171974. lajstromszámú szabadalom • Nagy zavarvédettségű fénypontkapcsoló áramköri elrendezés fénypontok egyenkénti működtetésére és fényerősségvezérlés megvalósítására

5 171974 6 áram elektrolitikus középértékét, ami a fénypont fényerősségével arányos, a gyújtási szög változta­tásával egyszerűen lehet változtatni. A példaképpen említett angol szabadalom szerinti kapcsolási elren­dezésnél minden egyes fényponthoz külön szabá- 5 lyozókört rendelnek. A fénypont fényerősségét érzékelőeszközzel, főként fotodiódával vagy folo­ellcnállással érzékelik, s az érzékelőcszközt mérő­hídba kapcsolják. A mJn'íhidat a kívám fényerős­ségre kiegyenlítik, s; kimenetéről mcröeríisítöt, '0 annak kimenetéről pedig gyújtóimpulzusgencrátort vezérelnek, amelynél a merőerősítő kimeneti jelével a gyújtóimpulzusok késleltetése vezérelt. Több előnyösen eltérő színű fénypont fényerősségének szabályozásánál csak egy mérőhidat alkalmaznak, s 15 a mérőhid érzékelőeszközt iaxtaJmazó ágait.több- _ szőrözik, és minden egyes kimenetről külön-külön vezérlik a fénypontok számával azonos számú mérőerősitőt és impulzusgenerátort. Az ismertetett, vezérlőelektródával ellátott 20 szelephatású félvezetőeszközökhöz alkalmazott fénypontkapcsoló áramkörök számos hátrányos tulajdonsággal rendelkeznek, s legnagyobb hátrá­nyuk, hogy nem biztosítják a fénypont üzembiztos működést. A soros vezérléshez alkalmazott csatoló- 25 áramköröknél a kondenzátor vagy induktív áram­köri elem meghibásodása, vagy az izzólámpa tönk­remenetele esetén az információ fénypontsorban való továbbjutása lehetetlenné válik. A fénypontok külön, transzfluxorról való vezérlése esetén a 30 vezérlőegység teljesítményét elegendően nagyra kell választani ahhoz, hogy a különböző fellépő veszte­ségek mellett is elegendő amplitúdójú és energia­tartalmú vezérlőjelet tudjon szolgáltatni a fénypon­tok működtetéséhez. Mindkét esetben az áramköri 35 elrendezésben alkalmazott elemek csak igen korlá­tozott megbízhatósággal rendelkeznek az öregedés­ből vagy gyártási szórásból adódóan. A fényerős­ségszabályozásra alkalmazott áramköri elrendezésnél nincs egyszerű állítási vagy vezérlési lehetőség a 4n fényerősség vezérlésére, mivel az a mérőhid átállí­tását igényli, s annak úgy mechanikus mint elektronikus kivitelezése főleg több tízezer fény­pontot tartalmazó berendezés esetén csak nagyon bonyolultan lenne kivitelezhető. A fénypont fény- 4 $ erősségét szabályozó áramkör ezenkívül nem teszi lehetővé a fénypontok működtetésének egyszerű kivitelezését sem. A felsorolt hátrányokon túlmenően az ismerte­tett fénypontkapcsoló áramkörök mindegyikének so közös hátránya, hogy nem jendelkezik kellő zavar­jelvédelemmel, amely a nem kívánt kijelzések egyik okozója, ismert jelenség ugyanis, hogy a fénytájé­koztató berendezések üzemszerű működése során az egyes fénypontok vagy fénypontcsoportok be- 55 és kikapcsolásakor létrejövő terhelésváltozásból adódó áramingadozások elsősorban a táphálózatban a jelenlevő induktivitások miatt jelentős feszültség­lökéseket hoznak létre, s ezek a szórt kapacitáso­kon és induktivitásokon keresztül a vezérlőjelek 60 továbbítására szolgáló vezetékekben is hasonlókat eredményeznek. Káros hatásuk elsősorban a vezér­lőjelek módosításában jelentkezik, s másodsorban a fénypontok vezérelt, kapcsolóeszközeinek, valamint a fénypontkapcsoló áramkörök kapcsolóelemeinek 6S tönkremenetelét okozhatja. Alkalmaznak ugyan olyan fénypontkapcsoló áramköröket, melyek két stabil állapotú és nagy hiszterézistartományú ki­alakításukkal a zavarjelekből adódó nem kívánt kijelzések számát csökkentik pl. az 166 521 lajst­romszámú magyar szabadalom szerinti fénypont­kapcsoló áramkör, de ezt csak az áramköri alkat­részek számának'lényeges növelésével és az áram­kor igen bonyolulttá tételével tudják elérni. A fcszültséglökcsek kedvezőtlen kihatása abban is megnyilvánul, hogy a fénytájékoztató berendezések zavarjelekkel terhelt áramköreiben ritkán alkal­maznak monolit integrált digitális áramköröket a keskeny zavarvédettségi sáyjuk miatt. Mindezeken túlmenően nem megoldott a fény­fontkapcsoló áramkörök olyan kialakítása sem, amelynél az áramkörök a szükség szerinti legkisebb számú bemenettel rendelkezve egyidejűleg több vezérlőegységről is felváltva üzemeltethetők, anél­kül, hogy az egyes vezérlőegységekre történő csatlakoztatás vagy az átállítás a legkisebb mértékű beavatkozást is igényelné. így jelen találmány célja a felsorolt hátrányok megszüntetése és hiányosságok kiküszöbölése mel­lett olyan fénypontkapcsoló áramköri elrendezés létrehozása mely, egy vagy több vezérlőegységről, pl. számítógépről, telexgépről és saját vezérlőegy­ségről egyidejűleg, beavatkozás nélkül felváltva működtethető. A találmány további célja olyan fénypontkapcsoló áramköri elrendezés kialakítása, mely olyan nagy zavarvédelemmel rendelkezik, hogy a berendezés üzemszerű működése során létrejövő, többnyire terhelésingadozásból származó zavarjelekre gyakorlatilag érzéketlen. A találmány­nak célja még olyan elrendezésű fénypontkapcsoló áramkör megalkotása is, amely lehetővé teszi a hibás kijelzések egyedi javítását, anélkül, hogy a többi fénypontban már kiírt információt kitörülni és újra beírni szükséges lenne. Az áramköri elrendezés kidolgozásánál lényeges szempont volt az is, hogy a fénypontok által kisugárzott teljesítmény, ami a fénypontok fény­erősségében nyilvánul meg, egyszerűen változtat­ható legyen. Mindezen követelményeket kielégítő áramkör megvalósításánál szempont volt még, hogy az áramkör fölépítése egyszerű, áttekinthető, könnyen javítható és olyan egymáshoz galvanikusan csatolt részegységekből, valamint áramköri elemek­ből fölépített legyen, melyek integrált változatban, főleg félvezetős integrált kivitelben megvalósítottak legyenek. Jelen találmány alapját részben az a felismerés képezi, hogy nagy zavarvédettségű üzembiztos mű­ködésű fénypontkapcsoló áramkör valósítható meg oly módon, hogy az áramkört minden egyes bemeneti kapcsánál az áramkör részét képező zavarvédő egységgel látjuk el, s emellett az áram­kört úgy alakítjuk ki, hogy több, együtt címezhető vagy közösen fényerősségvezérelhető áramkörnél a címző vagy fényerősségvezérlő illetve gyújtó be­menetet közösen, s így az ottlevő zavarvédő egységeket is egyetlen, az együtt címezhető, ill. a közösen fényerősségvezérelhető áramkörök mind­egyikéhez hozzátartozó egységként valósítsuk meg. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom