172260. lajstromszámú szabadalom • Nyomásra érzékeny átíró-anyag
3 172260 4 között sav-bázis reakció megy végbe, ami a jelen esetben színváltozással jár. Az említett fém-kloridok alkalmazása intenzív, különösen jó fényállósággal jellemezhető színképzéshez vezet, és emellett a színképzést olyan színképző réteggel érjük el, amely kisebb rétegvastagsággal rendelkezik, mint a színátadó réteg, amely túlnyomó részben szokásos színátadó anyagokat, mint például attapulgitot vagy kaolint tartalmaz. így találmányunk tárgya nyomásra érzékeny átíróanyag, amely legalább egy hordozóanyagból áll, a hordozóanyagra pedig egy színezék-prekurzort, célszerűen egy leukoszínezéket tartalmazó színképző réteg és egy, kötőanyagot és az átíró-anyagok gyártásában szokásosan használt egyéb adalékanyagokat, előnyösen stabilizátort és/vagy töltőanyagot, továbbá a színezékeprek urzorra! színképzés mellett reagáló savas vegyületet tartalmazó színátadó réteg van felvéve. A találmány szerinti átíró'-anyag azzal jellemezhető, hogy a rétegek oldószertől mentesek, és a színátadó réteg savas vegyületként 5—80 súly% mennyiségben kizárólag egy 50—66 atomsúlyú fém, előnyösen cink, vanádium, króm, mangán, vas, kobalt, nikkel vagy réz kloridját és adott esetben e kloridra vonatkoztatva 9:1 és 1:5 közötti arányban adott esetben egy vagy két fenilcsoporttal helyettesített karbamidot vagy tiokarbamidot tartalmaz, ahol a fém-klorid közvetlenül a kötőanyagba ágyazva ezzel a hordozóanyaghoz van kapcsolva. A színátadó massza felvihető a hordozóanyagra oldószer segítségével, amelyben a fém-klorid, illetve az adott karbamid-származék nem oldódik, vagy pedig olvadék alakjában. Utóbbi esetben a fém-kloridot vagy a fém-klorid és a karbamid-származék kombinációját viaszban diszpcrgáljuk és 50—220 °C közötti hőmérsékleten felvisszük. Viaszként e célra alkalmazhatunk növényi, állati vagy ásványi eredetű, továbbá szintetikus vagy klórozott viaszokat, ezenkívül paraffinokat, oxidviaszokat és 400—12 000 közötti molekulasúlyú polietilén- és polietilénoxid-viaszokat. Az oldószeres felvitel esetén oldószerként alifás szénhidrogének, klórozott szénhidrogének, aromás szénhidrogének, alkoholok, észterek vagy ketonok alkalmazhatók. A rétegezéshez kötőanyagként alkalmasak például polivinil-, polivinil-klorid- és polivinilacetát-vegyületek, vagy e vegyületek kopolimerjei, amelyekhez adott esetben lágyítót, fém-sztearátot, így kobalt- vagy cink-sztearátot, természetes gyantát és/vagy műgyantát és adott esetben aktív vagy inaktív anyagot, például kaolint vagy kovasavat adunk. Karbamid-származékként előnyösen tiokarbamidot, karbamidot, N-fenil-tiokarbamidot és difenil-tiokarbamidot használunk. Megállapítottuk, hogy adalékként valamely fém-sztearát vagy egy acetilénbázisú savamid és alkohol cikloalifás N- vagy O-tartalmú kondenzációs termékekkel alkotott keveréke intenzív színreakcióhoz vezet. A találmány szerinti átíró-anyagban a kobalt- és a cink-sztearát mellett az ólom-, ón-, kalcium-, alumínium-, bárium -és vas-sztearátok is alkalmazhatók. A technika állásából ismert, hogy a színátadó masszához kis mennyiségekben a színképzés meggyorsítása céljából adagolhatok fémsók, éspedig közelebbről az 1 071 724 számú nagy-britanniai szabadalmi leírásból ismert, hogy átíró-anyagokhoz — amelyek működése egy színezék-prekurzor és attapulgit közötti színreakción alapul — kis mennyiségben cink-kloridot adnak a rendkívül aktív felület mérgeződésének gátlása céljából, mert különben az attapulgit veszítene aktivitásából. A cél tehát az utóbbi esetben nem az volt, hogy a tulajdonképpeni színreakciót előidézzék. A találmány értelmében a fémsókat, főként a cink-kloridot, illetve a cink-kloridból és karbamid-származékból álló kombinációt — miként említettük — 5—80 súly% mennyiségben adagoljuk a színátadó masszához. Fém-kloridként különösen cink-klorid alkalmas, azonban egyéb kloridok felhasználásával, például króm(lll)-kloriddal, mangánfllj-kloriddal, vas(lIl)-kloriddal, nikkel(lI)-kloriddal, kobalt(Il)-kloriddal vagy réz(II)-kloriddal is kitűnő színintenzív és színáiló másolatok készíthetők. Amennyiben a színátadó masszához előnyösen cink-kloridból és -karbamidból álló kombinációt adunk, úgy az alkotórészek keverési arányát 9: 1—1 : 5 között választjuk meg. A találmány szerinti megoldás előnye nem csupán az, hogy az átvitt kép, illetve írás színintenzív és színálló, hanem az, hogy lehetővé válik a színátadó masszát az eddiginél lényegesen vékonyabb rétegben felvinni. A színátadó massza 2—6 g/m2 mennyiségben vihető fel, azonban jó hatást érünk el, ha a felvitel 0,5—6 g/m2, előnyösen 0,8—4 g/m2 anélkül, hogy a másolat minősége csökkenne. Az ilyen vékony rétegfelvitel azzal az előnynyel jár, hogy egy csomag átíró-papírban lényegesen több lap alkalmazható, mint eddig szokásos volt. Az előnyös rétegvastagság a rétegezési eljárás módjától, illetve az alkalmazott oldószertől vagy diszpergálószertől függ. Amennyiben diszpergálószerként vizet alkalmazunk, vastagabb réteget viszünk fel, mint szerves oldószer, például etilalkohol vagy aceton alkalmazása esetén. Az alábbi táblázatban összehasonlító kísérletek eredményeit foglaltuk össze, amelyekből kitűnik a találmány szerinti megoldás előnye. A színképző anyagot két rész kristályibolya-laktonból és egy rész benzoil-leuko-metilénkékből készítettük. A színátadó masszákat az alábbi alkotórészekből készítettük. 1 = attapulgit 4- kötőanyag 2 = cink-klorid + kötőanyag 3 = karbamid 4- kötőanyag 4 = attapulgit 4- cink-klorid + kötőanyag 5 = attapulgit 4- karbamid 4- kötőanyag 6 = cink-klorid 4- karbamid + kötőanyag 7 = cink-klorid -f karbamid 4- fém-sztearát + kötőanyag 8 = cink-klorid 4-karbamid 4-fém-sztearát -(-attapulgit 4- kötőanyag Oldószerként aceton szolgált. A rétegvastagság 2—2,5 g/m2 volt ; a felvitelhez acetont, illetve vizet alkalmaztunk. kjasz_ A reakció intenzitása sza Aceton Víz í alig kimutatható reakció igen gyenge reakció 2 reakció színe túl világos jó reakció 3 nincs reakció nincs reakció 4 reakció mint 2-nél reakció mint 2-nél 5 reakció mint 1-nél reakció mint 1-nél 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
