172156. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fa érlelésére 172158 Eljárás antimikotikus polién-antibiotikumok (makrolidok) megluminkomplexeinek előállítására
9 172156 10 mindig betarthatjuk. A szárítást mindaddig végezzük, amíg a nyers fa nedvességtartalma az előírt határt eléri, amit a visszanyert kondenzátum mennyiségéből lehet megállapítani. Ha egy 25,4 mm vastag, vörösfenyő deszkákból álló rakomány kb. 49%-os nedvességtartalmából indulunk ki — amelyet az 1—3. ábrákon bemutatott szárítótartályban szárítunk —, úgy a szárítás alatt 35—90 °C hőmérsékleten, 88 Hgmm vákuum alkalmazása mellett kb. 6—9 súlyszázaléknyira tudjuk csökkenteni a nyers fa nedvességtartalmát. Ez az érlelés már kielégítő eredményt nyújt. Az érlelési idő az ismertetett feltételek mellett 3 órán át tart. Hagyományos kemencében vagy alagútkemencében történő szárítás útján azonos eredmény eléréséhez kb. 10 napra van szükség. Szilárd építésű, vákuumkamrás szárítótartály további kiviteli példáját szemlélteti a 4 ábra, amely hasonló az 1—3. ábrákon bemutatott, találmányunk szerinti megoldásnak megfelelő szárítóberendezéshez, de attól abban különbözik, hogy a szárítótérben egymás felett vannak elrendezve az elektródasorok. Amint az ábrából is látható, a 158 szárítókamra lényegében henger alakú és a keresztirányú 160 tartókon nyugszik. Ezen szárítókamra körül szintén van egy henger alakú 162 köpeny, amelyen belül hűtővíz jut a szárítókamra felületére a 164 fúvókákon keresztül, melyek a 166 elosztócsövön vannak kialakítva. A 168 csőcsonkra szerelt szelepek segítségével — az előző kiviteli példában ismertetett rendszerhez hasonlóan — hozzuk létre a szárítókamrában a vákuumot. A vákuumot és a szárítókamra hőmérsékletét ugyancsak a már ismertetett kezelőasztalról szabályozhatjuk. A 4. ábrán bemutatott berendezés és a korábban ismertetett berendezés között a különbség az, hogy az elektródák, így például a 170, 172 elektródák váltakozó polaritásúak és a szárítandó 174 nyers fát polcszerűen fogják közre. Az elektródák szigetelő anyaggal vannak bevonva. A 4. ábrán bemutatott berendezés különösen alkalmas arra, hogy korábban kivágott nyers fából készült deszkákat, vagy gerendákat lehessen szárítani. Az így kiszárított nyers gerendákat az érlelés után fűrészelik és kereskedelmi vagy ipari célokra vékonyabb deszkákat, ill. lemezeket készítenek belőlük. Az egymás felett elrendezett 170, 172 elektródákat egymástól megfelelő térközben henger alakú 176 rudak választják el, melyeket a belsejükben levő 178 oszlopokon lehet függőleges irányban mozgatni. Ez utóbbiak alsó vége a 180 bakhoz van erősítve, amely a szárítókamra belsejében foglal helyet. A legfelső elektróda a 176 rúd felső végéhez van szerelve a 182 tárcsa segítségével. A felső és alsó elektródák között levő elektródák a 176 rudak segítségével fel-le csúsztathatok. A közöttük levő távolságot 184 távtartó-gyűrűk biztosítják, amelyek az elektródákat a rudakhoz rögzítik. A szárítókamrán belül, a kamra felső részéhez van szerelve egy folyadéknyomás útján működtethető 186 dugattyú — mely függőleges irányban felfelé és lefelé mozoghat. A dugattyú másik vége a legfelső elektróda közepéhez van erősítve, és szerepe az, hogy az elektróda-szerkezetet függőleges irányban felfelé és lefelé egyaránt mozgassa a 178 oszlopok és 176 rudak segítségével. Az elektródák elrendezését a 4. ábrán látjuk. Ezen az ábrán a felső elektróda legfelső helyzetben van, míg a közbülső elektródák a közöttük kialakítható legnagyobb térközt határolják be. míg közöttük a 174 nyers fa van elhelyezve. Az egyes elektródák mindmegannyi polcot alkotnak. Mivel pedig az elektródák közötti távolság változtatható, széles variációs skálája van a különböző deszkaméreteknek, melyeket az elektródák között a térköz változtatása útján el lehet helyezni. Miután a deszkákat vagy gerendákat az elektródák között elhelyeztük, a folyadéknyomás útján működtetett 186 dugattyú az elektródarendszert a mozgatható rudak segítségével függőleges irányban lefelé mozgatja mindaddig, amíg a pontozott vonallal jelölt alsó pozíciót eléri. Ugyanekkor a közbülső elektródák szintén lefelé mozognak mindaddig, amíg az alattuk levő gerendák, vagy deszkák felső részéhez nem érnek. Ily módon az egymással szomszédos elektródák egymással szembenéző felületeit a szárítandó nyers fa választja el egymástól. A villamosenergiát a korábban már ismertetett módon kapcsoljuk a rendszerre. Ehhez szükséges a 188 kábel, mely rácsatlakozik egyrészt a 190 tápvezetékre, másrészt a legfelső 170 elektródára, míg a közbülső elektródákat egymással a 192 kábel köti össze. Ugyanígy a 172 elektródákat is a 194 kábel kapcsolja egymáshoz. A 196 föld-kábel a szárítókamra belső falára van testelve. A nyers fa az 1—3. ábrákkal kapcsolatban már ismertetett berendezés révén, analóg szárítási folyamaton megy keresztül. Nyilvánvalónak tartjuk, hogy a fentiekben ismertetett berendezésen lehet olyan módosításokat végrehajtani, amelyek részleteiben eltérőek, de az alapelgondoláson alapuló találmány lényegét nem változtatják meg. Szabadalmi igénypontok 1. Eljárás nyers fa érlelésére, melynek során a nyers fát zárt terű szárítótartályba vagy szárítókamrába helyezzük, majd a zárt térből a levegőt és egyéb gáznemű anyagot szivattyú segítségével eltávolítjuk és a zárt térben vákuumot létesítünk, azzal jellemezve, hogy a zárt térbe nyúló elektródák révén kisülés nélküli, váltakozó árammal létesített dielektromos fűtéssel szárítjuk a nyers fát és melegítjük a fa belsejéből eltávozott nedvességet olyan hőfokra, amelyen a zárt térben létesített vákuum révén a nedvesség légnemű halmazállapotba megy át, majd a fűtést tovább fokozzuk mindaddig, amíg a nyers fa latens nedvességtartalma a fából kigőzölög és a vákuumot a zárt térben addig tartjuk fenn. amíg a szárítandó nyers fa nedvességtartalma a megkívánt szintre csökken, végül a megfelelően kiszárított fát a zárt térből eltávolítjuk. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosí-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
