172098. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolómatrix mágnesvezérlésű érintkezőkkel
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1974. VII. 18. Közzététel napja: 1977. XII. 28. Megjelent: 1978. XII. 30. (TE-789) 172098 Nemzetközi osztályozás: H01H 67/20 Feltalálók: Misulovin Leonid Yakovlevich rádiómérnök, Riga, Pánin Igor Ivanovich mérnök, Ogre Latviiskoi SSR, Soloveichik Yakov Girshevich mérnök, Kovalev Leonid Anisimovich rádiómérnök, Zhoglo Viktor Olimpievich mérnök, Riga, Szovjetunió Tulajdonos: Tsentralny Nauchno-Issledovatelsky Institut Svyazi, Moszkva, Szovjetunió Kapcsolómatrix mágnesvezérlésíí érintkezőkkel 1 A találmány koré a kapcsolástechnika, tárgya kapcsolómatrix, mágnesvezérlésu érintkezőkkel, főleg telefonközpontok és telexközpontok kapcsolóberendezései részére távbeszélő és jelátvivő vonalakon való diszkrét információ átvitelére. 5 Már ismeretesek olyan kapcsolómatrixok, amelyek mágnesvezérlésu érintkezőkkel úgy működnek, hogy a mátrixok koordinátáira vezérlő impulzusokat adnak. A mátrixok keresztezési pontjain io mágneseiéinek vannak elhelyezve. Az ismert kapcsolómatrixok lehetővé teszik, hogy m • n számú mágneselem alkalmas megválasztásával impulzus jeleket adhassunk m + n számú vezérlővezetékekre. 15 Az ismert mágnesvezérlésű érintkezőkkel alkotott kapcsolómatrixoknak mágneselemei egy-egy matrix sorait és oszlopait alkotják. A mágnesek két stabil mágnesezési állapotúak. Valamennyi mágneselemet két tekercs fogja körül. Az egyik matrixte- 20 keres a mágneselem megfelelő sorának áramkörében, a másik tekercs a mágneselem megfelelő oszlopának áramkörében van elhelyezve legalább egy, mágnesvezérlésű érintkezővel van mágnesesen csatolásban. A sorok minden tekercse, villamosan 25 egy, a sor kiválasztására szolgáló kapcsoláson át egy első áramforrás kimenetéhez van csatolva. Valamennyi oszlop tekercsei egy második áramforrás kimenetéhez van csatolva, olyan áramkörön keresztül, amely egy-egy sáv kiválasztására szolgál. 30 Az egyik ismert kapcsolómatrix úgy van kialakítva, hogy a mágneselem két részből készül és mindegyik tekercs két tekercsrészből áll. Az első tekercs egyik tekercsrészének menetszámát úgy határozták meg, hogy az elégséges a mágneselem egy részének telítéséhez, amikor azon vezérlőáram folyik. A másik tekercsrész menetszáma az előzőnek kétszerese. A második tekercs első tekercsrészének menetszámát úgy határozták meg, hogy az elégséges a mágneselem második részének telítéséhez. E második tekercsrész menetszáma az első a tekercsrész menetszámának kétszerese volt. A tekercs részeket úgy alakították ki a mágneselem szempontjából, hogy ha az áram mindegyik tekercsen külön-külön folyik, a mágneselem részei ellenkező irányban mágneseződnek. Ha a szóbanforgó mágneselemnek rnegfelelő mágnesvezérlésű érintkezői zárva voltak, úgy azok kinyíltak. Ha a vezérlőáram a két tekercsen egyidejűleg folyt, úgy a mágneses fluxus a mágneselemben összeadódott és ennek hatására a megfelelő mágnesvezérlésű érintkezők zártak. Az ismert mágnes vezérlésű érintkezőkkel rendelkező kapcsolómatrix hátránya az volt, hogy a mágneselem részeinek és a tekercsrészeknek ilyen kialakítása igen magas követelményeket támasztott a mágneselem részeinek azonosságára nézve. Következményeképpen a gyártási technológiával szemben is magas követelményeket kellett támasztani, ezért a gyártás nem volt gazdaságos. Ezen túlmenően 172098
