172119. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyersbetonnak felülethez, főként fém és/vagy fafelülethez kötődését meggátló emulzió előállítására, főként házgyári, elemgyári sablonokhoz, zsaluzatokhoz és hasonlókhoz
3 172119 4 miatt a késztermék felülete egyenetlen, lyukacsos lesz. Ezen túlmenően a vizes emulziók a fémformák korrózióját eredményezhetik. A vizes emulziók e technológiai hátrányait megkísérelték különféle adalékanyagok hozzáadásával csökkenteni, ez azonban csak a stabilitás csökkenésének rovására eszközölhető: az ismert és használatban levő emulziók nagy részének stabilitása a gőzérlelésnél fellépő magas hőmérséklet miatt nem megfelelő. A kereskedelmi forgalomban OE—2 néven ismert és általában a legmegfelelőbbnek tartott emulzió, valamint a szappanadalékos emulziók néhány nap után már kezdenek szétválni, az olajos fázis egy része elkülönül a víztől, és leválasztó tulajdonsága erősen romlik. A fent felsorolt hátrányos tulajdonságokat a sokféle emulgeálókomponenst tartalmazó drága, bonyolult eljárással előállított olyan elválasztóanyagok sem képesek kiküszöbölni, amilyeneket például a 3 281 356 és 2 739 365 számú USA szabadalmi leírások ismertetnek. Végül elválasztóanyagként ismeretes olyan viz - olaj emulzió is amelynek előállítása során az cmulgeálást az alapolajkomponensbe bevitt egyetlen potenciális emulgeátor-adalék jelenlétében kalciumhidroxid vizes oldatával végzik, ez az adalék a petrox. A kapott anyag hátránya, hogy egyrészt nem küszöböli ki az egészségügyi ártalmat, mert használata következtében száraz bőrekcéma lép fel, másrészt technológiailag sem kifogástalan, mivel kemény. kőszerű, lemezes lerakódást hagy a sablonfalakon. amelyet külön fáradságos munkaművelettel kell eltávolítani. Ez a balesetveszélyen és a sablonrongálódáson kívül időtrabló, tehát termelékenységet rontó tényező. Ezen túlmenően az anyag stabilitása sem megfelelő, tárolása problémát jelent. ( 160 637 sz. magyar szabadalmi leírás). A találmány feladata, hogy olyan tapadásgátló anyagot szolgáltasson amely az ilyen rendeltetésű ismert anyagok fentiekben felsorolt hátrányaival már nem rendelkezik, előállítása egyszerű, olcsó és gyakorlatilag korlátlanul rendelkezésre álló alapanyagokból készíthető, és mind a technológiai, mind az egészségügyi követelményeket kielégíti. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben gyengén lúgos kémhatású bitumenből, paraffinból és valamilyen ásványolaj-termékből készítünk megfelelő technológiai paraméterekkel emulziót, mind egészségügyi, mind használati szempontból kiváló tulajdonságú tapadásgátló anyagot kapunk. A kitűzött feladatot e felismerés alapján olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek lényege, hogy az emulzió súlyára számított 4-15 súly'/, előnyösen gyengén bázikus kémhatású, célszerűen 7,5-8.5 pH-jú, 80-100C° lágyuláspontú és 20-30 penetrációjú bitument, 2-12 súly'/ 45-60C° dermedéspontú paraffint és 20-60 súly'/ 50- 250 C° forrásponttartományú ásványolajterméket a bitumen megolvadásáig, előnyösen 93-120 C°-ig, együtt melegítünk, a kapott első elegye t célszerűen legfeljebb 98C°-on 10-30 percig-s állni hagyjuk, ezt követően legalább 15C° hőmérsékletű 20-60 súly% fenti ásványolajterméknek az első elegyhez való keverésével egy második elegyet készítünk, amelyet előnyösen 10-12 perces intenzív keveréssel emulzióvá alakítunk. Célszerűen a bitumen megolvasztását a bitumen-olaj-paraffin-keveréknek előnyösen 95-98 C° hőmérsékletre való felmelegítésével végezzük. Ásványolajtermékként előnyösen orsóolajat, és/vagy üledékmentes, előnyösen legfeljebb 3% vizet tartalmazó fáradt olajat használunk. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja értelmében gyengén bázikus kémhatású bitumenként olyan bitument használunk, amelynél a vizes kivonat semlegesítéséhez szükséges 0,1 n sósav ml-einek a száma metilnarancs-indikátorral mintegy 0,4-0,7 között van. Előnyös, ha az első elegyhez kiindulási anyagként 10— 12 súly% bitument, legalább 2,4 súly% paraffint és 25-35 súly% ásványolajat használunk. Mind gazdaságossági, mind funkcionális vonatkozásban, akkor kapunk optimális eredményt, ha a paraffint oly módon juttatjuk az első elegybe, hogy kiindulási anyagként célszerűen 2,4 súly% paraffint tartalmazó bitument használunk. A találmányhoz számos olyan előnyös, újszerű többlethatás fűződik, amilyenekkel a jelenleg ismert hasonló célú megoldások nem rendelkeznek. A találmány szerinti eljárással készített tapadásgátló anyag mind egészségügyi, mind technológiai szempontból kitűnő tulajdonságokkal bír. Az enyhén bázikus hatású bitumen semlegesíti az ásványolajokban levő szerves savat (az emulzió is gyengén lúgos kémhatású), így annak irritáló, ekcémát okozó káros hatása már nem érvényesül. A paraffin önmagában is gyógyhatású, ekcémakezelő szer, így - az alább részletezésre kerülő — technológiai funkciója mellett rendkívül fontos egészségügyi hatása van, nevezetesen nemcsak hogy hozzájárul az ekcéma megelőzéséhez, hanem az ilyen betegségben szenvedők ekcémája elmúlik, ha huzamosabb időn át a találmány szerinti emulzióval dolgoznak. Az emulzió gyengén lúgos kémhatásából következően korroziógátló hatású is, tehát a korábban ismert vizes oldatok használata miatt tapasztalt sablonkorróziós károsodásokat teljesen kiküszöböli. A paraffin alkalmazása a megadott mennyiségben azt eredményezi, hogy a fa-, ill. fémfelületre az anyag rendkívül jól tapad, az érleléskor alkalmazott gőzzel bevitt hő hatására sem folyik le, így ferde és függőleges felületek tapadásgátlását is kitűnően megoldja. Az anyag rendkívül stabil, aminek eredményeként egyrészt hosszú ideig tárolható, így gyári késztermékként is forgalomba hozható, másrészt a sablonok néhány (négy-ötszöri) egymást követő lekenése után (ennyi'gyártási ciklusnak megfelelően) egy további kenéssel, legalább két-három fordulós termékgyártást lehet végrehajtani anélkül, hogy a sablon károsodnék, vagy az elemek minősége rornlanék. Ugyanis a sablon-felületeken paraffinból és bitumenből álló filmszerű réteg rakódik le, amely 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 ni 65
