172133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált kinoxalinszármazékok, mint immunszabályozó szerek előállítására
3 172133 4 A kinoxalin vegyületek ismertek, és aromás o-diaminők 1,2-diketonokkal történő kondenzációjával állíthatók elő. A kinoxalinvegyületek általános előállítását „The Chemistry of Heterocyclic Compounds" 5. kötet, Chapters 2438 A. Weissberger Ed. (Interscience Publishers, Inc. New York 1953) írja le. Amennyiben a diketonok acenaftokinon- vagy fenantrénkinon-származékok, és ezeket o-fenilén-diaminokkal kondenzálják, akkor a termékek acenafto[l,2-b]kinoxalin-, illetve dibenzofa.c]fenazin-vegyületek. Az acenafto[l,2-b]kinoxalinokat a Bér. 43, 441 (1910) és a dibenzo[a,c]fenazinokat az Ann. 237, 341 (1887) írja le. Az acenafto[l,2-b]kinoxalinokat az American Chemical Society, Ring Index 5998 alapján az A képlet szerint, és a dibenzo[a,c]fenazinokat a Ring Index 6221 alapján, a B képlet szerint számozzuk és nevezzük el. A találmány tárgya eljárás az I általános képletű új kondenzált kinoxalinok, mely képletben R trifluor-metil-csoport, n jelentése 1 vagy 2, és Z jelentése II vagy III képletű csoport előállítására oly módon, hogy valamely IV általános képletű aromás diamint, mely képletben R és n jelentése az előbbiekben megadott, valamely V általános képletű 1,2-diketonnal, mely képletben Z jelentése az előbbiekben megadott, kondenzálunk. A dibenzo[a,c]fenazin-vegyületek, melyekben Z III képletű csoport, előnyösebbek mint az acenafto[l,2-b]kinoxalin-vegyületek, melyekben Z II képletű csoport. Az I általános képletű kinoxalin-vegyületek mint immunszabályozó szerek használhatók, melyek alkalmasak emlősöknél az immunreagálás megváltoztatására. Az előbbiekben meghatározott I általános képletű vegyületeket megfelelő aromás diaminok, és megfelelő 1,2-diketonok kondenzációjával állítjuk elő. A diaminok reakciója fenantrénkinonokkal dibenzo[a,c]fenazin-vegyületeket, és a diaminok kondenzációja acenaftokinonokkal acenafto[l,2-b]kinoxalin-vegyületeket adnak. A keton-reagensek kereskedelemben hozzáférhetők. Más eljárásváltozat szerint az I általános képletű kinoxalin- és fenazin-vegyületek a szükséges aromás o-diaminok megfelelő o-nitro-anilin elővegyületéből is előállíthatók. Ezzel az eljárással az o-nitro-anilineket katalitikusán megfelelő o-diaminokká hidrogénezzük, és ezek a megfelelő ketonokkal in situ kondenzálódnak. Megfelelő hidrogénező katalizátorok a Raney-nikkel, 5%-os palládium-csontszén, platina-oxid és hasonlók. A nitro-anilin a keton-reagens jelenlétében is meghidrogénezhető, és a kondenzáció magasabb hőmérsékletre való melegítéssel elvégezhető. Reakcióközegként megfelelően olyan oldószerek alkalmazhatók, melyek a reakció körülményei között inertek, mint amilyen az etanol vagy a tetrahidrofurán. A kondenzációs reakcióhoz o-nitro-anilinek helyett megfelelő o-fenilén-diaminok is alkalmazhatók. Általában az o-fenilén-diamín vagy az o-nitro-anilin, és a diketon reagenseket mólekvivalens arányban alkalmazzuk. Mindezek ellenére a kitermelés romlása nélkül, valamelyik reagens feleslegben is alkalmazható. A kinoxalin- vagy fenazin-termékek az oldószer bepárlásával nyerhetők ki és a tisztításuk szokásos módszerekkel, például kristályosítással vagy kromatográfiával