172143. lajstromszámú szabadalom • Benzoxazolin-származékokat tartalmazó szerek és eljárás a hatóanyag előállítására
3 172143 4 giailag alkalmas szervetlen vagy szerves bázissal történő reagáltatással sóvá alakítunk. Eljárásunk a) változatának előnyös foganatosítási módja szerint a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakcióját iners szerves oldószerben végezzük el. Reakcióközegként protikus és aprotikus oldószerek és ezek elegyei alkalmazhatók. Különösen előnyösen használhatunk alacsony forráspontú alifás alkoholokat (pl. metanolt vagy etanolt). R3 helyén észter-csoportot — azaz RjOCO-csoportot — tartalmazó (I) általános képletü vegyületek előállítása esetén, az átészterezés elkerülése céljából célszerűen az észter alkohol-komponensének megfelelő alkoholt alkalmazhatjuk reakcióközegként. Az egyensúly beállását bázikus katalízissel gyorsíthatjuk. E célból gyakorlatilag bármely szokásos bázikus és iners katalizátor felhasználható, különösen tercier szerves bázisok (pl. trietilamin, N-metil-piperidin, N-metil-pirrolidin, piridin stb.). A reakcióban képződő tiolt a reakcióelegyből előnyösen folyamatosan eltávolítjuk és ily módon teljesebb átalakulást érhetünk el. A reakcióhőmérséklet tág határokon belül változhat, így szobahőmérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten dolgozhatunk. Jó kitermelés és tiszta termék biztosítása céljából a reakciót előnyösen a reakcióelegy forráspontján végezhetjük el. A reakcióterméket — azaz az (la) illetve (Ib) általános képletű vegyületet — megfelelő oldószerből (pl. dimetilszulfoxidból vagy dimetilformamidból) történő kristályosítással tisztíthatjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy e vegyületeket 2 n vizes alkálifémhidroxid-oldatban oldjuk és az oldott vegyületet 2 n vizes savval ismét kicsapjuk. Eljárásunk b) változata szerint egy (I) általános képletű vegyületet kis szénatomszámú alkilezőszerrel kezelnénk. E célból az (la) általános képletű vegyületet kis szénatomszámú alkoholban (pl. metanolban vagy etanolban), valamely éterben (pl. acetonban), dimetilformamidban, egy klórozott szénhidrogénben (pl. kloroform • ban, széntetrakloridban, metilénkloridban), valamely szénhidrogénben (pl. benzolban, toluolban), előnyösen metanolban, etanolban, vízben vagy az utóbbi oldószerek elegyében oldjuk. A kapott elegyet az alkilezőszerrel reagáltatjuk. A reakcióhoz a szokásos alkilezőszereket alkalmazhatjuk pl. kis szénatomszámú alkilkloridokat, -bromidokat vagy -jodidokat vagy di-(kis szénatomszámú)-alkilszulfátokat. A reakciót előnyösen 0—80 C°-on, célszerűen szobahőmérsékleten hajthatjuk végre. A nyomás nem döntő jelentőségű tényező és nyitott berendezésben is dolgozhatunk. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy az (la), illetve(Ib) általános képletű vegyület nátrium, kálium- vagy ammóniumsóját alkilezzük. Az (la), illetve (Ib) általános képletű vegyületek savas jellegűek és a c) eljárás-változat szerint bázisokkal képezett sóikká alakíthatók. E sók a (IV) általános képletnek felelnek meg (ahol Rlt R2 és R3 jelentése az (I) általános képletnél megadott és Y+ jelentése valamely bázis kationja). A (IV) általános képletű sók előállítását szokásos módszerekkel az (la), illetve (Ib) általános képletű vegyület és egy bázis (Z) vízben vagy megfelelő szerves oldószerekben (pl. előnyösen egy kis szénatomszámú