171992. lajstromszámú szabadalom • O-Triazolil-(tiono/foszfor/foszfon, foszfin) savésztereket, illetve -észteramidokat tartalmazó inszekticid akaricid és nematocid készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására

5 171992 6 a szerves fázist szárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. Az új vegyületek részben olajszerű anyagok alakjában keletkeznek, amelyek általában nem desztillálhatok bomlás nélkül, hanem csak az úgynevezett „szétdesztillálás"-sal azaz hosszabb időn át melegítve csökkentett nyomáson és kissé megnövelt hőmérsékleten, szabadíthatók meg az illó alkotórészektől és ily módon tisztíthatók. Jellemzésükre mindenek előtt a törésmutató szolgál. Néhány vegyület kristályos formában keletkezik, éles olvadásponttal. Amint a fentiekben már többször említettük, a találmány szerinti eljárással előállítható O-triazolil-(tiono)-foszfor(foszfon, foszfin)savészterek, illetve -észteramidok kitűnő inszekticid, talajinszekticid akaricid és nematocid hatással tűnnek ki. Hatékonyak a növényvédelemben, egészségvédelemben, és a raktározott készletekben fellépő kártevők irtásában. Fitotoxicitásuk csekély, jó hatást mutatnak mind a szívó, mind a rágó rovarokkal és atkákkal szemben. így a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek eredményesen alkalmazhatók a növényvédelemben, valamint az egészségvédelemben és a raktározott készletek területén mint kártevőirtószerek. A szívó rovarokhoz tartoznak lényegében a levéltetvek (Aphidae), így a zöld őszibarackfalevéltetű (Myzus persicae) a fekete bablevéltetű (Doralis fabae), zablevéltetű (Rhopalosiphum padi), borsólevéltetű (Macrosiphum pisi), és a burgonyalevéltetű (Macrosiphum solanifolii), továbbá a ribizlilevéltetű (Cryptomyzus korschelti), almafalevéltetű (Sappaphis mali), szilvafalevéltetű (Hyalopterus arundinis), és a fekete cseresznyefalevéltetű (Myzus cerasi), valamint a pajzstetvek (Coccina), például az oleander pajzstetű (Aspidiotus hederae), és a kehelypajzstetű (Lecanium hesperidum), valamint a Pseudococcus maritimus, a hólyagoslábúak (Thysanoptera), így a sárgafarú üvegházi tripsz (Hercinpthrips femoralis), és a poloska-félék, például a répapoloska (Piesma quadrata), gyapotpoloska (Dysdercus intermedius), agyi poloska (Cimex lecturalius), rablópoloska (Rhodnius prolixus), és a Triatoma infestans, továbbá a kabócák, így az Euscelis bilobatus és Nephotettix bipunctatus. A rágó rovarokhoz tartoznak mindenekelőtt a lepkehernyók (Lepidoptera), így a káposztabagolylepke (Plutella maculipennis), a gyűrűs szövőlepke (Lymantria dispar), az aranyfarú szövőlepke (Euproctis chrysorrhoea) és a Malacosoma neustria, továbbá a káposztamoly (Mamestra brassicae) és a vetési bagglypille (Agrotis segetum), a nagy téli araszoló (Pieris brassicae), kis araszolólepke (Cheimatobia brurríata), tölgyiíonca (Tortrix viridana), a sereglégy (Laphygma frugiperda) és az egyiptomi gyapotféreg (Prodenia litura), továbbá a Hyponomeutha padella, a lisztmoly (Ephestia kühniella) és a nagy viaszmoly (Galleria mellonella). A rágó rovarokhoz tartoznak továbbá a bogarak, (Coleoptera), például a gabonabogár (Sitophilus granarius = Calandra granaria), burgonyabogár (Leptinotarsa decemlineata), sóskalevélbogár (Gastrophysa viridula), tormalevélbogár (Pheadon cochleariae), a repcefénybogár (Meligethes aeneus), kis málnabogár (Byturus tomentosus), a babzsizsik (Bruchidius = Acanthoscelides obtectus), szalonna-5 bogár (Dermestes frischi), a gobona porva (Trogoderma granarium), a vörösbarna rizslisztbogár (Tribolium castaneum) kukoricazsirzsik (Calandra vagy Sitophilus zeamais), kenyérbogár (Stegobium paniceum), közönséges lisztbogár (Tenebrio moli-10 tor) és a gabonabogár (Oryzaephilus surinamensis), valamint a talajban élő fajok, például a drótférgek (Agriotes spec.) és a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), a csótányok, így a német csótány (Blatella germanica), amerikai csótány (Periplaneta 15 americana), madeirái csótány (Leucophaea vagy Rhyparobia madeiráé), konyhai csótány (Blattá orientális), óriás csótány (Blaberus giganteus) és a fekete Blaberus fuscus, valamint Henschoutedenia flexivitta, továbbá az egyenesszárnyúak (Orthop-20 tera), például a házi tücsök (Acheta domesticus), a termeszek, például a földi termesz (Reticulitermes flavipes) és a hártyásszárnyúak (Hymenoptera), így a hangyák, így a fekete fahangya (Lasius niger). A kétszárnyúakhoz (Diptera) tartoznak lénye-25 gében a legyek, így a közönséges muslica (Drosophila melanogaster), a földközitengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata), házilégy (Musca domestica), kis házilégy (Fannia canicularis), kék döglégy (Phormia segina) és a kék dongólégy 30 (Calliphora erythrocephala), valamint a szuronyos istállólégy (Stomoxys calcitrans), továbbá a szúnyogok (így a sárgalázszúnyog (Aedes aegypti), dalos szúnyog (Culex pipiens) és a maláriaszúnyog (Anopheles staphensis). 3S Az atkákhoz (Acarina) tartoznak különösen a fonóatkák (Tetranychidae), így a babfonóatka (Tetranychus telarius = Tetranychus althaeae vagy Tetranychus urticae) és a gyümölcsfafonóatka (Paratetranychus pilosus = Panonychus ulmi), a takácsatkák, például a ribizlitakácsatka (Eriophyes ribis), és a tarzonemidák, például a Hemitarsonemus latus és a ciklámenatka (Tarsonemus paliidus), végül a kullancsok, így a bőrkullancs (Ornithodorus moubata). Ha a hatóanyagokat az egészségvédelemben és a 45 raktározott készletek védelmében használjuk, különösen legyek és szúnyogok irtására, kitűnő maradékhatásukkal tűnnek ki fán és agyagon, valamint jó alkálistabilitásukkal meszelt felületeken. A hatóanyagokat az alkalmazás célja szerint a 50 szokásos készítményekké alakíthatjuk, így oldatokká, emulziókká, szuszpenziókká, porokká, pasztákká és szemcsékké. Ezeket ismert módon állítjuk elő, például úgy, hogy a hatóanyagokat vivőanyagokkal, azaz folyékony oldószerekkel, nyomás alatt 55 álló, cseppfolyósított gázokkal és/vagy szilárd hordozóanyagokkal összekeverjük és adott esetben felületaktív szereket is alkalmazunk, azaz emulgálószereket és/vagy diszpergálószereket és/vagy habképző anyagokat. Ha vivő anyagként vizet alkal-60 mázunk, adott esetben szerves oldószereket is használhatunk segédoldószerként. Folyékony oldószerként lényegében szóba jönnek az aromás szénhidrogének, például xilol, toluol, benzol vagy alkilnaftalin, klórozott aromás vagy klórozott alifás 65 szénhidrogének, például klórbenzolok, klóretilén 3