végezhetők el. A reagensként alkalmazott o-nitro-anilin- vagy o-fenilén-diamin-vegyületek a kereskedelemben kaphatók, vagy ismert módszerekkel, a megfelelő aromás elővegyületek aminálásával, nitrálásával, vagy redukciójával állíthatók elő. A szükséges benzotrifluorid-reagensek a megfelelő benzoesavak kén-tetrafluoriddal történő fluorozásával állíthatók elő. Az I általános képletű vegyületek antitest termelését csökkentő képességét a következő módszerekkel teszteltük. Tesztmódszer Öt 20 g-os him, nem speciálisan tenyésztett svájci egér csoportjainak intravénás injekcióval 5 X 107 juhvörösvérsejtet adagoltunk. Az injekcióhoz a sejteket bárányvérből (Alsever oldatban összegyűjtve) 0,85%-os sóoldattal történő háromszori mosással és 0,85%-os sóoldatban való ismételt szuszpendálással preparáltuk ki. A vegyületeket polietilénglikol 400-ban oldva, a vörösvérsejt injekció beadását megelőző három naptól kezdődően, kilenc napon át orálisan 0,1 ml-es dózisokban adagoltuk. Mindegyik gyógyszer többféle dózisszintjét alkalmaztuk kétszeresen növelt sorban. Az egerek kontrollcsoportjának vörösvérsejt-injekciót, és kilenc napon át gyógyszer nélkül vivőanyagot adagoltunk. Az antigéninjekció beadása után hat nappal, az egerekből szívpunkcióval vért vettünk, és a szérumot mindegyik öt egérből álló csoporttól összegyűjtöttük. Az összegyűjtött szérumot, teljes inaktiválás után, standard eljárással hemagglutinintartalomra, a tesztszérum kétszeres sóoldattal való hígítású sor és 0,5%-os juh-vörösvérsejt szuszpenzió keverékének alkalmazásával, műanyag ülepítőtálcákban vizsgáltuk. Miután a tálcákat három óra hosszat 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk, a hemagglutináció értékét mértük. Szignifikánsnak a négyszeres (75%) vagy nagyobb antitestcsökkenést (a tesztszérumot a kontrollszérummal összehasonlítva) tekintettük. Az eredményeket 75%-ot vagy nagyobb antitestcsökkenést elért alacsonyabb gyógyszerdózisban fejeztük ki. A szubkután adagolás hatását az előző eljárás szerint, orális kezelés helyett szubkután injekció alkalmazásával határoztuk meg. Az intraperitoneális adagolás hatását egéren vörösvérsejt antigén intraperitoneális adagolásával, és a gyógyszer két dózisának, az antigéninjekció 48 órával való adagolása előtt és után, szintén intraperitoneális adagolásával határoztuk meg. A gyógyszer szuszpenzióját sóoldatban — mely 0,125% „Methocel”[metil-cellulóz, 4000 centipoise (DOW)] és 0,2% „Emulphor”-t [polioxietilezett növényi olaj, EL 620 (GAF)] tartalmaz, és ezt „Methocel—E” szuszpenziónak nevezzük — alkalmazzuk parenterális kezelésre. A vérvételt és az antitest meghatározását az előbbiekben leírt módon végeztük el. Az I általános képletű kinoxalin- és fenazin-vegyületek antitest-termelést csökkentő képességének tesztelési eredményeit az I és II táblázatokban foglaltuk össze. Az immunreakció-visszaszorítási végpontot, mint ahogy az előbbiekben megadtuk, azzal az alacsonyabb gyógyszerdózissal fejezzük ki, mely az antitest képződését legalább 75%-kal csökkenti. Az immunreakció visszaszorítására klinikailag alkalmazott Azathioprine (IMURAN) immunreakció-visszaszorítási végpontja ebben a tesztben 100 mg/kg. Megjegyezzük, hogy az eddig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
