172052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliészter alapú, nagyviszkozitású műgyanta kompozíciók előállítására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1975.1.17. Közzététel napja: 1977. LX. 28. Megjelent: 1978. XII. 30. (MU-533) 172052 Nemzetközi osztályozás: C 08 F 222/16 Feltalálók: Vancsó Gyuláné dr. Szmercsányi Ibolya oki. vegyész 23%, dr. Vöő Endre, oki. vegyészmérnök 27%, Budapest, Nagy Lajos oki. vegyészmérnök 15%, Polhammer Gyuláné vegyésztechnikus 10%, Tóth Ferenc oki.gépészmérnök 8%, Ballangó János gépésztechnikus 8%, Füzfó'gyártelep, Hercsel Márton oki. vegyészmérnök 9%, Veszprém Tulajdonos: Műanyagipari Kutató Intézet, Budapest 50%, Nitrokémia Ipartelepek, Füzfó'gyártelep 50% Eljárás poliészter alapú, nagyviszkozitású műgyanta kompozíciók előállítására 1 2 A találmány tárgya eljárás szabad karboxilcsoportokat tartalmazó poliészter komonomerrel készített oldata viszkozitásának növelésére, és egyúttal a megnövelt viszkozitás stabilizálására, ahol az oldathoz fémoxidot, előnyösen magnézium- 5 oxidot, cinkoxidot, kalciumoxidot, kadminiumoxidot vagy ezek tetszőleges keverékét, továbbá a fémoxid adagolásával egyidejűleg vagy azt megelőzően poláris csoportokat tartalmazó polimert és adott esetben töltőanyagokat, színezőanyagokat, 10 csúsztatóanyagokat, polimerizációs iniciátort és aktivátort adagolunk. Ismeretes, hogy poliészterek, illetve oldataik viszkozitása növelhető magnéziumoxid, cinkoxid, illetve kalciumoxid hozzáadásával [158 892 sz. 15 magyar szabadalmi leírás), Krämer H., Conze K. és Träger H., Kunststoffe 58, 913 (1968), Frankenhoff E.B., Maxel J.M. és Miller E.R., Reinforced Plastics 14, 236 (1969), Vancsó-Szmercsányi I., Kunststoffe 60, 1066 (1970)]. 20 Az ismert eljárások kivitelezésénél azonban a következő problémák merültek fel: kis mennyiségű fémoxid (gyantára számítva 3 s% alatt) a viszkozitást csak mérsékelten növeli. Például 1 s% magnéziumoxid egy 1000 cP nagyságrendű poliész- 25 ter-oldat viszkozitását egy nagyságrenddel növeli meg. 3-5 s% magnéziumoxid a viszkozitást már 5-7 nagyságrenddel növeli, de ebben az esetben a viszkozitás időbeni növekedése fokozatos lassulás után nem szűnik meg, így nem lehet tartósan 30 biztosítani a feldolgozhatósághoz szükséges viszkozitási értéket, illetve konzisztenciát. Ismeretes továbbá, hogy telítetlen poliészter alapú sajtoló masszák egy különleges típusánál (10 w profilé) a kompozíció egyik komponense poláris vagy apoláris hőre lágyuló polimer, például poliakrilát, polivinilacetát, stb., mely csökkenti a sajtolás közben egyébként fellépő zsugorodást, és egyúttal a termékek esztétikus felületet biztosít [Kunststoff-Berater 15, 959 (1970)]. Ezeknél a termékeknél a hőre lágyuló polimer komponens a poliészter alkalmazott mennyiségére vonatkoztatva általában 10-12 s%, de legalább 6 s%. Az eljárás hátránya: csökkent mechanikai tulajdonsági értékek színezési problémák. A találmány célja az előzőekben felsorolt hátrányok kiküszöbölésével olyan eljárás kidolgozása poliészter-komonomer oldatok konzisztenciájának módosítására, amely nagyfokú viszkozitásnövekedési effektus mellett konstans viszkozitási, illetve plasztiometrikus értéket biztosít. A találmány alapja az a felismerés, hogy egyes fémoxidok, például cinkoxid, magnéziumoxid, kalciumoxid, kadmiumoxid, illetve a felsorolt oxidoknak megfelelő hidroxidoknak a poliészter szabad karboxilcsoportjaival képezett fémkarboxilátjai a poláris polimer (idegen polimer) donor atomjaival további komplex vegyületeket képeznek. Ha a poláris polimer mennyisége a poliésztergyantára vonatkoztatva nem haladja meg az 5 s%-t, 1 Tsncy