172240. lajstromszámú szabadalom • Fonalfék, főként kettős cérnázó orsókhoz
7 172240 8 támaszkodó 23 támasztógyűríi a felfelé való tengelyirányú eltolás ellen biztosítja. A 21 beállítóhüvely a fazék alakú 24 ütközőhüvelybe nyúlik bele, amely a 2 fékházban tengelyirányban eltolható, de nem forgatható el. A 24 ütközőhüvely kiálló 25 csapszöge ugyanis a 2 fékház alkotóirányú 26 kivágásába nyúlik be s így elfordulni nem képes. A 24 ütközőhüvely egy további, sugárirányban befelé álló 27 csapszege a 21 beállítóhüvely külső felületén kiképzett 28 csavarmenethoronyba nyúlik be (11. ábra). A 21 beállítóhüvely elforgatásakor a 27 csapszeg végighalad a 28 csavarmenethornyon; mivel a 21 beállítóhüvely tengelyirányban nem képes eltolódni, a 24 ütközőhüvely fog tengelyirányban elmozdulni. A felső 4 nyomótag a 24 ütközőhüvely alsó homlokfelületén fekszik fel, ezért ily módon a 3 és 4 nyomótagok közötti távolság változtatható és ezáltal változtatható a teleszkópos 5 fékbetét által a 14 és 15 fékfelületekre gyakorolt fékezőerő. A 21 beállítóhüvelyben levő, a 29 rugóval előfeszített 30 golyóból és a 22 vezetőgyűrűben kiképzett 31 golyófészekből álló golyóretesz lehetővé teszi a 21 beállítóhüvely arretálását valamely meghatározott fékerőnek megfelelő helyzetben. A 21 beállítóhüvely kerületére felvitt skálabeosztás (11. ábra) megkönnyíti a 21 beállítóhüvely egy bizonyos szögállásának és ezzel egy előre meghatározott fékerőnek a beállítását. A 12 fonalbevezető csövet az őt körülvevő, a 21 beállítóhüvely 32 furatában elhelyezett és egyrészt a 33 peremen, másrészt a fazék alakú 24 ütközőhüvely fenekén feltámaszkodó 34 nyomó-csavarrugó felfelé előfeszíti. A 34 nyomócsavarrugó a 12 fonalbevezető csővel együtt a felső 4 nyomótagot is alaphelyzetébe feszíti elő, amelyben ez a 24 ütközőhüvely alsó homlokfelületére fekszik fel. A 3 és 4 nyomótagok közötti térbe van bezárva a 35 áthidalócső, amely az 1. ábra szerinti helyzetében a 2 fékház belső felületéhez simul. A 10. ábrán látható, hogy a 35 áthidalócső két végén a 36, 37 peremek vannak és a 35 áthidalócsőben a hosszirányú 38 hasíték van kiképezve. A 3 és 4 nyomótagokon feltámaszkodó 36, ill. 37 peremeken a kúpos 39, ill. 40 csúszófelületek vannak kiképezve, amelyek kúpossága a 14, ill. 15 fékfelületek kúposságával megegyező. A 36 és 37 peremek anyagának súrlódási tényezője kicsi, ezért a 39, ill. 40 csúszófelületek a 14, ill. 15 fékfelületeken számottevő súrlódási ellenállás nélkül képesek elcsúszni. A 35 áthidalócső közepe táján helyezkedik el a 41 mágnestartó, amely közelítőleg körgyűrűszelet alakú. A körgyűrű külső átmérője megfelel a 2 fékház belső átmérőjének, s így a 41 mágnestartó felfekvő 42 felülete a 2 fékház belső oldalához simul. A műanyagból, alumíniumból vagy más, nem mágnesezhető anyagból készült 41 mágnestartóba két permanens 43 mágnes van beágyazva, amelyek mágneses ereje legalább akkora, hogy a 35 áthidalócsövet néhány mm távolságból az előnyösen acélból készült 2 fékház belső felületéhez húzzák és ott is tartsák (1. ábra). Egy fonalnak a fonalféken való áthúzása tehát a következőképpen történik: Az 1. ábrán látható, hogy a teleszkópos 5 fékbetét a fonal útját elzárja. Ha a 12 fonalbevezető csőnek a 34 nyomócsavarrugó nyomóereje ellenében az A nyíl irányában való eltolásával a 4 nyomótagot lefelé nyomjuk, akkor először a teleszkópos 5 fékbetét összenyomódik mindaddig, amíg a 3 és 4 nyomótagok 14, ill. 15 fékfelületei a 35 áthidalócső 39, ill. 40 csúszófelületeivel érintkezésbe kerülnek. Ha a 12 fonalbevezetőcső ugyanabban az értelemben tovább tolódik, akkor a 35 áthidalócső a tengelyirányú nyomás elől a közép felé való elcsúszással tér ki, miközben a 2. ábra szerinti helyzetbe kerül és egyidejűleg a teleszkópos 5 fékbetétet sugárirányban kifelé tolja. A 2. ábra szerinti helyzetben a 35 áthidalócső összekapcsolja a 10 és 11 fonalvezető nyílásokat és így 'áthidalja a fonalvezető csatornának a fék elhelyezéséhez szükséges megszakítását. Ily módon a felső végétől az alsó végéig lényegében változatlan keresztmetszetű szálvezető csatorna áll elő és a pneumatikus befűzést a 3 és 4 nyomótagok közötti térben sem légtorlasz, sem légörvény nem akadályozza. A 20 fonal befűzése és a pneumatikus befűzőkészüléknek a 12 fonalbevezetőcső felső végéről való levétele után, a 34 nyomócsavarrugó és a rugós teleszkópos 5 fékbetét hatására a 12 fonalbevezető cső a 4 nyomótaggal együtt felfelé mozog. Miután ily módon a 3 és 4 nyomótag 14, ill. 15 fékfelületei által a 35 áthidalócső 36, ill. 37 peremének 39, ill. 40 csúszófelületére kifejtett és befelé irányuló erőhatások megszűnnek, a rugóhatásra hosszirányban kitáguló teleszkópos 5 fékbetét a 2 fékház középvonalába csúszik el és a 35 áthidalócsövet a középvonalból kifelé tolja. Ezt az elmozdulást a 43 mágnesek is elősegítik és végül is a 35 áthidalócsövet az 1. ábrának megfelelően a 2. fékház belső felületéhez fogják. A 3. ábra szerinti alak abban különbözik az 1. példa szerintitől, hogy a 24 ütközőhüvely és a 4 nyomótag lefelé el van tolva, miáltal a teleszkópos 5 fékbetét nagyobb mértékben van összeszorítva és nagyobb fékerővel szorul a 14 és 15 fékfelületre. A 3 és 4 nyomótagokat azonban csak olyan mértékben szabad egymáshoz közelíteni, hogy a 35 áthidalócső akadálytalanul felfekhessen a 12 fékház belső falfelületén. 2. példa A 4—6. ábrák szerinti fonalfék lényegében két egymás felett elrendezett fonalfékből áll, amelyek mindegyike az 1. példa szerinti kiviteli alaknak felel meg. Ezért a lényegében azonos részeket azonos számozással láttuk el. A 2 fékház az egymás folytatását képező alsó 2a és felső 2b házrészből áll, amelyek a B—B síkban csatlakoznak egymáshoz. A B—B sík 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
