172252. lajstromszámú szabadalom • Három dimenzióban dolgozó szállítóberendezés
5 172252 6 pályájába be tud kerülni. Hasonlóképpen zajlik le a folyamat, amikor egy szállítótartályt a felső sínrendszerről az alsóra kell lehelyezni. Egy ilyen szállítótartály a felső sínrendszer 15 sínpályáján közeledik az emelőműhöz, mimellett a 17 váltótagadott esetben ismét az automatikus, egy szállítótartály közeledésének hatására működésbe lépő váltószerkezet révén a felső sínrendszer 15 pályájával egy vonalba eső helyzetbe tolódik el. Miután a szállítótartályt a váltótagra juttattuk és ezáltal a szállítólánc felfelé menő ágán mozgó menesztőszer kezet mozgáspályájára az a 2 végtelenített szállítólánc felső csúcspontján áthaladva, annak lefelé menő ágára kerül, és végül az alsó sínrendszer 16 sínpályáján helyezkedik el. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az emelőmű menesztőszerkezetei egyirányú pályán mozognak. Ugyanaz érvényes alapvetően a szállítótartályokra is, mimellett az egyes sínrendszerek befelé menesztő és kifelé menesztő szakaszai egymással hurkok és/vagy áthelyező-kitérők útján az egyik vagy másik sínpályára betolható váltótagokkal szerelhető fel. A szállítóberendezés már leírt kialakításával összhangban a szállítótartályok célszerűen mindig egy, az 5—7. ábrák szerint kiképzett menesztőállvánnyal rendelkeznek. Az egészében 18 hivatkozási számmal jelölt menesztőállvány kereszttengelyén és mindkét oldalán egy-egy 19 futókerékkel rendelkezik, és ezen a futókerék-páron kivül a menesztőállvány mindkét végén egyegy, a menesztőállvány hossztengelyében elrendezett 20 vezetőkerékkel van ellátva. A sínek — amint ez a 7. ábrán látható — lesarkított C-alakúak, mimellett a sín középső 21 bordája a futókerekek és vezetőkerekek számára futófelületként szolgál. A futókerekek fölé a sín befelé hajlított 22 ütközőlécei nyúlnak. Magától értetődik, hogy a 17 Váltótagnál, legalábbis annak az emelőmüvei szomszédos végei tartományában a 22 ütközőlécek elmaradnak. Az is magától értetődik, hogy a futókerekeknek a kereszttengelyben és a vezetőkerekeknek a menesztőállvány hossztengelyében történő leírt elrendezése a szétkapcsolás, főként azonban a szállítótartályoknak a sínekkel való összekapcsolását rendkívül leegyszerűsíti. Nevezetesen a szállítótartálynak magassági tengelye körüli ferde helyzetei, vagy akár hossz- és kereszttengelyéhez viszonyított ferde helyzetei, akár olyan határokon túl is, amelyek az üzem közben feltételezett toleranciákat is messze meghaladják, semmiféle jelentőséggel nem bírnak. Igen lényeges, hogy nem szükséges a síneket, beleértve az eltolható váltótagot is, kínos pontossággal az emelőmű megfelelő ágához beállítani, és ezen túlmenően még valamennyi lehetséges irányban pontosan beszabályozni. A kerékelrendezésen kívül e vonatkozásban fontos szerepet játszik, hogy a menesztőállványnak az oldalsó vezetéséhez a sínben oldalt elrendezett 23’ csúszótagok vannak előirányozva, amelyek a sín 23 oldalsó szárával együttműködnek, amélyek az emelőmű szomszédságában, pontosabban a menesztőszerkezet mozgáspályájánák tartományában nagyobb egymáshoz viszonyított távközzel rendelkeznek, mint amekkora a sínprofilnak megfelel, illetve a sínek irányában és felfelé szét tudnak tartani. A szállítótartályoknak a sín mentén történő továbbmozgásához előirányzott 24 meghajtóegység a menesztőállványban a 25 csuklóval rögzített 26 tartón van rögzítve, és a 27 dörzskerékkel van ellátva, amely utóbbi a 24 meghajtó-egység súlyának és erre lefelé ható erőkifejtő 28 rugónak a hatása alatt a 7. ábrán egészében 29 hivatkozási számmal jelölt sín futófelületként szolgáló 21 bordájára nyomódik. A 26 tartó elmozgathatóságát a beállítható 30 ütköző határolja. Erre mindenekelőtt azért van szükség, mert a teljesen megrakott szállítótartály mozgatásához szükséges súrlódásos zárás biztosítására alkalmasan méretezett 28 rugó a menesztőállvány hossztengelyéhez képest eltoltan elhelyezkedő dörzskerékkel szomszédos 19 futókerék felemelkedését eredményezheti, amikor a tartályt nem terheli a teljes szállítandó súly. Figyelemre méltó, hogy ilyen esetben a menesztőállvány a 27 dörzskeréken a tőle távolabb eső 19 futókeréken és az egyik 20 vezetőkeréken támaszkodik fel, azaz a 29 sín futófelületként szolgáló 21 bordáján pusztán három helyen áll a sínnel érintkezésben, mimellett a 27 dörzskerékkel szomszédos 19 futókerék a 30 ütköző beállításától függően a fölé nyúló 22 ütközőlécig felemelhető. Erre való tekintettel ez az ütközőléc — adott esetben a másik is — az emelőmű felőli végtartományában rámpaszerű kialakítással rendelkezik. Figyelembe véve a sínszárak konvergáló kiképzését ugyanebben a tartományban, megállapítható, hogy ott a sín tölcsérszerű kialakítással rendelkezik. A leírt megoldásnak ebben az összefüggésben annál is inkább nagy jelentősége van, mivel ezáltal a dörzskerék rányomódása a sín futófelületként szolgáló bordáján csökkentve van, és ezáltal csökken a meghajtó teljesítmény átadásához szükséges mértékadó súrlódásos zárási erő is, az emelőmű szomszédságában, úgyhogy ezekben a tartományokban tulajdonképpen csúszómeghajtás van biztosítva. Ezáltal az emelőműhöz a várakozási helyzetbe juttatott szállítótartályok lefékezése minden esetben nagymértékben egyszerűsödik, adott esetben teljesen ki is küszöbölődik. Ugyanakkor rendkívül leegyszerűsödnek a szállítótartályoknak a befelé menesztő szakaszra helyezésével kapcsolatos problémák is. A meghajtóegység ugyanis a meghajtáshoz szükséges energiát csúszóérintkezés révén nyeri, és a csúszóérintkezők a szállítótartályok lehelyezésekor a sín futófelületként szolgáló bordáján levő (nem ábrázolt) áramszolgáltató sínekkel kerülnek érintkezésbe. A lehetséges meghajtási csúszás a befelé vezető szakaszon lehetővé teszi a meghajtóegység közvetlen üzembe helyezését a szállítótartályoknak a sínre való felhelyezésével, majd ezután történő finom menesztését, mimellett a csúszás, mihelyt a futókerék a rámpaszerűen húzódó 22 ütközőléccel kapcsolatba kerül, fokozatosan csökken, végül teljesen megszűnik. A dörzskerék és a vele szomszédos futókerék ezután a szállítótartály rugózó függőleges vezeté5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
