172223. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy diszulfidhídon kívól legalább egy ciszteingyököt tartalmazó peptidek előállítására
3 172223 4 génezett vegyület eltávolítása után jóddal való kezeléssel ugyancsak kialakítható. A jódon kívül más oxidálószereket is alkalmazhatunk azonban a diszulfidhídnak az acilaminometil-védett merkapto-csoportokból való képzésénél, így például feniljodosoacetátot vagy bromátokat, így káliumbromátot. Az acilaminometil-védett merkapto-csoportok elektrokémiai úton, például egy arany-, platina- vagy szénanódon is, diszulfiddá oxidálhatok. Továbbá az acilaminometil-csoportot nehézfémionok, például higany(II)- vagy ezüstionok hatására is lehasíthatjuk, és a kapott merkaptidokat oxidációs úton, például jóddal, káliumferricianáttal vagy más oxidálószerekkel, a diszultidkötéssé alakíthatjuk. A második diszulfidhíd kialakítását nem okvetlenül szükséges az első diszulfidhídnak (az aralkil-védett merkapto-csoportokból álló) képzése után közvetlenül végrehajtani, hanem a peptidszintézis bármely megfelelő időpontjában, például egy vagy két aminosavlánc meghosszabbítása után, el lehet végezni. A találmány szerinti eljárásra az jellemző, hogy egy vagy két ciszteintartalmú aminosavláncban, melyek összesen legalább három ciszteingyököt tartalmaznak, két, összekapcsolandó ciszteingyököt valamely R, általános képletű fenil-(rövidszénláncú)-alkil-, illetve fenil-(3—7 szénatomos)-cikloalkilcsoporttal, — ahol a fenilcsoport adott esetben 1—7 szénatomos alkil- vagy 1—7 szénatomos alkoxicsoporttal lehet s^ubsztituálva és a merkaptocsoport kénatomjához kapcsolódó szénatom legalább egy, fentiek szerint adott esetben szubsztituált fenilcsoportot tartalmaz — védünk, a további ciszteincsoportot vagy -csoportokat pedig R2 általános képletű rövidszénláncú alkanoil- vagy benzoil-aminometilcsoporttal védjük, majd a peptidet vagy peptideket valamely polihalogénezett, 2—5 szénatomot tartalmazó alkanol, alkanon vagy alkánkarbonsav-(rövidszénláncú)-alkilészter, előnyösen trifluormetanol vagy 1,1,1,3,- 3,3-hexafluor-2-propanol jelenlétében jóddal oxidáljuk, miközben az R, általános képletű védőcsoportok szelektíve lehasadnak, és diszulfidhíd képződik, majd a fenti polihalogénezett vegyület reakcióelegyből történő eltávolítása után kívánt esetben a szintézis bármely szakaszában önmagában ismert módon az R2 általános képletű védőcsoportot vagy -csoportokat lehasítjuk és kívánt esetben a kapott peptidet önmagában ismert módon ismét oxidáljuk, mikor is további diszulfidhíd vagy -hidak alakulnak ki. Az eljárásnak az az előnye, hogy segítségével egyszerű módon a cisztein-csoportok jó szelektív oxidációját érjük el. A szelektivitás abban mutatkozik, hogy például S-tritilvédett ciszteingyökök jóddal szobahőmérsékleten trifiuoretanol vagy hexafluor-2-propanol jelenlétében gyakorlatilag pillanatszerűen 100%-os kitermeléssel cisztinné alakíthatók, míg az acetilaminometil-védett ciszteingyökök a körülmények között teljesen változatlanok maradnak. R, gyökök példáiként az 1-fenilciklopentil-, 1-fenilciklohexil-, 1-fenilcikloheptil-, p-metoxifenilciklohexil-, 1,1-difeniletil-, di-(p-tolil)-etil-, különösen pedig a trifenilmetilgyököt (Trt) soroljuk fel. R2 előnyösen az acetilaminometil (Acm) csoport. A jóddal való kezelést az R, merkapto-védőcsoport lehasítására a cisztein-csoportoknak cisztin-csoporttá való oxidációja közben a találmány szerint, amint már említettük, valamely polihalogénezett rövidszénláncú