172180. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alanin-származékok előállítására
3 172180 4 fonomicin [Venkateswaran, P. S. és Wu, H. C.: J. Bacteriol., 110, 935 (1972)] hatásosak a murein bioszintézisének ebben a lépésében. Ugyanakkor a tetain gátolja az L-alanin beépülését az uridin-difoszforo-N-acetil-murámsavba (lásd Chmara és Borowski fent említett cikkeit), ami egyedülálló, hiszen egyetlen más antibiotikum nem gátolja a murein-prekurzorok szintézisének ezt a lépését. Látható tehát, hogy a tetain, illetve a dezalaniltetain rendkívül értékes antibiotikumok. Hátrányuk azonban, hogy stabilitásuk alacsony és gyorsan lebomlanak a szervezetben. Ismeretes ugyanakkor, hogy a tetainváz epoxicsoportjának bármiféle átrendeződése a vegyületet antibiotikumként hatástalanná teszi. Célul tűztük ki tehát olyan tetain-származékok és dezalaniltetain-származékok előállítását, amelyek antibiotikús hatása változatlan, viszont stabilitásuk megnövelt és így gyógyszergyártási hatóanyagként különösen előnyösen hasznosíthatók. Azt találtuk, hogy az I általános képlettel jellemezhető alanin-származékok — ahol R1, R2, R3 és Z jelentése a fenti — a fenti követelményeknek megfelelnek. Az I általános képletű vegyületeket a találmány értelmében úgy állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet — ahol Z és R3 jelentése a fenti — valamely III általános képletű a-klór-éterrel — ahol R1 és R2 jelentése a fenti — reagáltatunk. A II és III általános képletű vegyületek reagáltatását célszerűen —10 °C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten, 7 és 8,5 közötti pH-érték tartása mellett adott esetben egy vizes vagy nem-vizes oldószer jelenlétében végezzük. Miként említettük, a tetain kétféle izomerrel rendelkezik, és értelemszerűen a láncvégi alanincsoport eltávolítása útján kapott dezalaniltetain is két megfelelő izomerrel rendelkezik. Ezeket dezalanil A-nak és dezalanil B-nek nevezzük. Az utóbb említett izomerek is természetesen azonos funkciós csoportokkal rendelkeznek és azonos a kémiai aktivitásuk. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek azonos módon állíthatók elő mind külön-külön az A és a B izomerekből, mind ezek keverékéből. A találmány szerinti I általános képletű vegyületek stabilitását a tetaint mint referenciavegyületet használva kromatográfiásan vizsgáltuk, éspedig 36 °C-on vizes oldatok formájában tartottuk két héten át. Megállapítottuk, hogy jóval lassabban szenvednek autolízist vagy intramolekuláris átrendeződést, amit a bomlástermékek kisebb száma bizonyított. Shigella shigae törzset használva referenciaorganizmusként autobiográfiás úton is igazolható a megnövelt stabilitás. Ezekben a vizsgálatokban megállapítottuk, hogy például a későbbiekben ismertetendő 6. példában szereplő tetain-metoximetilészter kétszer, a 12. példában szereplő tetain-a-pivaloiloxietilészter két és félszer, míg a 16. példában szereplő tetain-O-metil-oxim-pivaloiloximetilészter négyszer stabilabb a tetainnál. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 1. példa 50 mg dezalaniltetain 5 ml dimetil-formamiddal készült oldatához 0 °C-on 20 mg metil-klórmetil-étert adunk, majd a reakcióelegyet 24 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, miközben pH-ját 8 és 8,5 között tartjuk N-metil-morfolin részletekben végzett beadagolása útján. Ezt követően a dimetil-formamidot csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, a kapott maradékot 10 ml etanolban feloldjuk és az etanolos oldathoz 50 mg OH" formájú „Dowex 1 x4” gyantát adunk. 10 percen át tartó keverést követően a gyantát kiszűrjük, majd a szűrletet csökkentett nyomáson bepároljuk. Így 45 mg dezalaniltetain-metoximetilésztert kapunk. 2. példa 10 mg dezalaniltetain-A 1,5 ml, 8,2 pH-értékű Michaelis-pufferrel (összetételét lásd a „Kalendarz Chemiczny” c. könyv 1710. oldalán, amely könyv a PWN varsói kiadó gondozásában 1954-ben jelent meg) készült oldatához 0 °C-on 7,5 mg pivaloilsav-klórmetilésztert adunk, majd a kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet ezután az 1. példában ismertetett módon feldolgozzuk, amikoris 12 mg dezalaniltetain-A-pivaloiloxi-metilésztert kapunk. 3. példa Az 1. példában ismertetett vegyülettel analóg módon előállított tetain-B-metoximetilészter 10 mg-jának 4 ml acetonnal készült oldatához 2 mg 0-metil-hidroxilamin 4 ml etanollal készült oldatát adjuk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk. Ezt követően a tetain-B-O-metil-oxim-metoximetilésztert a 3. példában ismertetett módon elkülönítjük. így 6 mg terméket kapunk. 4. példa 15 mg tetain-A-0-metil-oxim 1 ml dimetilformamiddal készült oldatához 0 °C-on 4 mg metil-klórmetilétert adunk, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 24 órán át állni hagyjuk. Ezt követően az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, és a kapott nyers tetain-A-O-metil-oxim-metoximetilésztert a 3. példában ismertetett módszerrel analóg módon tisztítjuk. További tetain-származékok állíthatók elő a fentiekben ismertetett módon. Ezeket az alábbi táblázatban adjuk meg. A táblázatban az „előállítási módszer” fejjel jelölt oszlopban megadott arab számok a fentiekben ismertetett példákra utalnak. A példa sorszáma Megnevezés Előállítási módszer 5. tetain-metoximetilészter í. 6. tetain-etoximetilészter í. 7. tetain-izopropoximet ilészter í. 8. tetain-benziloximetilészter í. 9. tetain-ciklohexiloximetilészter í. 10. tetain-a-acetoxietilészter í. 11. tetain-a-pivaloiloxietilészter í. 12. tetain-a-pivaloiloxi-a-fenil-metilészter í. 13. tetain-a-pi valoiloxi-(i-fenil-etilészte r í. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
