172106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-difenil-4-n-butil-3,5-dioxopirazolidin előállítására

5 172106 6 A malonészter-nátrium-enolát butil-bromiddal 80-90 C°-on végzett keveréssel n-butilmalonészterré alakul, 1%-nál kevesebb dibutilmalonészter kelet­kezése közben. Ez a mennyiség a későbbi konden­zációt nem zavarja, tehát anélkül, hogy akár oldószermentesítést, vagy desztillációt alkalmaz­nánk, a hordozó oldószerével, a xilollal együtt kondenzációra alkalmas. A melléktermékként kelet­kező nátriumbromid jól szűrhető és az oldattól könnyen elválasztható. Miután a nátriumbromid a xilolban gyakorlatilag oldhatatlan, így veszteség­­mentesen kinyerhető, abszolút xilolos mosás és szárítás után közvetlenül brómozásra felhasznál­ható. A xilolos, n-butilmalonészteres oldathoz ismét nátrium-diszperziót adva, ugyancsak pillanatszerűen keletkezik az n-butilmalonészter-nátrium-enolát, amely a hidrazobenzollal 130—135 C°-on atmosz­férikus körülmények között forralva, a kívánt fenilbutazon-enol-nátriumsóhoz vezet. A konden­zációs reakció teljes - és nem egyensúlyi - lefu­tását egyrészt az enol-nátrium kiválása, másrészt az etanol melléktermék kidesztillálása biztosítja. Ki­mértük a kondenzáció lefutásához legkedvezőbb hőmérsékletet és úgy találtuk, hogy az a xilol forráspontjának közelébe esik. A kondenzáció a hordozó oldószer miatt közel állandó hőmérsék­leten megy végbe, nincsenek káros túlmelegedések és ebből következő kátrányosodás. A fenilbutazon kitermelés a kiinduló malonészterre vonatkoztatva 70% körüli, kb. 4 órás reakció idő alkalmazása mellett. Ez a reakció idő kb. 1/10-e a jelenleg alkalmazott, alkohol-nátriumalkoholát alapú kon­denzációknak. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy egyetlen alkilező készülékben a malonsav-dietilész­­tert xilol vagy benzin oldószerben, kis mennyiségű etilalkohol jelenlétében fémnátrium-diszperzióval reagáltatjuk. A keletkező mononátrium-malonészter­­hez n-butilbromidot adunk, az oldatot 80-90 C° hőmérsékletre felmelegítjük és a keletkező nátrium­­bromidot az n-butilmalonészter tartalmú oldatból kiszűijük. A szűrletet az alkilező készülékbe vissza­vezetjük és ebbe sztöchiometrikus mennyiségben hidrazobenzolt és fémnátrium diszperziót adunk. Az elegyet 110-140 C° hőmérsékleten légköri nyomáson forraljuk, miközben csapadék alakjában kiválik a pirazolidin-enol-nátriumsó, amelyet vízzel kioldunk. Végül a vizes fázist az alkilező készülék­ből elkülönítjük. A vizes fázisból a pirazolidint sósavval kicsapatjuk, szüljük, mossuk és szárítjuk. Fémnátrium diszperzió gyanánt a nátriumnak 30-50 s%-os toluolos szuszpenzióját alkalmazzuk. A xilol vagy benzin tartalmú oldószeres fázist a folyamatba visszavezetjük és ismételten felhasz­náljuk. A találmány szerinti eljárás egy példaképpeni foganatosítási módját a’ következőkben ismertetjük: 1 mól nátriumot tartalmazó 30 S% töménységű toluolos fémnátrium szuszpenziót 250 g xilollal keverünk és ehhez nitrogén atmoszférában 100 g abszolút etilalkoholt csepegtetünk, majd a reakció­termékhez 1 mól malonésztert csepegtetünk keverés közben. A reakció lejátszódása után nyert homo­gén oldathoz 1 mól n-butilbromidot adunk és az átlátszó, tiszta oldatot 80-90 C° közötti hőfokon 3,5 órán át forraljuk. Eközben a nátriumbromid kiválik és lehűlés után fehér por alakjában kiszűr­hető. Az n-butilmalonészter xilolos oldatát tartalmazó szűrlethez nitrogén atmoszférában és az óvórend­szabályok betartásával, keverés közben, lassan hoz­záöntünk annyi fémnátrium-szuszpenziót, amennyi 0,9 mól nátriumot tartalmaz. A reakcióelegyhez hozzaádunk 0,9 mól hidrazobenzolt, majd xilollal 700g-ra egészítjük ki és keverés közben mintegy 4 órán át forraljuk. Forralás közben a hőmérséklet kb. 115 és 135C° között ingadozik. Lehűtés után a keletkezett pirazolidin-enol-nátriumsót a folyékony szerves fázis mellől desztillált vízzel kimossuk, híg sósavval 4-nél kisebb pH értékre savanyítjuk és a fenilbutazon csapadékot kiszűijük. Végül a csapadékot desztillált vízzel kloridmentesre mossuk és 60 C°-on vákuum alatt súlyállandóságig szárítjuk. A termék átkristályosítás után pelyhes kristá­lyokból álló szagtalan fehér por, amely a Ph.Hg. VI. előírásainak megfelelő minőségű. A találmány szerinti eljárás előnyei az eddig ismert eljárásokhoz képest a következőkben foglal­hatók össze:- A többlépéses kémiai reakció közös hatófázis­ban, egyetlen szokványos vegyipari alkilező készü­lékben végrehajtható.- A készülék és a hozzá csatlakozó részek nem nyomásálló kivitelűek.- A keletkező közbenső termékeket nem kell a hatófázisból kiválasztani, nincs szükség kapcsolódó elválasztó-készülékekre, a készülékek közbenső tisz­títása felesleges.- Az alkilezés teljes mértékben végbe megy, káros melléktermékek keletkezése nélkül.- Az értékes nátriumbromid veszteség nélkül tiszta állapotban keletkezik.- A kondenzációnál nem kell külön nátrium­­-alkoholátot készíteni, nem kell teljesen oldószer­mentesíteni, nem kell szárazra párolni, nem kelet­kezik kátrány, a reakcióidő rövid, a kitermelés magasabb és a tisztítás és kinyerés egyszerűbb.- A nyers termék etanolból való egyszerű átkristályosítással gyógyszerkönyvi minőségű termé­ket szolgáltat. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás l,2-difenil-4-n-butil-3,5-dioxopirazoli­­din előállítására malonsav-dietilészter és n-butilbro­­mid reagáltatásával előállított n-butilmalonésztemek hidrazobenzollal való kondenzáltatásával, azzal jel­lemezve, hogy egyetlen alkilező készülékben a malonsav-dietilésztert xilol vagy benzin oldószer­ben, kis mennyiségű etilalkohol jelenlétében fém­nátrium-diszperzióval reagáltatjuk, a keletkező mo­­nonátrium-malonészterhez ismert módon n-butilbro­midot adunk, az oldatot ismert módon 80-90 C° hőmérsékletre felmelegítjük, a keletkező nátrium­­bromidot az n-butilmalonészter tartalmú oldatból ismert módon kiszűijük, a szűrletet az alkilező készülékbe visszavezetjük és ebbe ismert módon 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom