172113. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hőszigetelő burkolóelemek előállítására
MAGYAR VÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 172113 JÉ^Ék Nemzetközi osztályozás: ISI Bejelentés napja: 1976. VI. 07. (ZA-393) C 04 B 43/00 Közzététel napja: 1977. XI. 28. LLtiíiiilíl ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1978. XII. 30. í # ítányvlíf -•* ] 13 i í 5 r, 8 Zsárik József szigetelő, Pécs Eljárás hőszigetelő burkolóelemek előállítására 1 2 A találmány burkolóelem armatúrák, csővezetékek, tartályok és hasonlók hőveszteségének csökkentésére, illetve hőhatásokkal szemben való védelmére, valamint eljárás ilyen burkolóelemek előállítására. A környezettől eltérő, nagyobb hőmérsékletű szerelvényfelületek hőveszteségének, vagy a környezetnél alacsonyabb hőmérsékletű felületek hőfelvételének csökkentése az alkalmazott szigeteléstechnika egyik jelentős feladata. A veszteségek 10 melyek elsősorban sugárzásból, illetve konvekcióból erednek, komoly jelentőségűek lehetnek és a védekezés módja nagy mértékben függ a védendő felület hőmérsékletétől. Ugyancsak fontossággal bír a felület vagy test, ezáltal az abban áramló vagy 15 tároló közeg nemkívánt mértékű hőmérséklet növekedése is. A találmány célja olyan hőszigetelő idomdarab megvalósítása, amely olcsón és gazdaságosan előállítható, kis mennyiségek és komplikált formák 20 esetén is előnyös az előgyártásuk és formaszilárdsága eléggé nagy ahhoz, hogy további védőburkolat és különleges kapcsolóelemek nélkül is felszerelhető, -60 C°-tól az átlagos szerkezeti anyagok megengedhető felső hőhatáráig, de legalább 25 +550 C°-ig hőszigetelő tulajdonságát károsodás nélkül megtartsa. További célja a találmánynak, hogy kevés részből legyen összeállítható a burkolóelem és egyidejűleg komplikált felületi kiképzésű formates- 30 tek, pl. armatúrák stb. burkolására is alkalmas legyen. A találmány célja az ilyen testek előállítására vonatkozó eljárás is. Hőszigetelési célok elérésére .sokféle megoldás 5 ismeretes a technikai gyakorlatban és a műszaki irodalomban egyaránt. Ezek közül az általános gyakorlatban ezidáig a legelterjedtebb az üveg vagy salakgyapotból készült, igen nagy levegő-pórustérfogatú szigetelő lemezek, az ún. szigetelő paplanok alkalmazása. Ennek legnagyobb hátránya, hogy még a leggondosabb kezelés vagy védekezés ellenére is szálló poruk bőrfelületi vagy egyéb egészségi ártalmakat okoz, ami miatt szerelésüket és így alkalmazásukat ma már egyre inkább kerülik. Ismeretesek továbbá olyan eljárások, amelyeknél nagy levegőtérfogatú szemcsés vagy szálas anyagokat, pl. duzzasztott perlitet, azbesztet vagy cellulózé rostokat kötőanyaggal keverve - ami általában valamilyen műgyanta-, formálás nélkül, szórási eljárással visznek fel a védendő felületre. Ez az eljárás önmagában gazdaságos lehetővé teszi pl. armatúrák, bonyolult csavart vagy peremezett felületek egyszerű bevonását illetve lefúvását, viszont hátránya, az hogy a használhatóság felső határhőfoka viszonylag alacsony, mert a kötőanyag már 150 C° körül lágyul és efölött a hőfok fölött már károsodni is kezd, esetleg elég. Ilyen megoldásra vonatkozik pl. az 1 205 572 lajstromszámú angol szabadalmi leírási is. 172113