alifás alkoholban vagy annak vízzel képezett elegyében) történő reagáltatásával állíthatjuk elő. A képződő oldat bepárlása után a só általában szilárd vízoldható anyag alakjában visszamarad. A sóképzéshez előnyösen az alábbi bázisok alkalmazhatók: alkálifém- és alkáliföldfémhidroxidok, 1—12 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncot tartalmazó primer, szekunder vagy tercier aminok, 3—16 szénatomos cikloalkilaminok, 3—16 szénatomos cikloalkil-alkilaminok vagy 6—16 szénatomos arilaminok, telített vagy telítetlen heterociklikus bázisok (pl. trietilamin, trietanolamin, ciklohexil-(3,7-dimetil-oktil)-metilamin, ciklohexildimetilamin, piperidin, N-metil-piperidin, morfolin, N-metil-morfolin és piridin. A kiindulási anyagként felhasznált 2-amino-fenolok és 3,3-bisz-alkiltio-akrilnitrilek az irodalomban részben leírt vegyületek és ismert eljárásokkal állíthatók elő. A 3,3-bisz-alkiltio-akrilnitrilek pl. CH-savas vegyületek, szénkéneg és egy bázis (pl. kálíumhidroxid vagy nátriummetilát) reakciójával, majd a kapott (V) általános képletű ditiolát alkilezését az A-sémán ismertetett módon állíthatók elő. A képletben R3, R10 és Ru az (I) és (III) általános képletnél megadott jelentésű. A leírásban használt „növénynövekedésszabályozó anyag” kifejezésen olyan készítményeket értünk, mélyek a növények fő- és mellékágainak, illetve hajtásainak növekedését késleltetik, vagy serkentik. Az ilyen anyagok a virágképződést, a virágzás megindulását, a hajtás és ágképződést, a parthenocaripiát, a gyümölcs és/vagy levéllehullást és a gyümölcs- és/vagy levélérlelődést befolyásolni (késleltetni vagy serkenteni) képesek. A fenti hatások és befolyások a szállítás alatt is érvényesülnek a növényen (pl. latexfolyás serkentése és/vagy a metabolizmus serkentése vagy pl. a cukortartalom növekedése a növényben stb.). Ezek az anyagok szárazsággal, fagygyal és ún. „légszennyező anyagokkal” (pl. kéndioxiddal, ózonnal stb.) szemben stabilizálják a növényeket. A növekedésszabályozó anyagok pl. bokrosnövényeken a hossznövekedést késleltetik az oldalirányú növekedés egyidejű serkentése mellett. Az említett anyagok a növénynövekedésszabályozásban különösen hasznosak. Ezek az anyagok kibújás előtti növekedésszabályozó hatással is rendelkeznek, azonban különösen kibújás utáni növekedésszabályozó szerként alkalmazhatók eredményesen. A növekedésszabályozó anyagok különösen az alábbi növényekre (különösen fiatal növényekre) fejtenek ki erős hatást : a) gabonaféleségek pl. kukorica, rizs, búza, rozs, árpa, zab stb. ; b) fák és cserjék pl. gyümölcsfák (pl. alma, körte, őszibarack, cseresznye és citrom- és narancsfélesegek), továbbá kakaó, tea, kávé, banán, gumi, olajfa és diófa.; c) dísznövények pl. fagyai, gyertyánfa, fehércédrus, boróka, rózsa, azálea, krizantémum, poinsettia, ciklámen, pyracantha, aranyfa, magnólia, petúnia és broméliák.; d) szántóföldi növények pl. gyapot, szójabab, mogyoró, dohány, len, cukorrépa és ananász; e) főzelékféleségek, pl. solanacase (pl. paradicsom), hüvelyesek, tök, dinnye, uborka; f) eperféleségek, pl. eper, szamóca, málna, áfonya, fekete áfonya, szeder, ribizli. A fenti anyagok további kocsány levágását is megkönnyítik szüretkor. A találmányunk szerinti készítményekben való egyenletes eloszlás elősegítése céljából a hatóanyagot szoka-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
