172173. lajstromszámú szabadalom • Fojtóaggregát ventillációs berendezéshez
3 172173 4 ra szolgáló motort túlterheli. Ezen túlmenően a fojtócsappantyúk igen bonyolult alakjuk következtében meglehetősen nehezen és csak nagy költségráfordítással állíthatók elő. A találmány célja az, hogy az említett hátrányokat kiküszöbölje, és lényege abban áll, hogy a két koncentrikus nyílás belsejéből a ház belsejében egy választófal nyúlik ki, amikoris a választófal a nyílás közelében olyan cső alakot vesz fel, amely a cső alakú külső fallal koncentrikusan halad. A választófal a kibővülés egy részében ferde irányban halad kifele a külső fal irányában. Keresztmetszete egyidejűleg olyan átalakuláson megy keresztül, hogy egy olyan darabban végződik, melynek kerülete részben megegyezik a külső fallal. Egyébként egyenes vonal alkotja, mégpedig oly módon, hogy a két, a' ház első részében egymást körülvevő csatornák két, a ház utolsó részében egymás mellett elhelyezkedő, egymástól választófallal elválasztott csatornákba mennek át. Az átmenet felett a csodarabban egy nyílás van, amely azonos alakú és nagyságú, mint a két párhuzamos csatornán vett metszet teljes keresztmetszete és ezt a nyílást megfelelő alakú és nagyságú fojtócsappantyú fedi. Az ismertetett csodarab alkalmazásával lehetővé válik, hogy az önmagában ismert, egyszerű, az aggregátban levő mindhárom átáramlócsatornához közös fojtócsappantyút használjunk, amely teljesen vagy lényegében sík lehet, és egyszerű külső formával rendelkezhet, ami a konstrukció lényeges leegyszerűsítését és könnyű előállítást tesz minimális illesztési munkálatok mellett lehetővé. A fojtócsappantyú felülete adott áramlási keresztmetszetek mellett lényegesen kisebb, mint az említett két fojtócsappantyú összfelülete, így tehát a lehetséges porlerakódás is lényegesen kisebb. Tekintettel arra, hogy a fojtócsappantyú forgótengelye normál esetben a csappantyú közepén vagy a közepének közelében helyezkedik el, az ellensúlyok segítségével csak igen kismértékű kiegyenlítésre van szükség, így tehát az egyenletes porlerakódás nem jár együtt a fojtócsappantyú ki nem egyensúlyozott helyzetével. Ezen túlmenően kiküszöbölhető az a veszély, hogy a csappantyú a ház két átlépő helye közötti falra rátapad, amely veszéllyel az ismert konstrukcióknál számolni kell. A fojtócsappantyúk ugyanis egyik szélső helyzetükben a szóban forgó falat átfedik. A találmány szerinti aggregátnál ezzel ellentétben a csappantyúnak egyik vagy másik szélső helyzetbe való elmozdulása olyan hatást fejt ki, amely magán a csappantyú szélén, vagy a szemben levő nyílásszéleken képződő esetleges lerakódásokat eltávolítja. Mint ahogy már említettük, igen előnyös, ha a választófal egy középsíkban halad a ház külső végén keresztül, és ez még azzal a külön előnnyel is jár, hogy a friss levegő és az elfúvandó, elhasznált levegő kilépőhelyeinek keresztmetszetei a ház normál szimmetrikus keresztmetszetalakja folytán azonos nagyságúak lehetnek. A találmány értelmében a csődarab legkülső vége közvetlenül a ház belső falához és a választófal befelé forduló széléhez csatlakozhat, ami által elérhető, hogy a csodarabra való átmenetnél nem jönnek létre olyan felületek, amelyen lényeges pormennyiségek leülepedhetnek. A két párhuzamos csatornán keresztüli, a fentiekben leírt metszet képezhet a csatornák tengelyirányára derékszögű metszetet, és amennyiben a csatornák henger alakúak, úgy a nyílás kör alakú és a fojtócsappantyú is megfelelő alakkal rendelkezik. Mindazonáltal előnyös, ha a metszet ferde irányban halad, és a tengely irányával olyan szöget alkot, amely kisebb, mint 45°, előnyösen kisebb, mint 30°. Tekintettel arra, hogy a szellőzőberendezés, amelyhez a fojtóaggregát tartozik, általában oly módon van felszerelve, hogy a csatornák tengelyiránya függőleges, a fojtócsappantyú kevésbé hajlamos a szennyeződés felfogására, mintha az egyik szélső helyzetében, a tengelyirányra majdnem derékszögben, tehát vízszintesen feküdne. Ezen túlmenően, azáltal, hogy az elzárási helyzet ferde irányú, az az előny is mutatkozik, hogy a két szélső helyzet közötti elmozdulás rövidebb lesz, amely jelentőséggel bír a fojtócsappantyúnyílás automata szabályozása szempontjából, mivel a termikusán vezérelt szervomotor általában csak kis elmozdulásokat képes átvinni. A ház egy, főképpen a fojtócsappantyú tengelyén áthaladó keresztsík útján két részre osztható, ezek egymással egy csuklóspánt révén vannak összekötve. Ezáltal a fojtócsappantyú tisztítása és felépítése igen egyszerűvé válik. A találmány további jellemzőit és előnyeit részleteiben egy előnyös kiviteli alak kapcsán, rajzmellékletben ismertetjük, ahol az 1. ábra az aggregáton keresztüli axiális metszetet mutatja, amikor is a fojtócsappantyú az egyik szélső helyzetben van, a 2. ábra a másik szélső helyzetben levő csappantyú metszetét mutatja be, a 3. ábra az aggregát megfelelő metszetét mutatja, amikoris a fojtócsappantyú közbenső helyzetben van, a 4. ábra az 1. ábrának megfelelő metszetet mutatja, amelyek az aggregát belsejében keletkező por- és vaslerakódások csökkentésére szolgáló műszaki intézkedéseket ábrázolják, az 5. ábra az 1. ábrának megfelelő metszetet mutatja egy módosított kiviteli alakon. A rajzon ábrázolt fojtóberendezés egy hoszszúkás, cső alakú 1 házzal rendelkezik, amelynek ugyan tetszésszerinti keresztmetszete lehet, de célszerűen kör alakú vagy szabályos sokszög alakú, lehetőleg négyzetes keresztmetszettel rendelkezik. így pl. az 1 ház elhelyezhető egy istállóépület tetőgerincében, amikoris az istállót egy itt nem ábrázolt ventillátor segítségével kívánjuk szellőztetni és a ventillátoron két sorozat mechanikusan összekötött axiális lapát van, amelyek egymással ellentétes beállási irányúak és egy központi légcsatornában, illetve az ezt körülvevő, gyűrű alakú csatornában helyezkednek el. Egy ilyen kivitelű ventillátor leírása megta-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
