172224. lajstromszámú szabadalom • Szerszámorsó, marószerszámhoz vagy hasonlóhoz való befogókészülékkel
3 172224 4 kulcs, amely az orsóval szemben megtámaszkodik és az ezen feszítőkulccsal összetett egységet alkotó kúpkerék segítségével meghajtja a hollandi anyát. Mivel az orsót könnyű elfordítani, ezért a feszítőkulcson elrendezett működtetőkarnak kétkarúnak kell lennie, mivel az orsó vonatkozásában nem vivődik át forgatónyomaték. Ez azt jelenti, hogy ismét csak vagy mind a két kézzel a meghúzást vagy oldást végezzük, vagy hogy ezt a megoldást csak olyan kis gépekre korlátozva lehet alkalmazni, ahol kicsi a meghúzás nyomatékszükséglete, amit már egy kézzel való csavarás útján is ki lehet fejteni. A találmány szerinti megoldásnál ezzel szemben az orsó egy elfordulásbiztos alkatrészhez — hüvely vagy házrész — képest arretálva van, úgyhogy most már egykarú működtetőkar segítségével is nagy forgatónyomaték vihető át. A találmány egyik jellemzője szerint a kulcsdarab az orsó és a hüvely közé betolható ujjként, vagy hasonlóként van kialakítva, amely az orsót súrlódással vagy alakzáróan összeköti a hüvelylyel. A találmány egyik előnyös kiviteli alakjánál az összekötés alakzáró, ahol a kulcsdarabot alkotó ujj egyrészt az orsó palástfelületén kialakított hosszanti horonyba, másrészt a hüvely belső oldalán kialakított fogazásba nyúlik bele. Ilyen módon az orsó a kulcsdarabnak támaszkodik, s ez ismét a hüvelynek ütközik. A találmány egy további jellemzője értelmében a meghajtható fogaskerék a hollandi anya tengelyéhez képest excentrikusán van a kulcsdarabon forgatható módon elrendezve és homlokfogazása útján kapcsolódik a hollandi anya megfelelő homlokfogazásába. A fogaskerék tehát az orsó tengelyére merőleges síkban fekszik. A túlnyomóan alkalmazásban levő függőleges orsóknál ennek megfelelően a működtetőkar vízszintes síkban mozog, ami a kezelőszemély számára igen kedvező munkahelyzetet jelent. A találmány egy további jellegzetessége értelmében a kulcsdarab az orsóhüvelyen sugárirányban átnyúló, s az orsó megfelelő furatába beleülő csapként van kialakítva, amely egy működtetőkar útján meghajtható kúpkereket hord, ez pedig a hollandi anya megfelelő kúpfogazatával kapcsolódik. A kúpkerék a csappal és a működtetőkarral összetett alkatrészt alkothat, amikor is a csapnak körkeresztmetszetűnek és az orsó furatában elforgathatónak kell lennie. Lényeges az is, hogy a csapot először keresztül kell dugni az elfordulásbiztos hüvelyen, úgyhogy az orsó és a hüvely ily módon egymással elfordulásbiztosan össze van kötve és így az egész elrendezést nem lehet a működtetőkarra kifejtett erő útján elfordítani az orsó tengelye körül. A meghúzáshoz, ill. az oldáshoz szükséges erő átadása egy kúpfogazáson keresztül történik, úgyhogy ebben az esetben a fogaskerék tengelye a hollandi anya tengelyére merőlegesen van elrendezve. Ezáltal például az a lehetőség adódik, hogy vízszintes orsóknál is elérhető a működtetőkar mozgási síkjának kedvező vízszintes elhelyezésmódja. A találmány értelmében tervbe vettük továbbá, hogy a működtetőkar és a fogaskerék között 2 egy önmagában véve ismert kilincskereket rendezzünk el, amely mindkét működtetési irányba beállítható. A találmány többféle kiviteli alakját bemutatjuk és részletesen ismertetjük ábráink segítségével, amelyek közül : — az 1. ábra a szerszámorsó hosszmetszetét mutatja, a szerszámfogókészülék közelében; — a 2. ábra az 1. ábrán II—II. jelű vonal mentén vett keresztmetszet látható az orsóról ; — a 3. ábrán ugyancsak a szerszámorsó hosszmetszetének része látszik, a szerszám befogókészülék egy másik kiviteli alakjánál. Az 1. ábrán láthatjuk az 1 szerszámorsót, amely a 2 hüvelyben a 3 golyóscsapágy útján van ágyazva. Az 1 szerszámorsó alsó végén kúpos nyílás van kialakítva a kúpos 4 szorítóhüvely — patron — részére, amely viszont az 5 szerszám befogásához furattal rendelkezik. A 4 szorítóhüvelyt a 6 hollandi anya segítségével lehet beszorítani a kúpos nyílásba. A 6 hollandi anya belső menete az 1 szerszámorsó 7 külső menetébe kapcsolódik. Emellett a hollandi anya 8 belső gyűrűje előnyösen belenyúlik a 4 szorítóhüvely 9 gyűrűhornyába, úgyhogy a hollandi anya ily módon mind a szorítóhüvely megfeszítéséhez, mind pedig annak oldásához szükséges erőt át tudja annak adni. A 8 belső gyűrű és a 9 gyűrűhorony ismert — és éppen ezért nem ábrázolt — módon bajonettzár módjára alakítható ki, miáltal a hollandi anyát a szorítóhüvelytől el lehet választani. A szerszámorsó a palástvonala mentén két 10 és 11 hosszanti horonnyal van ellátva, amelyeknek körszeletalakú kifutásuk van. A 2 hüvely alsó belső szélén, az említett hosszanti hornyok magasságában 12 belső fogazással van ellátva (lásd 2. ábrát), amelynek szerepét a következőkben írjuk le. A hosszanti hornyokba — például az 1. és 2. ábrán all jelű horonyba — a 13 ujjat lehet betolni, amely a hosszanti hornyok alakjának megfelelően ugyancsak körszeletalakúra van kiképezve. Ezen ujjnak a hüvely felé eső oldalán 14 fogazás található, amely a 12 belső-fogazással működik együtt, ill. kapcsolódik. A 13 ujj segítségével az 1 szerszámorsót és a 2 hüvelyt forgásbiztosán összekötöttük egymással, úgy hogy a 6 hollandianyára átvitt feszítő- vagy oldónyomaték végül is a hüvelyre vivődik át. A 13 ujj a 15 kulcsdarab egy részét képezi, amely kulcsdarab lényegileg az üzemállapotában az orsótengelyre merőlegesen álló 16 lapból van kialakítva, amely viszont az orsótengellyel párhuzamosan elrendezett 17 csapágycsapot tartja. A csapágycsapon forgathatóan, s a 22 biztosítógyűrű útján biztosítva van a 18 fogaskerék elrendezve, amelyet a 19 működtetőkar segítségével lehet hajtani. A rajzon bemutatott példánál ez a működtetőkar egy hagyományos gyűrűs-csavarkulcs, amelyet a 18 fogaskeréken kialakított 20 hatszögre helyezünk rá. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a fogaskerék az üzemhelyzetben — azaz amikor a 13 ujj az egyik hosszanti horonyba be van tolva — bekapcsóló-5 .10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