hidroxi- vagy oxovegyület jelenlétében hajtjuk végre. mimellett halogénatomokként bróm-, klór- és különösen fluoratomok jönnek tekintetbe. A reakcióközegnek előnyösen legalább 40 súly% polihalogénezett vegyületet kell tartalmaznia. A reakcióközegben ezen kívül víz vagy vizes vagy szerves oldószerek, illetve ezeknek az oldószereknek az elegyei, különösen jódoldószerek vagy víz, lehetnek jelen. Amennyiben víz van az elegyben, ennek súlyaránya előnyösen 0—30%-ot tesz ki. Polihalogénezett rövidszénláncú hidroxi- vagy oxovegyületekként mindenekelőtt 2—5, különösen 2—3, szénatomos polihalogénezett rövidszénláncú alkanolok és di-rövidszénláncú-alkilketonok, továbbá a megfelelő rövidszénláncú-alkánsav-rövidszénláncú-alkilészterek, például polihalogénezett ecetsav-(rövidszénláncú)-alkilészterek, így a trifluorecetsavmetilészter vagy a trifluorecetsavetilészter, említhetők. A vegyületek előnyösen perhalogénezettek, mégpedig legalább egy különben helyettesítetlen szénatomon. Előnyös példákként a 2,2,2- -tribrómetanolt, a 2,2,2-triklóretanolt, az 1,1,1-trifluoracetont, a hexaklóracetont, a hexafluoracetont és különösen a 2,2,2-trifluoretanolt, valamint az 1,1,1,3,3,3- -hexafluor-2-propanolt említjük meg. Jódoldószerekként mindenekelőtt halogénezett szénhidrogéneket, különösen klórozott rövidszénláncú alkánokat, így metilénkloridot, kloroformot, széntetrakloridot, tetraklóretánt, továbbá például rövidszénláncú alkanolokat, így metanolt, etanolt, propanolt, jégecetet, ecetsavetilésztert, dioxánt, acetonitrilt, dimetilformamidot, dimetilszulfoxidot és vizes káliumjodid-oldatot említünk meg. Víznek vagy vizes ecetsavnak a reakcióközegben való jelenléte esetleg előnyös lehet. A jóddal való reakció önmagában ismert reakciókörülmények között, például az 1 259 017 számú nagybritanniai szabadalmi leírásban ismertetett módon megy végbe. Előnyösen szobahőmérsékleten dolgozunk, de a peptid fajtájától függően alacsonyabb vagy magasabb hőmérsékleten, például 0—100 C°-on is végrehajthatjuk a reakciót. A reakció savas pH-tartományban játszódik le, amelyet a reakciónál keletkező jódhidrogén biztosít. Amenynyiben kívánatos, a pH-t valamely puffer segítségével 4—5 értékre állíthatjuk be. Abban az esetben, ha a reakciót 4 pH felett hajtjuk végre, a pepiidben a tirozin adott esetben előforduló oldallánchidroxil-csopörtjait meg kell védeni, például terc-butiléter-csoporttal, annak érdekében, hogy a jódozást elkerüljük. Célszerűen jódfelesleget alkalmazunk. A jódot szilárd vagy oldott formában elegyíthetjük a peptid-oldattal. A kapott oldatból a jódfelesleget például extrahálással vagy például tioszulfáttal vagy aszkorbinsavval eltávolíthatjuk, vagy a peptidet az oldatból kicsaphatjuk és elkülöníthetjük. Az R2-védőcsoport lehasítását a második diszulfidhíd egyidejű kialakítása közben, kívánt esetben, ugyancsak jóddal végezhetjük, ahogy az az 1 329 860 számú nagybritanniai szabadalmi leírásban ismertetve van. Oldószerként vizes, vizes-szerves vagy polihalogénezett rövidszénláncú alkanolok kivételével szerves oldószereket, előnyösen tiszta vagy vizes ecetsavat használhatunk. A találmány szerinti eljárás során a kiindulási anyagokként alkalmazott aminosavakban az amino-csoportok protonos alakban lehetnek jelen vagy a szokásos amino-védőcsoportokkal védve lehetnek. Kívánt esetben hidroxíl- és karboxil-csoportok is előfordulhatnak védett formában. Savra érzékeny amino-védőcsoportok, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
