililén-bisz-(2-hidroxi-l-metil)-etilkarbamáthoz 15,8 g (0,1 mól) dietilénglikoldivinilétert adunk. A kapott elegyhez 0,25 g ortofoszforsavat adunk, majd az elegyet 6 órán át melegítjük. A kapott, 30 n-értékű polimert az alábbiak szerint választjuk le: az elegyhez 300 ml acetont és 0,5 ml trietilamint adunk. Az oldatot szűrjük és a szűrletből a polimert 250 ml heptánnal kicsapjuk, vákuumban 1 torr nyomáson 50 °C hőmérsékleten állandó súly eléréséig szárítjuk. 39 g sárgásfehér hajlékony polimert kapunk. A polimer alapviszkozitása [vj] =0,55; fagyáspontja — 12 °C. A kapott polimer filmekké és szálakká dolgozható fel. 3. példa Reaktorba 31,2 g (0,1 mól) 2,4-xililén-bisz-(2-hidroxietil)-karbamátot adunk és 1 órán át 50 °C hőmérsékleten 1 torr nyomáson szárítjuk. Szárítás után a kiindulási anyaghoz 15,8 g (0,1 mól) dietilénglikoldivinilétert adunk. Az elegyhez erőteljes keverés közben 0,01 g klórhidrogént adunk 0,5 ml dietiléterben. Az elegy hőmérsékletét 1 órán át a reakció befejeztéig 60 °C-on tartjuk. Ezután a reaktorba a katalizátor semlegesítése céljából ammóniát vezetünk és a polimert 6 órán át az ammónia-atmoszférában tartjuk. Sárgásfehér hajlékony, 31 n-értékű polimert kapunk. A polimer alapviszkozitása [zj] =0,58; fagyáspontja -10°C. A kapott polimer hajlékony filmekké és szálakká dolgozható fel. 4. példa 14,9 g (0,1 mól) bisz-(2-hidroxietil)-karbamátból a trietilénglikolból előállított 16,2 g (0,1 mól) 1,4-diviniléterből álló elegyhez keverés közben 0,155 g koncentrált kénsavat adunk. Az elegyet 20 órán át 60 °C hőmérsékleten melegítjük. A képződött polimerhez a katalizátor semlegesítése céljából 0,2 g finomra őrölt hamuzsírt és 200 ml acetont adunk. Az elegyet a polimer feloldódásáig keverjük. Az oldatot szűrjük és a szűrletből a polimert benzollal kicsapjuk. 29 g hajlékony, 25 n-értékű polimert kapunk. A polimer alapviszkozitása [ri] =0,39; fagyáspontja — 15 °C. A kapott polimer filmekké és szálakká dolgozható fel. 5. példa 31,2 g (0,1 mól) 2,4-xili!én-bisz-(2-hidroxietil)-karbamátból és 130 g (0,1 mól) polibutadiénglikolból (molekulasúlya 1300) álló elegyet 40 rC hőmérsékleten 1 torr nyomáson 1 órán át szárítjuk. Ezután a vákuumot megszüntetjük és az elegyhez 32,4 g (0,2 mól) hidrokinondivinilétert és 0,5 ml abszolút alkoholban oldott klórhidrogént adunk. A reakciómasszát ezután szobahőmérsékleten 72 órán át állni hagyjuk. Ezalatt az elegy teljesen elveszti folyékony konzisztenciáját. A polimert a következőképpen választjuk le: a kapott masszához 0,4 g finomra őrölt hamuzsírt és 450 ml benzolt adunk. A polimer feloldódása után a benzolos oldatot leszűrjük 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
