172195. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált benzamid-származékok előállítására

3 172195 4 vagy orto-fenilén-klórfoszfitokkal, továbbá alkil- vagy aril-diklórfoszfitokka! képezett reakciótermékei, a (III) általános képletű aminok izotiocianátjai, a (III)általános képletü aminok szimmetrikus vagy nem-szimmetrikus szulfamidjai, a megfelelő szimmetrikus karbamid-szár­­mazékok, valamint a megfelelő enamin-vegyületek. Ezeket a reakcióképes aminszármazékokat közvetlenül képződési reakcióelegyeikben vagy előzetes elkülönítés után reagáltathatjuk a (II) általános képletű vegyületek­­kel. Eljárhatunk úgy is, hogy a (III) általános képletű sza­bad aminvegyületeket kondenzálószer, például szilí­­cium-tetraklorid, foszforsavanhidrid, karbodiimid-ve­­gyületek (így diciklohexil-karbodiimid) vagy alkoxi­­-acetilén-származékok (így metoxi- vagy etoxi-acetilén) jelenlétében reagáltatjuk (II) általános képletű szabad karbonsavakkal. Az amidálást oldószer jelenlétében vagy távollétében egyaránt végrehajthatjuk. Oldószerként a reakció szem­pontjából közömbös folyadékokat, például alkoholokat, poliolokat, benzolt, toluolt, dioxánt, kloroformot vagy dietilénglikol-dimetilétert alkalmazhatunk, oldószerként azonban a reagensként felhasznált aminvegyület fölös­legét is alkalmazhatjuk. Egyes esetekben előnyösen já­runk el akkor, ha a reakció során az elegyet melegítjük ; a reakciót például a felsorolt oldószerek forráspontján hajthatjuk végre. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületeket kívánt esetben gyógyászatilag al­kalmazható, ásványi vagy szerves savakkal, például só­savval, hidrogénbromiddal, kénsavval, foszforsavval, oxálsavval, ecetsavval, borkősavval, citromsavval vagy metánszulfonsavval reagáltatva savaddíciós sóikká ala­kíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállítható új benza­­mid-származékok értékes gyógyászati aktivitással, első­sorban hányáscsillapító hatással rendelkeznek. E ve­­gyületek toxicitása kis érték, így a humán gyógyászat­ban mellékhatások fellépésének veszélye nélkül alkal­mazhatók. Az (I) általános képletű vegyületek akut toxicitását egereken határoztuk meg. A hatóanyagokat parenteráli­­san (intravénás vagy intraperitoneális injekció formájá­ban) adtuk be az állatoknak. Az LDS0-értékeket Behrens és Karber módszenével számítottuk ki. Az eredménye­ket az 1. táblázatban közöljük. 1. táblázat Vegyület LD»»,mg/kg (egér, i. v,, bázisra von.) LD|0, mg/kg (egér, i. p., bázisra von.) N-(l '-(2'-hidroxi-etil)-2--pirrolidinilmetil)-2-metoxi­-5-szulfamoil-benzamid 70—72 231—240 N-(N'-etil-N'-hidroxietila­mino-etil)-2-metoxi-4--amino-5-klór-benzamid 54—58 185—202,5 N -(N '-etil-N '-hidroxietila­mino-etil)-2-metoxi-5--szulfamoil-benzamid 155—162 720—750 N-( 1 -/2'-hidroxi-etil/-2-pir-rolidinilmetil)-2-metoxi-5--etilszulfonil-benzamid 65,5 340—350 Vegyület LD„, mg/kg (egér, i. v., bázisra von.) mg/kg (egér, i. p., bázisra von.) N-( 1 -/3'-hidroxi-propil /-2--pirrolidinilmetil)-2-metoxi­-5-etilszulfonil-benzamid 82,4—84,5 205—219 N -( 1 -/3'-hidroxi-propil/-2- -pirrolidinilmetil)-2-metoxi­-5-szulfamoil-benzamid 53,3—54,6 164—170 Az (I) általános képletű vegyületek hányáscsillapító hatását a Ducrot és Decourt által módosított Chen-Ensor módszer szerint vizsgáltuk, apomorfinnal előkezelt ku­tyákon. Az észlelt eredményeket a 2. táblázatban ismer­tetjük. A 2. táblázatban összehasonlítás céljából néhány fenotiazin-származék Courvoisier által, illetve a trimeto­­benzamid Schallek által meghatározott aktivitási ada­tait is közöljük. A hatóanyagokat szubkután úton adtuk be. Az aktivitási indexet a klórpromazin aktivi­tására vonatkoztatva számítottuk ki. 2. táblázat Vegyület ED„/(ig/kg (s. c., bázis) Aktivitási index, s. c. N-( 1 -/2'-hidroxi-etil/-2-pirrolidi­­nilmetil)-2-metoxi-5-etilszulfonil­­-benzamid 88 5,7 N-( 1 -/3'-hidroxi-propil/-2-pirro­­lidinilmetil)-2-metoxi-5-etilszul­­fonil-benzamid 16,4 30,5 N-( 1 -/3 ' -hidroxi -propi 1 /-2-pirro­lidinilmetil)-2-metoxi-5--szulfamoil-benzamid 50 10 Klórpromazin 500 1 Proklórperazin 150 3,3 T rimetobenzamid 2500 0,2 Miként a 2. táblázat adataiból megállapítható, az (I) általános képletű vegyületek lényegesen erősebb hányás­csillapító hatást fejtenek ki, mint a fenotiazinok és a trimetobenzamid. Az (I) általános képletű vegyületeket, továbbá azok oxidjait, kvaterner ammóniumsóit és gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós sóit a szokásos gyógyszeré­szeti hígító-, hodrozó- és/vagy segédanyagokkal össze­keverve ismert módon gyógyászati készítményekké alakíthatjuk. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa N-(l-/2'-Hidroxi-etil/-2-pirrolidinilmetil)-2-metoxi-5--szulfamoil-benzamid 250 ml-es gömblombikba 48 g 2-metoxi-5-szulfamoil­­-benzoesav-etilésztert, 17 g vizet és 32 g l-(2-hidroxi­­-etil)-2-aminometiI-pirrolidint mérünk be, és a reakció­­elegyet vízfürdőn melegítjük. Az elegyből időre időre mintát veszünk, és megvizsgáljuk a minta oldhatóságát 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom