172060. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-dezoxi-sztreptamin-amino-glikozidok előállítására
3 172060 4 amelyekben a j^hidroxi-co-arnino-alkil-csoport az I-N helyzetben ((S) konfigurációval rendelkezik, és n = 2 vagy 3. R1 előnyösen hidrogénatom vagy metilcsoport. Kiváltképpen előnyös vegyületeknek számítanak 5 az l-N-[(S)-4-amino-2-hidroxi-pentü]kanamicin A és az l-N-[(S)-5-amino-2-hidroxi-pentil]-kanamicin A. A találmány szerinti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói a megfelelő anionokat tartalmazó, nem toxikus sókat képező 10 savakkal előállított olyan sók, mint a hidroklorid, hidrobromid, szulfát hidrqjodid vagy biszulfát, foszfát vagy savanyú foszfát, acetát, maleát, fumarát, oxalát, laktat, tartarát, citrát, glükonát, szacharát, p-toluolszuffonát és karbonát. 15 A találmány szerint az I általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy II általános képletű vegyületet - ahol R1 -R 4 a • fenti jelentésűek és X jelentése -CH-2 vagy —CO-csoport - megfelelő oldószerben redukálószerrel 20 reagáltatunk, és így az N-I helyzetű amidkötést és - abban az esetben, ha X karbonil-csopprt - e csoportot is redukáljuk. ^ Adott esetben kiindulási lépésként^ a II általános képletű vegyületek megfelelő savaddíciós 25 sóit képezzük, hogy azokat szerves oldószerekben oldhatókká tegyük. Egy ilyen reakció véghezvihető például úgy hogy, egy II általános képlet szerinti vegyületet vízmentes trifluorecetsavban oldunk, az utóbbit feleslegben alkalmazva, általában szobahő- 30 mérséklet és 0 C° közötti hőmérsékleten. A feleslegben levő savat vákuumban szárazra párolással távolítjuk el. A sót ezután vízmentes, a reakció szempontjából iners szerves oldószerbeá, például tetrahidrofuránban vagy dimetoxietanban oldjuk, és 35 a redukálószerrel, például diboránnal kezeljük, a diboránt célszerűen tetrahidrofuránban oldva, általában feleslegben adagoljuk, és a redukciót az egyes reagensek természetétől és az alkalmazott oldószerektől függően szobahőmérséklet és a 40 visszaforralási hőmérséklet kijzötti hőfokon végezzük. Abban az esetben, hjl X jelentése =CO-csoport, akkor termesztésen elegendő redukálószert használunk, hogy mindkét amidkarbonil-csoport redukcióját biztosítsuk. Ha a reakciót tetrahidrofu- 45 ránban 50 C°-on, diborán feleslegével végezzük, úgy az lényegileg 24 órán belül befejeződik, a terméket ezután elkülönítjük, úgy hogy a reakciókeverékhez vizet adunk, így a nem reagált diboránt elbontjuk, és a szerves oldószert vákuumban végzett lepárlás- 50 sal eltávolítjuk. A visszamaradó vizes oldat pH-értékét 5-re beállítjuk, és a nyersterméket az el nem reagált kiindulási anyagtól és melléktermékektől a szokványos kromatográfiás eljárással megtisztítjuk. 55 Számos II általános képletű vegyület, ahol X jelentése -CH2- csoport már leírt antibiotikum, például az N-l-(4-arruno-2-hidroxi-butirii)-kanamicin A, amelyet BB-^8-nak is neveznek, és amelyet a 3 781268 sz. Amerikai Egyesült Államok-beli 60 szabadalmi leírás iámertet. Más II általános képletű vegyületek a 3 781 268, 3 541 078 és 3 860 574 s-. Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásokban és a 2 350 203 és 2 322 576 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali 65 iratokban vannak leírva. A kanamicin A és B l-N-(5-amino-2-hidroxi-valeril)- és l-N-(3-amino-2--hidroxi-propionil)- származékait a 2 408 666 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali irat és a J. Antibiotics 27, 851 (1974) ismerteti. A 6'-N-alkil-származékokat a 2 350 169 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánosságrahozatali irat és a J. Antibiotics 28, 483 (1975) írja le. Azok a II általános képletű vegyületek, amelyek képletében X jelentése =CO- csoport, a 2-dezoxi-sztreptamin-amino-glikozidok 1 -amino-csoportjának acilezésével állíthatók elő, olyan módszerekkel, melyek analógok azokkal, melyeket azoknak a II általános képletű vegyületeknek az előállításához használtunk, ahol X=CH2, de acilezőszerként egy alábbi képletű sav reaktív származékát alkalmazzuk: OH i HOOC-CH-(CH2 ) n _ j -CONH2 . A találmány szerinti I általános képletű új vegyületek különböző konformációs alakokban létezhetnek, és a találmány nem korlátozódik ezek közül bármely alakra. Általában az A és B gyűrűk mindegyike „szék" formában van, és az R2, -OR3 és -OR4 gyökök és az amino- és hidroxil-csoportok mindegyike az A és B gyűrűkhöz képest ekvatoriálisan helyezkedik el. Továbbá az A hexopiranóz és a B 2-dezoxi-sztreptamin gyűrű közötti glikozidos kötés az előbbiekhez vonatkoztatva többnyire a-kötés, különösen akkor, ha a II általános képlet szerinti vegyületek a természetben előforduló 2-dezoxi-sztreptamin-amino-glikozidokból származnak. Továbbá az N-I-nél levő ö-hidroxi-cj-amino-alkil-csoport előfordulhat S vagy R konfigurációban, vagy jelen lehet mint a két optikai izomer keveréke. A találmány szerint előállított vegyületeknek mint antibakteriális szereknek in vitro kiértékelését úgy végeztük, hogy megfelelő közegben meghatároztuk a vizsgált vegyület minimális gátló koncentrációját (M.I.C.), amelynél az illető mikroorganizmus szaporodása megszűnik. A gyakorlatban ezt úgy végeztük, hogy agar lemezeket, amelyek mindegyike bizonyos koncentrációban tartalmazta a vizsgált vegyületet, beoltottuk a vizsgált mikroorganizmus állandó számú sejtjével, és mindegyik lemezt 24 óráig 37 C°-on inkubáltuk. A lemezeket ezután megvizsgáltuk abból a szempontból, hogy a baktériumok szaporodtak-e vagy sem, és a megfelelő M.I.C. értéket feljegyeztük. A vizsgálatokhoz használt mikroorganizmusok az Escherichia coli, Klebsiella pneumoniae, Proteus mirabilis, Pseudomonas aeruginosa, Staphylococcus aureus és a Streptococcus faecalis törzsek voltak. A vegyületek in vivo kiértékelését is elvégeztük a hatékonyabb vegyületek esetében. A vegyületeket szubkután adtuk be egereknek, amelyeket egy Escherichia coli törzs hatásának tettük ki. Mindenegyes vegyület dózisszintek sorozataiban adtuk be egerek csoportjainak, és a vegyület hatását azzal a szinttel határoztuk meg, amelynél az 50% védettséget ad az Escherichia coli 2
